Pénzfüggő az empátia az egészségügyben, vagy valami más az oka, hogy az állami ellátásban időnként durva, a magánrendelésben pedig emberséges az orvos? Páciensként valószínűleg mindannyiunknak van már legalább egy negatív tapasztalatunk az állami ellátásból és ennek ellentéte a magánszférából. A megkérdezett szakértők viszont megosztottak a kiváltó okokat illetően. Dr. Csibi Sándor, a marosvásárhelyi orvosi egyetemen orvosi kommunikáció oktató tanár, pszichológus szerint egyrészt időhiány, kiégés lehet a háttérben. Úgy véli, nem kapzsiság van a magánrendelőkben tapasztalt kedvesség mögött. Bízik benne: közel a pozitív fordulat, hisz a mai orvosképzésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kommunikáció. Ezzel szemben dr. Vass Levente közegészségügyi szakember szerint igenis létezik a háttérben tisztességtelen, profitszerzési igény, és úgy látja, ez összefügg a hazai egészségügyi ellátás egy nagyon súlyos problémájával is, mégpedig azzal, hogy a biztosító által finanszírozott ingyenes konzultációk és vizsgálatok 60 százaléka kihasználatlan marad, miközben a páciens a magánrendelőben fizet.

Konzultáció alatt telefonozik, közben hanyagul odaveti: „áttétek vannak” – egy ilyen hírtől, ha szépen mondják is, leesik az ember a székről, de az embertelen közléstől azt érzi, csak egy szám az adatbázisban, egy szerv. Vagy létezik a páciens hibáztatása is: „magadnak csináltad”, hányja a beteg szemére az orvos a diagnózis után – ilyeneket és még sok más hasonlót tapasztalhatunk meg az állami egészségügyi ellátásban. Külön fejezetet jelentenek a szülő nőnek célzott beszólások, kritikák, hogy »ugyan már, ne kényeskedjen«. 

Bár szerencsére sok a pozitív tapasztalat is, a rossz élmények sora mégis hosszú, és az emlékük mélyen beég a tudatunkba, hisz a legkiszolgáltatottabb, legérzékenyebb pillanatainkban kapjuk ezeket a sebeket, amikor az egészségünkről, akár élet-halál kérdésről van szó.

Így sokszor inkább a magánrendelőt, -klinikát választjuk – és fizetünk, akár több ezer lejt azért, ami egyébként biztosítottként ingyen járna –, hiszen amint átlépjük a magánszféra küszöbét, hirtelen mindenki szépen és tisztelettel beszél.

Adódik a kérdés: pénzfüggő az empátia, vagy más van a háttérben? Esetleg túlterheltség és kiégés miatt vesz ki idővel az emberség? A probléma a teljes állami egészségügyi személyzetet érinti, mi most az orvosokra szűkítettük a kört, és dr. Csibi Sándor pszichológust, a marosvásárhelyi orvosi egyetem adjunktusát kérdeztük, aki orvosi kommunikációt tanít a diákoknak, azaz azt a tantárgyat, amely által elsajátíthatják a jövendőbeli orvosok, asszisztensek egyebek mellett az empatikus kommunikációt, valamint dr. Vass Levente közegészségügyi szakembert, urológust, parlamenti képviselőt.

Sokszor csak egy újabb esetet lát

Hogy a túlterheltség, időhiány, fárasztó bürokrácia öli-e ki az empátiát egyes orvosokból, vagy a hozzáállás személyiség kérdése helyszíntől függetlenül? – erre dr. Csibi Sándor szerint nehéz lenne egyértelmű választ adni, hisz az okok rendkívül összetettek, mivel „emberekről, érzelmekről és különböző személyiségekről van szó”. A Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (UMFST) oktatója úgy látja, eleve inkább „elszigetelt esetekről van szó, nem általános jelenség” a páciensekkel szembeni durva hangnem.

Kérdésünkre pszichológusként világított rá a lehetséges lelki okokra. „Kutatások sora kimutatta, hogy az orvosi szakma kiemelten megterhelő, stresszes munkát feltételez, mert különböző személyiségű, változatos érzelmi hátterű emberekkel zajlik, és nagy odafigyelést, belehangolódást igényel. Amennyiben az idő rövid, a betegek száma nagy, a helyzetet nehezebben lehet kezelni. A fáradtság és a sietség hatására – különösen, ha ez éveken át fennáll – előfordulhat, hogy az orvos már csak egy újabb megoldandó esetet lát a betegben, és ezt maximális gyakorlatiassággal, kevesebb érzelmi bevonódással próbálja kezelni” – magyarázta.

A szakma jellegéből adódóan a kiégés kockázata óriási, és „amikor a lelkesedés és a motiváció elvész, érzelmi »üresség« lép fel a helyén, amit az empátia hiánya, fáradtság, sőt, olykor depresszió követ” – vezette le a szakember.

