Kánikula, 42 kilométer és a szabadságharc legendás ágyúöntőjének öröksége: idén is megszervezték a Gábor Áron Emlék-maratont. A résztvevők a hős tüzérőrnagy halálának 177. évfordulóján nemes összefogással, közösen teljesítették a tiszteletadás rendhagyó távját. A rendezvény Juhos Gábor maratonfutó nevéhez kapcsolódik, a legidősebb résztvevő pedig 76-ik életévét tapodja, de még mindig futva.

A sport nyelvén, a tettek mezején állítottak méltó emléket Gábor Áronnak azok a futók, akik vasárnap teljesítették a 42 kilométeres klasszikus maratoni távot. A megemlékezés korántsem egy szokványos futóverseny volt: a résztvevők az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve alapján, egymást segítve és támogatva vágtak neki a hőségben a kilométereknek – tájékoztatta a Maszolt Juhos Gábor, aki évente megszervezi az ágyúöntő emléke előtt adózó maratont.

A futást nehezítő kánikula komoly próbatétel elé állította a résztvevők szervezetét. Ahogy a maraton motorja és állandó teljesítője, Juhos Gábor fogalmazott, a fülledt meleg jelentette a legnagyobb kihívást: a táguló erek miatt a szívnek sokkal keményebben kellett dolgoznia, hogy pumpálja a vért. A nehézségek ellenére a feladás gondolata fel sem merült a csapatban.

Az esemény igazi különlegességét a résztvevők sokszínűsége és kortalansága adta. A csapat legidősebb tagja, a 76-ik esztendős Erzsike néni (Pál Erzsébet) igazi példaképként vállalta a megmérettetést, bizonyítva, hogy a tisztelet és az akarat nem korfüggő. Rajta kívül Dénes Magdolna, Nagy Katalin, Kovács Szidónia és Bartos Beáta vett részt a futásban, míg Kurta Magdolna és Bartos Hunor logisztikai segítséget nyújtott a maroknyi csapatnak.

„Gábor Áron a maga korában olyan politikus volt, aki a tettek embere volt, aki bizonyított. Nemcsak beszélni tudott, hanem az életével példázta, vagyonát és végül az életét is feláldozta a szabadságharcért. Utódaiként kötelességünknek érezzük, hogy a magunk módján emléket állítsunk ennek a hatalmas tettnek” – hangsúlyozta Juhos Gábor, aki egyébként háromszáznál is több maratont futott le eddig.

Végig a történelmi útvonalon

A megemlékezők ügyeltek arra, hogy a táv hossza pontosan kiadja a maratoni 42 kilométert. Az útvonal a térség minden települését érintette, így Bereckben kezdődött, ahol a maratonfutó Gábor Áron emlékházat is működtet. Onnan az út Lemhény érintésével a Szent Mihály-hegyre vezetett, majd sorban következett Kézdialmás, Csomortán, Esztelnek, Kurtapatak, Bélafalva, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek és Kézdivásárhely, ahol az épp a Sokadalmat ülő város főterén is futottak egy tiszteletkört, közös fotó készült az ágyúöntő központi szobránál, majd egy rövid pihenő következett a szervező által évekkel ezelőtt a református templom tornya mellett ültetett fenyőfánál. Innen a csapat Nyujtód felé vette az irányt, onnan pedig Bereck irányába futottak.

A csapat felépítése és logisztikája úgy lett kialakítva, hogy az egészség és a biztonság álljon az első helyen. Míg Juhos Gábornak elvi és személyes kötelessége volt minden egyes centimétert lábon megtenni, a többiek számára a váltó és a kísérőautó biztosította a pihenés lehetőségét, ha valaki elérte a teljesítőképessége határát.

A kezdeményezés egyelőre alulról szerveződő jelleggel, a közösségi médián keresztül és személyes kapcsolatok útján valósul meg, ami a távolságok miatt - a szervező budapesti – nem kis logisztikai feladat. Juhos Gábor érdeklődésünkre kifejtette: a jövőben szeretnék ezt a kezdeményezést egy hivatalos, klasszikus Gábor Áron maratoni emlékversennyé növeszteni.

Ehhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy a térség önkormányzatai – kiemelten Kézdivásárhely, Bereck és a környező települések vezetése – is a kezdeményezés mellé álljanak, és felvállalják a nagyszabású sportesemény megszervezését. Gábor Áron emléke és a helyi közösség összetartó ereje mindenesetre már most bizonyította: a tettek embereinek öröksége ma is él Kézdiszékben.