Végre felölthette a huszárruhát a szilágynagyfalusi vitéz Torkos Pál. Ezzel régi vágya teljesült a hagyományőrzéssel is foglalatoskodó mindenki Pali bácsijának. Mint mesélte, ez nem valósulhatott volna meg felesége, Piroska néni nélkül, akivel évek óta részt vesznek a huszárok rendezvényein.

A zord időjárás ellenére az anyaországból és Székelyföldről is érkeztek huszárok, hogy e jeles napon együtt ünnepelhessenek Pali bácsival és jelen lehessenek fogadalomtételén. A helyi református templom színesbe öltözött ottlétük által, és a helybéliek is megkönnyezték az eseményt. Csontos János, a debreceni huszár hagyományőrző csapat századosa elmondta: élő történelemórának lehetnek a tanúi az egybegyűltek. „Ha behunyják a szemüket és visszagondolnak 175 évvel ezelőttre, akkor hasonló esemény zajlodhatott a Szilágyságban, amikor megjött Bem József tábornok, hogy átvegye az erdélyi csapatok irányítását. Szilágysomlyón találkozott a vezérkarral és a huszárokkal, és öröm látni, hogy 175 év után vannak olyan emberek, akik nem sajnálják az idejüket, önkéntesen, saját erejükből, a saját családjuk támogatásával, saját pénzükből vállalják a hagyományőrzést, mert így akarják szolgálni a hazát” – fogalmazott a százados.

Miről szól a huszárság? – tette fel a kérdést a százados.  Hazaszeretetről, becsületről, tisztességről, és bátor kiállásról. Pali bácsiban mindez jelen van, ezért egy olyan embert fogad be a szilágysági hagyományőrző csapat, aki évtizedek óta szolgálja Szilágynagyfalut, és az egész Szilágyság, Partium közösségét - mondta.

Máté József, a 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző Csapatának kapitánya az ajánlás során kiemelte, Torkos Pál számára ott van a haza, ahol a hit, ahol a magyar közösség megmaradásának a gyökerei vannak. Mert a haza hit nélkül semmit sem ér, de a hit sem haza nélkül. Felesége, Piroska néni a huszárezred zászlóanyája, ami szintén egy nagyon fontos feladat – mondta, mert ha egy ezrednek a zászlója elveszett, az ezredet feloszlatták. „Amikor öt éve megalakultunk és fogadalmat tettünk a krasznai református templomban, nem véletlenül választottuk Torkos Piroskát. Az elmúlt öt évben nem volt olyan esemény, amelyen ne vették volna ki mindketten a részüket” – fogalmazott a kapitány.

Szőnyi Levente helyi lelkipásztor is elismerő szavakkal méltatta vitéz Torkos Pált. Mint ismertette, a házaspár évek óta tevékenyen munkálkodik nemzeti kultúránk, anyanyelvünk, hagyományaink ápolásán.

A fogadalomtétel után a huszárok Szilágyborzásra lovagoltak, ahol engedélyt kértek a helyi polgármestertől, Bernáth Istvántól, hogy beléphessenek a községbe. Szilágybagoson a helyi lelkész fogadta a csapatot, majd Szilágyi Róbert-István, Szilágy Megye Tanácsának RMDSZ-es alelnöke gratulált a szilágysági huszárbandériumnak amiért  büszkén ápolja a nemes hagyományt, hozzátéve, kötelességünk a hősök előtt tisztelegni, akik az életükkel fizettek a szabadságért.

Máté József huszárkapitány a huszárhagyományőrzésről és a huszárhagyományőrző mozgalomról beszélt, mondván, az igazi huszárok emlékét, hozzáállásukat, hazafiságukat próbálják bemutatni egyenruháikkal, lovaikkal, viselkedésükkel, elveikkel. „Hálásak lehetünk, hogy olyan időben élhetünk, amikor nem kell bujdosva megkoszorúzni báró Bánffy Jánosnak a sírját, aki az 1848-49-es szabadságharc idején a 11. székely huszár-határőrezrednek a főhadnagya volt. Rövid idő alatt ezredesi rangra küzdötte fel magát, és végigharcolta a szabadságharc minden jelentős csatáját. Bujdosóként itt, Szilágybagoson lelt új hazára, otthonra és örök nyugalomra. A helyiek legyenek büszkék arra, hogy Szilágybagos volt ennek az embernek az új otthona, a végső nyughelye, és méltóképpen gondozzák az emlékét, a sírhelyét” – fogalmazott.

A templomkertben felállított I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművének megkoszorúzása után a helyi fiatalok néptánccal melegítették a jelenlévők lelkét, majd a huszárok átvonultak a temetőkertbe, ahol megkoszorúzták báró Bánffy János ezredes sírját.

Máté József huszárkapitány elmondta: az 1848-49-es szabadságharc idején a Mátyás Huszárezredbe nem kötéllel, lasszóval toboroztak, hanem a kolozsvári magyar értelmiségiek, a kolozsvári magyar teológiának a hallgatói önként álltak be a 15. Mátyás Huszárezredbe, amit gróf Bethlen Gergely és Mikes Kelemen szervezett meg Kolozsváron. ,,Mi büszkék vagyunk arra, hogy mindig önkéntesekből állt az ezred, mely két évig működött, kizárólag az 1848-49-es szabadságharc idején”. Mint ismertette, a huszár-hagyományőrző lótartó kell legyen, és olyan embereknek a jelentkezését fogadják el, akik egy év próbaidő után bizonyítják, hogy az értékeknek a birtokában vannak.