Nem pénz kérdése az emberség

A pszichológus szerint, ha a magánrendelőkben másként viselkednek egyes orvosok, mint az állami kórházban, az nem kapzsiságból fakad. „Annak tulajdonítható, hogy a magánszférában sokszor egyfajta »kikapcsolódást« jelent a munka az orvos számára, sokszor jobbak a körülmények, a felszereltség, a betegek száma kisebb, és a munka kevésbé érződik megterhelőnek. Úgy gondolom, a jó hozzáállás nem pénz kérdése, ahogy néha a kívülálló gondolja, hanem inkább lelkiállapot függvénye” – vélte az egyetemi tanár, aki tíz éve dolgozik a marosvásárhelyi orvosi egyetemen a Bioetika, orvosi deontológia és orvosi kommunikáció tanszéken, és harmadik éve az egyetemen újonnan indult Pszichológia tanszéken.

Tanulható-e az együttérzés, kommunikációs készség?

Dr. Csibi Sándor elmondta, gyakran hallani azt a téveszmét, hogy kár pazarolni az időt a kommunikáció oktatására, hiszen egy orvosnak a szakmai kompetenciája a fontos, ám, hogy ki a jó orvos, erre a választ maguk a betegek adják meg.

„A beteg számára az a jó orvos, aki megismeri őt, meghallgatja a panaszait, elmagyarázza a helyzetét és a további vizsgálatok szükségességét, ismerteti a kezelési tervet, elbeszélget vele, eloszlatja szorongását, feledteti a fájdalmát” – magyarázta. Hozzátette, a beteg nem tudja és nem is akarja az orvos szakmai kompetenciáját a falon lógó oklevelek alapján megítélni, hanem abban fog megbízni, akivel megtalálja a közös hangot.

„Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben fog legjobban működni a gyógyító folyamat is. Így a jó kommunikáció alapfeltétele a gyógyításnak és erre az orvostanhallgatók is rádöbbennek, akár egy egyetemi képzés során, főleg, hogy a gyakorlatokon lehetőségük van átélni a betegek szerepét is. Ezek az érzelmi átélések fejlesztik az empátia képességét, különösen, hogy egy segítő szakmát gyakran eleve egy segíteni akaró, empatikus fiatal választ” – magyarázta.

Az oktató szerint a kommunikációs készség sem egy olyan személyiségbeli jellemző, amely vagy létezik, vagy hiányzik valakiből „A kommunikáció a lényeges információ strukturált átadását jelenti, ez pedig egy megtanulható készség, függetlenül attól, hogy mennyire kommunikatív, szociábilis személyiséggel rendelkezünk” – mutatott rá a szakember.

Van remény: kötelező tárgy a kommunikáció

A marosvásárhelyi G. E. Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemen a hallgatóknak kötelező tantárgy az orvosi kommunikáció: hogy hogyan kell a pácienssel beszélni a hatékony együttműködés elérése érdekében. A tárgy oktatása komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, és dr. Csibi Sándor szerint ennek hatása már érezhető, és egyre inkább érezhető lesz az ellátásban.

Elmondta, tíz évvel ezelőtt, amikor az egyetemen kezdett dolgozni az orvosi kommunikációt az Orvosi pszichológia, valamint a Bioetika és orvosi deontológia tárgy keretében tanították, főként az orvosi első találkozás elemeire, valamint az orvos deontológiai, kommunikációs kötelezettségeire összpontosítva.

Az európai uniós kerettervekhez kapcsolódva, már 2016-ban elindult kötelező tárgyként az Elsősegély és kommunikációs készségek kurzus. „Ennek során a hallgatók, az elsősegély adásának megtanulása mellett olyan kommunikációs készségeket sajátíthattak el, amelyek sürgősségi helyzetetekben válhatnak hasznukra, például a különféle patológiákban szenvedő betegekkel való specifikus kommunikáció során” – részletezte az oktató.

Az Orvosi kommunikáció kötelező tantárgyként 3-4 éve indult el. „Az orvosi, asszisztensi és fogorvosi szakon az elsőévesek tantervében egyéves kurzus, elmélet és gyakorlat. Korábban választható tantárgy volt a harmadik évfolyamon, valamint utólagos képzésként lehetett rajta részt venni már gyakorló orvosoknak. A tantárgy témakörei közé tartozik az orvos-beteg kommunikáció folyamata és sajátosságai, a kommunikációs technikák elsajátítása különböző életkorú és helyzetű páciensek esetében, az egészségügyben alkalmazott kommunikációs modellek, a rossz hír közlésének lépései többek között” – ismertette a leendő orvosok képzésének ezen sajátosságait.

A rossz hír közlésére több nemzetközi protokoll létezik, és ezeket is oktatják a hallgatóknak, sőt a gyakorlatokon, „szerepjáték formájában át is élik, megtapasztalják”. „A páciensekkel való eredményes együttműködés a cél, enélkül az orvos-beteg kapcsolat nem működik igazán jól” – mondta el dr. Csibi Sándor.

