Az országos átlaghoz viszonyítva Székelyföldön rendkívül alacsony az átoltottsági arány, jelen pillanatban sem Hargita, sem Kovászna megyében nem éri el a 30 százalékot. A hatóságok a negyedik járványhullám közepén jelentették be, hogy akiknek indokolt, kérhetik az oltás harmadik dózisát is. Az uniós zöld igazolvány bevezetése enyhén fellendítette az országos oltási kedvet, de ahhoz, hogy közösségi szintű védettségről beszélhessünk, jóval több embernek kellene rászánnia magát a beadatásukra. Háromrészes sorozatunkban járványtani főorvossal, közegészségügyi igazgatóval és társadalomkutatóval kerestük a választ arra, hogy miért tartózkodnak a székelyföldi emberek az oltások beadásától. Második interjúalanyunk dr. Hubbes László-Attila, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának egyetemi docense, társadalomkutató.

Beszélgetésünkben tisztáztuk, hogy a székelyföldi többség úgynevezett oltáspasszív. Vannak oltásellenesek, akik teljesen elutasítják ezt, tehát semmilyen oltásban nem hisznek. Vannak az oltásszkeptikusok, akik nem feltétlenül az oltásokban nem hisznek, hanem azért nem bíznak a koronavírus elleni vakcinában, mert viszonylag rövid idő alatt fejlesztették ki azt, és nyilvánvaló számukra, hogy a gyártók és bizonyos kormányok nagyon is érdekeltek abban, hogy minél több és minél gyorsabban fogyjon ezekből. A harmadik típus az oltásóvatosaké, akik ugyanezen érv alapján – miszerint túlságosan gyorsan dolgozták ki a vakcinákat – kivárnak. Hubbes László-Attila szerint az oltáspasszívakat (az óvatosak vagy a szkeptikusok) lehet a legjobban megszólítani a szigorító vagy a jutalmazó intézkedésekkel, amelyeket az utóbbi időben bevezetett a kormány.

A meggyőződés erősebb a politikusoknál

A társadalomkutatót arról is kérdeztük, hogy melyek lehetnek a közélet azon szegmensei, esetleg konkrét csoportok, személyek, akiknek az oltás melletti kiállása elrettentő lehet a székelyföldi emberek számára. Válaszában kifejtette, hogy bizonyos politikusok, politikai csoportosulások, valóban elrettentőek lehetnek, főként azok, akik a hivatalos diskurzust képviselik: a kormány, az elnökség, maga az elnök.

„Székelyföldön Klaus Iohannist eleve hiteltelen személynek tekintik, úgyhogy, ha nem is közvetlen módon, de ez is befolyásolhatja az oltáshoz való viszonyulásukat, nem feltétlenül azzal helyezkednek szembe, amit mond, hanem a személyével és a kormányzati, hivatalos államhatalmi szervekkel. Másrészt éppen azok a csoportosulások, személyek – a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vagy Diana Șoșoacă szenátor, akik az erdélyi magyarság szempontjából negatív politikai pozíciót, radikális nacionalizmust, a magyarság elutasítását képviselik – oltás- és intézkedésellenessége különös módon rokonszenvre talált a helyi közvéleményben. Sokszor visszaköszön ez a Facebook-megjelenésekben, véleménynyilvánításokban. Ellentmondásos tehát a viszonyulás, és inkább a személyes meggyőződés határozza meg, hogy ki hogyan áll hozzá ehhez a kérdéshez” – fejtette ki az egyetemi oktató.

Beszélgetésünk során a magyarországi kormányzati kommunikáció székelyföldi hatásaira is kitértünk, hiszen az még mindig nagyban meghatározza a régióban a közvélekedést. A magyar közmédiában, kormánypárti sajtóban, a Székelyföldön is népszerű politikusok oltáspártisága mégsem érte el az itteni magyarok ingerküszöbét.

„Igaz, hogy a magyarországi kormányzati kommunikáció erős befolyással van általában az erdélyi magyarság, különösen a székelyföldi közösség közvéleményére, de a kormány, a miniszterelnökség álláspontja ebben a kérdésben éppen az ellenkezőjét váltja ki, és ez megint csak ugyanaz a jelenség, amit helyi vonatkozásban tapasztalunk. Úgy tűnik, hogy az oltások és az intézkedések kérdésében nem annyira a politikai meggyőződések az elsődlegesek, hanem inkább a járvánnyal kapcsolatos személyes meggyőződések és a közhangulat” – magyarázta a kutató.

