Ön beoltatná a gyermekét? – ezt a kérdést tette fel olvasóinak a Maszol a hivatalos közösségi oldalán csütörtökön. Rengeteg válasz érkezett, az olvasók nagyobb hányada egyszerűen csak annyit írt, hogy nem oltatná be a gyermekét. Cikkünk megjelenésének pillanatában már közel ezer hozzászólást írtak követőink. Az oltásszkeptikus és oltáspárti olvasóink között figyelemreméltó vita, véleményütköztetés is kialakult. Minden kérdés, minden kétség lehet jogos, és minden álláspont lehet érvényes. Elolvastuk a hozzászólásokat, és ezek alapján úgy láttuk, hogy van néhány olyan kérdéskör, amelyeket érdemes tisztázni, ehhez pedig dr. Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kémikus-kutató segítségét kértük.

„A mellékhatásokért, vagy ha történik valami károsodás az oltás miatt, vállalja valaki a felelősséget? A gyártó, forgalmazó, kampányoló, vagy azt mondják, hogy te vállaltad, te kérted és senki sem felel érte. De ez most tesztelés az embereken, nem oltás” – írja az egyik olvasónk.

Sokaknak kétségeik vannak afelől, hogy a koronavírus elleni oltások nem veszélyesek. „Nem oltatnám be. Persze, ha tudjuk, hogy igenis jó az az oltás, de sz..t sem lehet tudni az egészről, mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja... Ami ránk van mérve, nem kerüljük el sem oltással, sem egyébbel. Ha annyira jó lenne az oltás, már rég mindenki bevette volna, úgyhogy tényleg sok az okoskodó, de nem elítélni kellene egymást, amiért egyesek úgy döntenek, hogy nem adassák és egyesek pedig igen... Mindenki tegye, ahogy jónak tartja... De senki sem tudja, hogy tényleg jó vagy sem sajnos...” – vélte egy másik olvasónk.

Kifejezetten az oltásokat támogató olvasónk is hozzászólt a kérdéshez: „Még a 12 év alattit is (gyermekét beoltatná – szerk. megj.), ha lehetne. Ugyanúgy, ahogyan megkapták a hepatitisz, gyermekbénulás, himlő, kanyaró stb. elleni oltást is.”

Ki vállal felelősséget a beadatásuk után?

Amint a hozzászólásokból kiderült, sokan azért tartózkodnak az oltás beadatásától, mert „nem vállal senki felelősséget miattuk”. Feltettük tehát a kérdést dr. Fejér Szilárnak, hogy kitől vagy mitől várható el a felelősségvállalás.  

„A felelősségvállalás számonkérése helytelen megközelítés, ha azt nézzük, hogy az oltások beadatása egy egészségügyi rendszerben eleve adott preventív beavatkozásnak minősül. Természetesen van felelőssége az egészségügyi rendszernek, hiszen el kell látnia a betegeket. Nagy felelősséget vállal ugyanakkor a gyártó, hogy olyan minőségű oltást állítson elő, amely megfelel a követelményeknek. Tehát, ha például valamivel beszennyeződik az oltás, ha az egészségügyi hatás nem kielégítő, vagy nem megfelelő módon gyártották le a vakcinát, akkor a gyártóé a felelősség. De ez mind olyan felelősség, ami normális dolognak minősül” – részletezte a kémikus-kutató.

Arra a kérdésre, hogy konkrétan az oltás hatásáért ki vállal felelősséget, kifejtette, hogy vannak nagyon gyakori, gyakori és kifejezetten ritka mellékhatások, amelyeket mostanra jól dokumentáltak, éppen ezért nem is a gyártóé a felelősség, hogy ha valaki mellékhatásokat tapasztal.

