Új lendületet kaphat a kórházi ügyeleti rendszer átalakítása, miután az egészségügyi minisztérium nyilvános vitára bocsátotta azt a rendeletmódosítást, amely kötelezően bevonná a rezidens orvosokat az ügyeletekbe, és egyértelművé tenné munkájuk díjazását. A változtatás kapcsán Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ egészségügyi szakpolitikusa a Maszol megkeresésére hangsúlyozta: egy régóta fennálló ellentmondás oldódhat fel végre.

„Ezelőtt öt évvel a törvény azt szabályozta, hogy az utolsó éves rezidens, és különleges engedéllyel az utolsó előtti éves rezidens vállalhat első vonalas ügyeletet, ami azt jelenti, hogy azt ki is fizetik. A rezidenseket ugyanakkor, már első évtől besorolták úgymond »inasként« felelősség, munkakör és fizetség nélkül, hogy tanuljanak, készüljenek a hivatásra” – idézte fel a korábbi helyzetet Vass Levente.

A rezidens nem segédmunkás

A 870-es miniszteri rendelet módosítását célzó tervezet szerint azokban az egészségügyi intézményekben, ahol a rezidensek képzése zajlik, kérésükre kötelezően be kell őket vonni az ügyeleti beosztásba. A rezidens orvosok az ügyeletes szakorvos mellett dolgoznának, annak munkáját „duplázva”, miközben tevékenységük beleszámít a teljes munkaidőbe.

A minisztérium hangsúlyozta, hogy az intézkedés célja egy igazságtalan helyzet orvoslása. „A rezidensek nem a szakorvos, a főorvos vagy a professzor »mellékletei«. Ők az egészségügyi rendszer jövője” – fogalmaztak a közleményben.

A javaslat értelmében a rezidensek már a képzés első évétől részt vehetnek az ügyeletekben, saját kérésükre, azon a szakterületen, amelyen tanulnak. Az ügyeleti munka a rendes munkaidőn kívül zajlik, és az első években nem dolgozhatnak az úgynevezett első vonalbeli (I. vonal) ügyeletben. Munkájukat minden esetben az ügyeletes orvos felügyelete és felelőssége mellett végzik.

A harmadik évtől kezdődően azonban bővülnek a lehetőségeik: a rezidensek kérésre már az első vonalbeli ügyeletekben is részt vehetnek. Ez továbbra is a rendes munkaidőn kívül történik, és kizárólag a szakmai kompetenciáik határain belül. A felügyeletet kijelölt szakorvos vagy főorvos biztosítja.

A tervezet egyik legfontosabb eleme, hogy kötelezővé tenné az ügyeleti munka díjazását. A minisztérium szerint minden, a rendes munkaidőn kívül végzett ügyeletet az egészségügyi intézménynek ki kell fizetnie, mégpedig a hatályos jogszabályoknak megfelelően.

Alexandru Rogobete azóta lemondott egészségügyi miniszter korábban kiemelte: a rezidenseket a rendszer alapvető szereplőiként kell kezelni, nem pedig kisegítő személyzetként. „A rezidens orvos nem segédmunkás, nem valakinek az utasítására vár, és nem »töltelék«, amikor nem lehet lefedni az ügyeleteket” – hangsúlyozta.

Végre hozzáigazítják a rendeletet a törvénymódosításhoz 

Vass Levente rámutatott, bár már 2019-ben megszületett az a törvénymódosítás, amely lehetővé tette, hogy a rezidensek már harmadévtől – egyszerű kérésre és jóváhagyással – első vonalas ügyeletet vállaljanak akár telefonos távfelügyelet mellett, a minisztériumi rendeletek mindeddig nem követték le ezt a változást. „A 870-es miniszteri rendeletet most igazítják a törvénymódosításhoz a gyakorlatban is, a 2018/19-es rezidenstörvényhez” – fogalmazott.