Hozzátette, hogy az internet hatása, befolyása a közvéleményre különösen erős ebben a kérdésben, mert az oltásellenességet, vírustagadást, intézkedésellenességet éppen a világháló közege erősíti fel. „Az internet is média, az alapviszonyulás hozzá pedig az, hogy amit a média mond, az egyrészt igaz, de kétségbe lehet vonni és ellen lehet neki állni. Különösen a közösségi médiában erős az elutasítás. A hagyományos médiával az a probléma, hogy amit mond, az hatalmi jellegű, kontrollált, azt valakik mondják, azért, hogy meggyőzzenek, míg az internet a szabad véleménynyilvánítás tere. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy nem lehet tudni, honnan vannak az információk: a leírt vagy hallható információk, a szakszerű közlések és az álhírek összemosódnak” – hívta fel a figyelmünket.

Hubbes László-Attila szerint, ha a közvélemény szemében elkopott a tudomány hitelessége is, az azért van, mert ez is valamilyen hatalmi álláspontot képvisel. Hozzátette: sok kérdésben a vírus- és járványtagadók maguk is igyekeznek tudományos bizonyítékokat összeszedni a saját igazuk érdekében. Sokszor utánanéznek, tanulmányokat olvasnak el azért, hogy fogást találjanak a hivatalos, intézményes tudás által képviselt állásponton. Ezzel csupán az a baj, hogy válogatásos alapon, nem mindent figyelembe véve teszik – ahogyan a tudomány működik –, hanem a számukra megfelelő érveket fogadják csak el.

„Ez a tudományellenességnek, akárcsak az összeesküvés-mentalitásoknak is sajátos működése. És szándékosan nem mondok összeesküvés-elméleteket, hanem arra a gondolkodásmódra utalok, amely mindenben és mindenhol a hatalom tényleges kontrollját kérdőjelezi meg vagy valamilyen rejtett, átláthatatlan hatalmi kontrollt feltételez” – mutatott rá az egyetemi docens.

Korosztályos megosztottság is tapasztalható

A társadalomkutató meglátása szerint Székelyföldön a fiatalok és az idősek más-más okok miatt szegülnek ellen az oltásoknak és a járványnak. A fiatalok hajlamosabbak az oltás oldalára állni, viszont a közösségi médián belüli megnyilvánulásaikból kiindulva megállapítható, hogy sok eltérő információforráshoz férnek hozzá, akár több nyelven is. Továbbá a fiatalságban eleve működik az idősebb generációval mint a hatalmat birtokló generációval való szembeszegülés.

Az idősebb generáció számára elsősorban az internet közegében való tájékozatlanság jelent problémát. „Számukra bármi, ami szembejön velük, éppen olyan hiteles, mint amit egy egyetemi professzor előadásában hallanak. A személyes meggyőződés tehát nagyban befolyásolja őket” – mutatott rá az egyetemi oktató.

Hubbes László-Attila kifejtette, hogy az egyetemen, a diákok körében többnyire nyitottságot tapasztal az oltások irányába, felismerik, elismerik a járvány jelenlétét, mivel informáltabbak. Már rálátnak arra, hogyan működik a tudomány, hogy a szaktudás milyen erőfeszítéseket, kutatást kíván bármilyen kérdés megvizsgálása során. Esetükben nem merül fel a kétség, hogy a tudomány a szaktudás hatalmát képviseli – tette hozzá.

A falusi közegben másként tevődik fel a kérdés

A vidéken, zártabb közösségben élők nem feltétlenül érzékelik vagy hiszik el a vírus súlyosságát – véli az egyetemi oktató. „A meghűlést is le tudom küzdeni, megiszom egy szilvapálinkát, vagy fokhagymát eszem, és kiheverem. Ez is pont olyan, mint a megfázás” – idézte az általánosan tapasztalt hozzáállást Hubbes László-Attila hozzátéve, hogy fontos szempont esetükben, hogy a vírustagadás, illetve azok az állítások, hogy ezt az egészet csak mesterségesen alkották meg, a médián és a közvéleményen keresztül, illetve a szájról szájra terjedő információk útján jut el ezekbe a közösségekbe.