„De ha jelentkezik bármilyen mellékhatás, amelyet kórházban kell kezelni, akkor a kórházé a felelősség, hogy azt megoldja. A kérdésfelvetés tehát, hogy ki vállalja felelősséget, ezért nem állja meg a helyét. Itt arról van szó, hogy ha például beülünk egy autóba és elmegyünk valahová, ki vállalja a felelősséget, hogy meg is érkezünk?” – érzékeltette egy hasonlattal Fejér Szilárd.

Minek oltassa be magát az ember, ha úgyis megbetegszik?

Sok hozzászólásban ezt a kérdést hozzák fel ellenvetés gyanánt. Fejér Szilárd egyszerű választ adott erre: azért, hogy ne terhelje jelenlétével az intenzív osztályokat, ha megbetegszik, vagy egyáltalán a kórházat.

„Az oltottak jellemzően enyhébb tünetekkel vészelik át a betegséget. Persze vannak olyan súlyos társbetegséggel élők, akik szervezetének a Covid-19-fertőzés még oltás után is nagy teher, és ők nagyobb eséllyel kerülnek kórházba. De a negyedik hullám alapvetően még az oltatlanok hulláma, tele van oltatlannal az összes kórház” – mutatott rá.

Fejér Szilárd nyomatékosította, hogy az oltás nagyon is javasolt azoknak, akik súlyos társbetegségekkel küszködnek, esetükben a legnagyobb a kockázat – akár az életveszély – az, ha elkapják a vírust. Vannak bizonyos vérképződési betegségek, amelyek esetében valóban nem javasolják a vakcina beadatását, de mindig az orvosoknak kell mérlegelniük, hogy az oltásnak milyen kockázatai vannak, ezt pedig össze kell vetniük azzal, hogy ha ugyanaz a beteg elkapja a koronavírus-fertőzést, annak milyen veszélyei vannak. „Nagyjából nincs olyan állapot, amely esetében nagyobb lenne az oltás kockázata, mint a Covid-19 kockázata, főleg a felnőtt populációban” – tette hozzá.

Kapcsolódó

Tar Gyöngyi az oltásellenességről: egyértelmű az összefüggés a rossz gazdasági helyzettel

Arra kerestük a választ, hogy miért tartózkodnak a székelyföldi emberek az oltások beadásától.

oltásellenesség Székelyföld koronavírus Romániában delta variáns

A gyerekek esetében egy kicsit árnyaltabb a helyzet: az oltásukkal meg lehet spórolni néhány száz súlyos kórházi esetet, intenzív terápiás kezelést, de azzal, hogy a gyermekek nincsenek beoltva, az a fő probléma keletkezik, hogy ők enyhébb tünetek mellett tovább viszik a beoltatlan, nagyobb kockázatnak kitett populációba a vírust, a szülőknek, a nagyszülőknek, ezért lenne fontos az ő beoltásuk – jegyezte meg.

Hozzátette, a negyedik járványhullámot előidéző delta variáns azért veszélyesebb, mert több gyermek megfertőződik, de kis százalékuk kerül még így is kórházba vagy intenzív osztályra. A felnőttek esetében azonban nagyobb a kockázat, körülbelül kétszeres az előző hullámokhoz képest. Erre pedig az a magyarázat, hogy a delta variáns jóval könnyebben szaporodik a szervezetben.

Kísérleti vakcinák ezek?

„Azok az oltások már nem kísérleti fázisban vannak, és igenis hatásosak, de a covidos csak kísérleti vakcina és ez a nem mindegy!” – írja az egyik hozzászóló az oltáspárti kommentre, amelyet fentebb idéztünk.

Kísérleti vakcinák-e ezek? – tettük fel tehát a kérdést Fejér Szilárdnak, aki leszögezte, hogy a Romániában elérhető oltóanyagok közül egyik sem kísérleti vakcina, mindegyiknek kimerítő technológiai és kutatási háttere van.