Hangsúlyozta a mostani lépés egy hosszabb folyamat eredménye: „Lassan őrölnek a malmok – öt évvel ezelőtt fogadták el a törvénymódosítást, de most beérett a munka gyümölcse.”

A  módosítás nemcsak az első vonalas ügyeleteket érinti, hanem a második és harmadik ügyeleti szinteket is. „Két orvos bemegy egy sürgősségi műtétre, egy még mindig kinn kell maradjon – tehát mind a három orvost, így a harmadéves rezidenst is ki kell fizetni” – magyarázta az RMDSZ szakpolitikusa.

Vass Levente szerint a gyakorlatban eddig sokszor előfordult, hogy a kórházak nem merték kifizetni a rezidensek ügyeleteit, noha a törvény ezt lehetővé tette. „Most viszont egyértelművé teszik a rendeletmódosítással a kórházmenedzserek számára, hogy ki kell fizetni a rezidenseknek az ügyeletet” – emelte ki.

Nem fizetik minden rezidensnek az ügyeletet

Ugyanakkor a politikus arra is figyelmeztetett, hogy a kommunikációban megjelent egy félreérthető üzenet. „Azt a téves üzenetet is beépítették, hogy minden rezidens kap majd pénzt az ügyeletért – az első- és másodéves is, sőt a nem létező vonalakra is. Ám ha egy kórháznak egy adott szakterületen nincs második vonalas ügyelete, akkor nem fizetik a rezidenst” – pontosított Vass Levente. Hozzátette: csak a ténylegesen létező ügyeleti vonalakon végzett munka jár díjazással, de ez már „nem a kórházigazgatón múlik”, hogy kifizeti-e.

A fiatalabb, első- és másodéves rezidensek esetében az ügyelet továbbra is elsősorban a képzés része marad. „Ez esetekben a rezidensek ügyeletére a tanulási folyamat részeként számítanak, és nem fizetik meg külön” – fogalmazott.

Ez azt jelenti, ha egy kórházban egy adott szakterületen csak egy ügyeleti vonal van, csak az orvosok kaphatnak ügyeleti pénzt, akik ezt lefedik, hiszen a kórházak nem költhetik a pénzüket tanításra, magyarázta a szakpolitikus. Az oktatási rendszer ilyen esetekben javadalmazhatná a rezidenst, ám Vass Levente kevés esélyt lát arra, hogy ez lesz pénz.

Tehermentesítik az orvosokat – Rövidülhetnek a várólisták

A szakpolitikus szerint a rendszer átalakításának egyik fontos hozadéka lehet, hogy tehermentesíti a szakorvosokat. „Ha a képzési folyamat megfelelő, akkor a rezidentúra harmadik évében az orvosok már vállalhatnak első vonalas ügyeletet, miközben egy szakorvos telefonközelben van. Ezzel mentesítik a szakorvosokat a sok ügyelettől, több energiájuk marad, hogy a járóbeteg-rendelőkben dolgozzanak, több beteget lássanak el ott ingyenesen, tehát rövidülnek a várólisták” – hangsúlyozta Vass Levente.

A jövőben további változások is jöhetnek: a politikai szándék az, hogy a rezidensek ne csak ügyeletben, hanem járóbeteg-rendelésben is aktív szerepet vállalhassanak.

„Az a cél, hogy saját parafával dolgozhassanak, minél hamarabb kialakítsák a saját páciens-körüket, tapasztalatot szerezzenek, minél több kórképpel találkozzanak” – mondta a képviselő. Ez szerinte nemcsak a fiatal orvosok fejlődését segítené, hanem hozzájárulna ahhoz is, hogy az állami rendszerben bővüljenek a járóbeteg-szolgáltatások, anélkül hogy ez jelentős többletköltséget jelentene.

A tervezett módosítás tehát egyszerre szolgálja a rezidensek szakmai fejlődését, a kórházi rendszer tehermentesítését és a betegek jobb ellátását.