Úgy látja, jó irányba haladunk nemcsak az empatikus bánásmód, hanem az orvosok stresszkezelése terén is. „Egyrészt kedvező személyes tapasztalataim voltak, amikor fiatal orvosok kezeltek. Teljesen elégedett voltam a hozzáállásukkal, emberséges bánásmódjukkal. Másrészt az egyetemi képzés is változást hoz. Az EU-ban az orvosi kommunikáció, stresszkezelés tanítását több éve előtérbe helyezték, az orvosi képzésben kiemelkedő szerepet kapott, és ennek láthatók az eredményei, a szóban forgó viselkedés nem vagy csak nagyon ritka esetben fordul elő. Bízom benne, hogy a jövőben lassan nálunk sem lesznek többé negatív tapasztalataik a pácienseknek, és egyre elégedettebbek lesznek az orvosi ellátás ezen aspektusával” – összegezte az egyetemi oktató.

Vass Levente: van profitszerzési igény a háttérben

Vass Levente közegészségügyi szakember, urológus, parlamenti képviselő, korábbi egyetemi oktató sokkal kritikusabban tekint a rendszerre. Véleménye szerint egyrészt hiányzik az, hogy már az egyetem előtt a családban és az iskolákban is felkészítsék a fiatalokat, tudatosítsák bennük, hogy milyen tulajdonságokra, készségekre van szüksége egy jó orvosnak, és vértezzék fel őket ezekkel.

Az emberséges bánásmód hiánya mögötti tényezők között a fiatal orvosok kereseti lehetőségeinek a kérdése is ott szerepel szerinte: „sokszor több helyen rendelnek, hogy elő tudják teremteni az orvosi pálya választásakor megálmodott otthont, jusson továbbképzésekre” egy olyan pályán amire messze hosszabb a felkészítő, mint sok más szakma esetében.

„Ezek egyvelege okozza azt, ami véleményünk szerint is a legnagyobb problémája ma a romániai orvosi ellátásnak: nemcsak az, hogy sok esetben a beteg problémáját nem annyira átérző orvoslás a következmény, hanem abban is megnyilvánul, hogy a betegnek a kezébe egy küldőpapírt adnak, mondván, »innen már nem az én felelősségem, hogy a páciens megtalálja a következő orvost«. Nem holisztikusan, hanem a betegnek csak egy-egy szervét látva, küldözgetik jobbra-balra. Ha a saját szülőnkről lenne szó, akkor nem így járnánk el” – mutatott rá Vass.

Különösen elítélendőnek tartja, ha ugyanaz a szakember az állami kórházban rideg, a magánrendelőben viszont kedves: „Ez azt jelenti, hogy nem az orvosképzés terén van hiányosság, hanem hozzáállásbeli probléma van, és ez tisztességtelen, száz százalékban elítélendő” – mutatott rá, és egyben annak bizonyítékát látja ebben, hogy igenis profitszerzési igény van a háttérben.

Az ingyenes ellátás 40 százalékához jut hozzá a biztosított

A következmények pedig nem elhanyagolandók. Összefügg véleménye szerint azzal a komoly problémával is, hogy – mint ismertette – a romániai egészségügyi ellátásban ingyenesen rendelkezésre álló szolgáltatások 60 százalékához nem jutnak hozzá a páciensek, mindössze 40 százalékát teljesítik az orvosok.

„Bár az egészségbiztosító pénztár minden megyében leszerződi a betegek számára ingyenes konzultációkat, vizsgálatokat, elegendő szolgáltatást – mind az állami poliklinikákon, mind a szerződött magánszolgáltató orvosoknál –, a páciensek mégsem jutnak hozzá ehhez az ellátáshoz: a papíron létező ingyenes helyeknek csupán a 40 százalékán fogadják a biztosított betegeket, a fennmaradó betegforgalmat pedig fizetős magánrendeléseken látják el. Ez világosan mutatja az orvosi oldalról megjelenő profitszerzési igényt, miközben a meglévő állami kapacitásokba még bőven beleférne, hogy ingyenes szolgáltatásként nyújtsák ugyanazt, amiért most a betegek fizetni kénytelenek” – fejtette ki.

A probléma másik oldala szerinte a betegirányítás hiányából fakad. „Ez a rosszul működő rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy a szakrendeléseken dolgozó orvosok a magánszférába csatornázzák át a konzultációkat. A fizetős ellátás keretében – több odafigyeléssel és részletesebb magyarázattal – próbálnak többletbevételhez jutni. Teszik ezt úgy, hogy a rendszerben ugyanezeket a szolgáltatásokat a rendes munkaidejükön belül, pluszterhek nélkül is biztosítani lehetne a betegek számára” – mutatott rá a közegészségügyi szakember.

Hozzátette, éppen ezért tartották fontosnak a másodvélemény bevezetését, hogy „az említett, kihasználatlan 60%-os kapacitás jobban kihasználható legyen”. „Amennyiben a beteg az ingyenes hálózatban egy olyan orvossal találkozik, aki nem megfelelően magyarázza el az információkat, lehetősége legyen kikerülni és elmenni egy másik orvoshoz” – részletezte Vass Levente.

A képzés szintjén is szükségesnek látna bővítést. Vass szerint az orvosi kommunikációt minden évfolyamon, szakterületenként, modulokba építve kellene oktatni.