„Annak kellene örülnünk, hogy ilyen hatásos vakcinákat hoztak létre. Azt pedig külön hangsúlyozom, hogy egyetlen lépést nem hagytak ki az engedélyeztetés során. Ezek a vakcinák is ugyanazokon a kísérleti fázisokon mentek át, mint bármilyen másik gyógyszerkészítmény vagy oltóanyag korábban. A különbség csupán annyi, hogy a sürgősség miatt néhány lépést egy időben végeztek el. Ezzel azok vállaltak nagyobb rizikót, akik bekerültek a tesztelési fázisba, vagyis az úgynevezett klinikai egyes, kettes és hármas vizsgálatba. Akkor ugyanis még nem ismertük pontosan a hatékonyságot és a nagyobb populáción mért ritkább mellékhatások előfordulását. Azóta viszont tudjuk, hogy melyek ezek a mellékhatások, és mivel most már több milliárd ember megkapta, azt is tudjuk, hogy melyek a nagyon ritka mellékhatások. És ezért mondhatjuk azt, hogy ez az oltás hatásos” – fejtette ki a szakember.

Amint tőle megtudtuk, a vakcinák engedélyeztetésének három fő klinikai fázisa van, amelyeken minden új oltóanyagnak vagy gyógyszernek végig kell mennie. Ez így volt a koronavírus elleni vakcinák esetében is. Az első fázisban egészséges személyek bevonásával megállapítják azt az ellenanyag-mennyiséget, amelyet jól tolerál a szervezet, de hatásos is, egy szóval mérik az immunválaszt. Amint ezzel végeznek, nagyobb csoporton, néhány száz emberen tesztelik az ideális adagot, ekkor azt figyelik, hogy az oltóanyagnak van-e bármilyen ellenreakciója, súlyosabb mellékhatása. A harmadik fázisban már „vakon” vizsgálják az oltóanyag hatásosságát, vagyis a való életben: egy placebo csoporton, illetve egy igazi vakcinával beoltandó csoporton. Rendszerint hónapokig követik, figyelik, hogy milyen a betegség előfordulási gyakorisága a két csoportban. A koronavírus elleni vakcinák tesztelése során ezek a fázisok időben fedték egymást.

„Nem az történt, hogy elvégezték az első fázist, vártak, pénzt kerítettek a második fázisra, elvégezték azt is, aztán újra vártak és így tovább. Hanem ezekre egy időben meglett a pénz, tehát gyorsan megszervezhették a tesztelési fázisokat. És nagyon fontos volt az is, hogy olyan térségekben végezzék el ezeket a vizsgálatokat, ahol éppen tombolt a járvány. Mert, ha olyan helyen végzik el, ahol nincs jelen a betegség, akkor soha nem tudják meg, hogy mennyire hatásos, ha sem a populációban, de még a placebo csoportban sem történik fertőzés, ahol beoltották az embereket” – részletezte a kémikus-kutató.

Tisztáztuk azt is, hogy a gyakori mellékhatások között szerepel a láz, a helyi irritáció, végtagfájdalom, izomfájdalom. Ezek azonban nem is tulajdonképpeni mellékhatásnak, hanem a vakcinabeadás reakciójának tekinthetők. Gyakoriak ezek a tünetek, körülbelül tíz emberből három tapasztalja. Ritka mellékhatásnak minősül a szívizomgyulladás, amit rendszerint nagydobra vernek, ha jelentkezik valakinél. Ennek a mellékhatásnak főleg a fiúgyermekeknél nagyobb a kockázata, „de ilyenkor is azt kell nézni, hogy mennyire ritka a beoltottak között, és mennyire gyakori azoknál, akik elkapják a koronavírus-fertőzést”.

„Én személyesen alig várom, hogy az 5-11 éves korosztály számára is elérhetővé tegyék az oltásokat, mivel a gyermekeim még nincsenek 12 évesek. A gyerekeknek szánt oltóanyag összetétele egyébként semmiben sem különbözik a felnőtteknek szánt vakcinától, csupán kisebb dózist adnak be nekik” – válaszolt az eredetileg feltett kérdésünkre Fejér Szilárd is.

(Címlapkép: MTI)