„Egyrészt a nem megfelelő tudás, másrészt pedig az a hiedelem, hogy ez is csak egy irányított járvány, vagy éppenséggel machináció, szintén befolyásolja a hozzáállásukat. Van még egy aspektus: szégyellnivaló, hogyha megbetegszik valaki. »Ez nem olyasmi, amivel elmegyünk az orvoshoz. Mit szól a falu, hogyha megtudják, hogy én esetleg megbetegedtem?« Ez mind a megbélyegzéstől való félelem jele” – mutatott rá.

A korlátozások csak rontottak a tudomány megítélésén

A tudománnyal szemben elveszett bizalom valós probléma, vagy csak múló jelenség lehet. Ha előbbi, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy a tudományosság, a kutatások, az ezeken alapuló eredmények el- és felismerése is a válságát éli? – tettük fel a kérdést Hubbes László-Attilának, aki válaszában kifejtette, hogy a koronavírus-járvány tulajdonképpen csak felerősített egy már eleve létező tudományellenes hangulatot. Mint mondta, a jelenség még évtizedekkel ezelőtt indult el a tengerentúlon, amikor voltak olyanok, akik ki merték mondani, hogy „az én tudatlanságom ér annyit, amennyit a te szakmai tudásod. Én is éppen úgy mondhatok hiteles véleményt, mint a tudomány szakembere”.

Beszélgetésünk elejére visszautalva újra hangsúlyozta, hogy nem a tudomány önmagában veszítette el a hitelességét sokak szemében, hanem a tudomány mint hatalmi intézmény. Ez a jelenség pedig várhatóan tovább erodálódik.

„Nem látom egyelőre ennek a biztató megváltozását. A koronavírus-járvány súlyosbította ezt. A tudományos eredmények, statisztikák ijesztő dolgokat jelentenek, az ellenintézkedések eléggé drasztikusak és nem túl rokonszenvesek. Oltások, szigorítások, térközszabályozás, érintkezésszabályozás, elzártság, izoláció, maszkviselés, mind nagyon fontos dolog. Sokan fizikailag is légzésgátlásként élik meg a maszkviselést. Másrészt viszont nem szabad elfelejteni a szimbolikus vonatkozását, hogy a maszkkal eltakart száj elnémítást jelenthet. A beszéd, a szólás elfojtását. A szimbolikus töltet sokkal erőteljesebb, mint maga a tényleges kellemetlenség. Arctalanná válunk, és a szót belénk fojtják” – magyarázta az egyetemi oktató.

Kapcsolódó

Járványszakértő az oltásellenességről: aggasztó, hogy még mindig nem értettük meg a vakcinák hasznosságát

Háromrészes sorozatunkban járványtani főorvossal, közegészségügyi igazgatóval és társadalomkutatóval kerestük a választ arra, hogy miért tartózkodnak a székelyföldi emberek az oltások beadásától.

oltásellenesség epidemiológia Székelyföld koronavírus Romániában delta variáns

Mint megtudtuk, a tudományellenesség kialakulásának fentről lefelé, illetve lentről felfele irányuló hatása is van. Előbbit – akármennyire is furcsa – éppen a filozófia indította el a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, amikor a posztmodern gondolkodás a modernitás nagy szólamait építette le, beleértve a tudományt is. A másik, a lentről felfele irányuló hatás a szekularizációval és a világ tudomány általi vallástalanításával, a világias, tudományos szemlélettel párhuzamosan indult el. A világ „visszavarázsolása”, deszekularizáció zajlott, de ez már nem a régi fajta egyházi vallásosság, hanem spiritualitással, szakralitással próbálják újra feltölteni a valóságot, és nem feltétlenül a tudomány világképe, hanem a mindenféle tudományokkal szembemenő, összefonódásokat kereső világszemlélet dominál. Mindez a különböző új vallási mozgalmakban, de akár a kereszténységen belül is új vallási formákban, vagy a keleti bölcselet iránti érdeklődésben, az elképzelt-rekonstruált régi vallások, az újpogányság feléledésében nyilvánul meg. Ezek a folyamatok is nagymértékben hozzájárulnak általánosan a tudományosság hitelvesztéséhez, és jelen helyzetben sajátosan a járvány tudományos megközelítéseinek elutasításához is.