Szentmisével, koszorúzással, az egykori vérengzés nyomán elmenekültek leszármazottainak találkozójával emlékeztek az 1764-es madéfalvi veszedelem eseményeire pénteken. A 258 évvel ezelőtti tömegmészárlás után szétszóródott közösség egymásra találását, a közös történelmi gyökerek számon tartását, a hagyományok ápolásának fontosságát emelték ki az esemény szónokai. (A képekre klikkelve galéria nyílik. Fotók: Gábos Albin)

A Siculicidium-emlékmű szomszédságában található Szent Anna tiszteletére szentelt kápolnában tartott szentmisével kezdődött az 1764. január 7-én történt madéfalvi vérengzés évfordulóján tartott megemlékezés Madéfalván. A szertartást celebráló Tamás József nyugalmazott segédpüspök prédikációjában úgy fogalmazott: a történelem számtalan alkalommal megismételte önmagát, sok esetben vezetett a madéfalvihoz hasonló mészárláshoz az emberek közötti meg nem értés.

A nyugalmazott segédpüspök hangsúlyozta, hogy a ma élők joggal ítélik el az egykori erőszaktevőket és emlékeznek az áldozatokra. „A nemzet áldozatainak vére a nemzet megmaradásának vetése. Nem veszhet el ugyanis az a nép, amely képes újra és újra formába önteni és így élővé tenni történelmének véres tanulságait. Nem veszhet el az a nép, amely évszázadról évszázadra kitermeli a maga nemzeti nagyjait, hőseit és mindig vannak új eszményei. Nem veszhet el az a nép, amelynek mindig voltak, vannak és lesznek hős fiai, akik hazájuk és népük életéért készek saját életüket is áldozni” – fogalmazott Tamás József. A szentmisén közreműködött a helyi egyházi kórus a Schola kórussal közösen, Ványolós András vezetésével.

Példaértékű az ősök helytállása

A megemlékezés központi helyszínén, a turulmadaras emlékműnél a Himnusz eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere köszöntötte a megjelent több száz fős tömeget. A községvezető felidézte az egykori eseményeket, majd a jelen emberéhez címzett üzenetet fogalmazott meg.

„Őseink sorsa, helytállása példaértékű több mint negyed évezred után is számunkra. A mai vezetőknek és közembereknek sincs más feladata, mint tanulni, kitartóan munkálkodni, célokat tűzni ki és mindent megtenni a megvalósításuk érdekében. Közösségeinket az együttműködés és a partnerség kell jellemezze” – hangsúlyozta Szentes Csaba. Hozzátette: a szülőföldön maradás és a hazatérés alapját a történelmi, érzelmi gyökerek jelentik.

Az a békés ellenállás, ami a madéfalvi veszedelemhez vezetett, nem a csökönyösség miatt történt, hanem mert pontosan látták annak a következményét, hogy egyszerre kellett volna katonáskodniuk, emellett adót fizetniük is – emelte ki megemlékezésében Potápi Árpád János, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Rámutatott: az egyori eseményeknek maga sem csak távolról jött szemlélője, hanem ősei révén részesének is tartja magát.

„Őseim az erőszak vagy a megtorlás miatt menekültek el Erdélyből, hogy előbb Moldovában, majd Bukovinában öt falut alapítva találjanak otthonra. 177 év száműzetés után 1941-ben térhettek vissza a bukovinai székelyek Magyarországra. Népcsoportunk számára a mai, gyászos emlékezetű véres nap egyben születésnap is. A velünk itt, az emlékműnél közösen emlékező 120 tolnai, baranyai, al-dunai, vajdasági bukovinai székelyhez hasonlóan én ma is otthonról jöttem haza ide önökhöz, Madéfalvára” – fogalmazott a politikus.

Köszönet Magyarországnak

Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes üdvözletét Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter tolmácsolta. A történelem magyarságot sújtó események felidézését követően a politikus hangsúlyozta: a székelyföldi magyarság nincs egyedül. „Köszönjük, hogy itt vagytok velünk, kedves anyaországi barátaink! Köszönjük nektek, hogy osztoztok örömeinkben, búban, bánatban, hogy ünnepi és hétköznapi pillanatokban is itt vagytok! Köszönjük a magyar kormánynak, hogy az elmúlt 12 esztendő minden napján megtapasztaltuk az igazi nemzeti összetartozást, azt, hogy nincsen lehetetlen. Megtapasztaltuk a hitből és az elkötelezettségből fakadó megannyi megvalósítást” – hangoztatta Tánczos Barna.

Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere az előzetes hírek ellenére végül nem tudott jelen lenni az eseményen, képviseletében Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára érkezett Madéfalvára és szólt a megemlékezőkhöz.

„Mi, magyarországiak mindig különleges érzéssel a szívünkben érkezünk Székelyföldre. Nemcsak arról van szó, hogy egyszerűen szívesen jövünk, hanem sokkal többről. Olyan, mintha minden alkalommal hazatérnénk, mert önökben sok tekintetben a jobbik énünket látjuk” – kezdte beszédét a politikus. Hangsúlyozta: a székelység határokat őrző szerepe az ország belső részeiben élők számára feledhetetlen vállalás volt. „Az összetartozásunkat ma jobban meg tudjuk élni, mint bármikor korábban. A magyarság politikai képviselői pedig részt vesznek ennek az országnak a kormányzásában. Nagy eredmények ezek, amelyek csírái évtizedekkel ezelőtti küzdelmekben és áldozatokban rejlenek” – fogalmazott Magyar Levente.

A megemlékezésen jelen voltak a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének képviselői is. A szervezet elnöke, Illés Tibor a Maszol érdeklődésére elmondta: a szövetségnek 46 tagegyesülete van, és az évforduló napján megtartott közgyűlésen további hármat vettek fel.

„Szervezetünk magában foglalja az al-dunai székelyeket, valamint az erdélyi székely testvéreinket Csernakeresztúron, Déván, Madéfalván. Nagy öröm számunkra, hogy 2014-től újra egymásra találtunk” – emelte ki Illés Tibor. Hozzátette: két autóbusszal érkeztek Madéfalvára, a koronavírus-járvány miatt nem mindenki tudott elutazni Székelyföldre. A szövetség, amely 2019-ben ünnepelte alapításának 30 éves évfordulóját, egyfajta ernyőszervezetként igyekszik programmal ellátni a leszármazott közösségeket, őrizni és átadni az elődöktől örökölt kultúrát.

A megemlékezést a különböző világi és politikai szervezetek koszorúzása, majd Tamás József áldása és a Székely himnusz közös eléneklése zárta.