Az ajándék a magyar nyelv értelmező szótára szerint nem jelent mást, mint valakinek ingyen, szeretetből és figyelmességből adott dolog, mellyel a másik félnek örömet, boldogságot szerezhetünk. Főleg a decemberi ünnepi időszakban foglalkozunk a legtöbbet az ajándékozással és természetesen a vele járó kisebb-nagyobb aggodalmakkal és idegességgel, melyek legtöbbször igencsak elhalványítják az igazi öröm ragyogását.

Nem titok, hogy minél inkább ismerjük a megajándékozni kívánt személyt, annál egyszerűbb a dolgunk az ideális ajándék kiválasztása terén. Ahhoz pedig, hogy valóban megismerjük őt, figyelnünk kell rá. Figyelmünkkel ugyanis számtalan olyan információhoz juthatunk, melyek jócskán megkönnyíthetik az ajándékkal kapcsolatos ötleteléseinket.

Az iskolában igen nagy népszerűségnek örvend az osztályon belüli mikulásozás vagy angyalkázás, amikor a gyerekek egymást ajándékozzák meg, éppen ezért a legideálisabb időszak ez olyan emberi értékekről beszédtémát kezdeményezni osztálynevelői órán, mint az egymásra szentelt figyelem, a megértés, a kedvesség, illetve maga az ajándék/ajándékozás valódi jelentése.

A fogyasztói társadalom ünnepe

A karácsony a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepe, épp az a figyelem vész el, amiről valójában az ünnepnek szólnia kellene. Az üzletek és a vásárok már jóval december előtt előszeretettel, tele csillogó-villogó ajándékokkal csábítják a vásárlókat. Ez az ajándék-kavalkád pedig szempillantás alatt beszippantja az embereket, akik csodák csodájára még ekkora választék mellett sem tudják, mit ajándékozzanak a hozzájuk legközelebb álló szeretteiknek.

Valójában a tengernyi, semmire sem jó csecsebecse közt illan el az a típusú figyelem, melyet barátaink és családtagjaink, szeretteink érdemelnének. Egymás után barangoljuk be a hatalmas üzletláncok színesebbnél színesebb mütyürökkel színültig pakolt végtelen polcait órákon át az üres kosarainkkal, miközben egyre inkább elkeseredünk a felismeréstől, hogy fogalmunk sincsen, mivel okozhatnánk örömet embertársunknak. Az üzleteket róva több figyelmet kapnak az árcédulák tőlünk, mint az a személy, akinek vásárolni akarunk. Szinte észrevétlenül veszik át az uralmat a tárgyi értékek az emberi értékek fölött.

Érdemes tisztázunk a gyerekekkel, hogy maga az ajándék többféle is lehet, kezdve a saját készítésű ajándéktól egészen az élményalapú vagy praktikus ajándékokig. A kulcs mindig abba rejlik, sikerül-e megválaszolnunk azt a kérdést, hogy a célszemélynek mire van szüksége, mi okoz neki örömet? Ehhez viszont elengedhetetlen a megajándékozni kívánt személy legalább minimális szintű ismerése. Ősrégi hiba, ha az ajándékválasztásunkat az alapján hozzuk meg, hogy esetleg mi magunk örülnénk-e annak az ajándéknak. Hajlamosak vagyunk végső kétségbeesésünkben önmagunkból kiindulni, és azt hinni, hogy amire nekünk szükségünk van, arra biztosan másnak is.

Amikor megjelenik a pénz a kamaszok életében

Érdekes megfigyelnünk, hogy főleg a kisebb gyerekek körében mennyire népszerű a kézzel készített, személyre szabott ajándék, ugyanakkor ennek fokozatos eltűnése, amint saját pénze lesz a gyereknek. Ahogy a pénz megjelenik a kamaszok életében, már egyre ritkább jelenség valamit készíteni, ellenben annál gyakoribb vásárolni valamit. A pénz ugyanis leegyszerűsíti a dolgokat, hiszen minek készítsük el az ajándékot, ha azt készen meg is vásárolhatjuk, időt, energiát megspórolva vele. Egyre gyakoribb maga a pénz ajándékozása, ezzel még könnyebbé tehetjük a dolgunk. Igen ám, de a sok idő, energia és fejfájás megspórolása közben megfosztjuk magunkat a valódi „adni öröm” ajándékától is.

Érdemes szorgalmaznunk tehát az ajándékozás minél személyesebbé tételét azzal, hogy hajlandóak vagyunk időt és energiát befektetni ebbe a folyamatba. Természetesen nem arról van szó, hogy minden ajándékot kézzel készítsünk el, hanem arról a rá szánt időről, amit azzal a személlyel töltünk, akinek az ajándék szólna.

Ha az iskolai mikulásozást nézzük, már november elején szóba lehet hozni a közelgő ünnepeket, és biztatni a gyerekeket, hogy minél több minőségi időt töltsenek egymás társaságában ahhoz, hogy elegendő idejük legyen majd kitalálniuk, mit ajándékozzanak társaiknak. További ötletként sokat segíthet, ha kisebb jellemzést íratunk a gyerekekkel arról a személyről, akit kihúztak. Felsorolva az osztálytárs hobbijait, érdeklődési körét, kedvenc filmjeit, színeit, sportolóit, autóit stb. – és máris jöhetnek a nagy ajándékötletek. Sőt az sem bűn, ha egyszerűen rákérdeznek, mi lenne az a három dolog, aminek a másik leginkább örülne, majd ezek közül egyet kiválasztva ajándékoznak.

Az ajándékozás szimbolikája és etikettje

Ajánlatos a gyerekekkel olyan témákba is belemenni, mint az ajándékok szimbolikája, etikettje, értéke, illetve annak prezentálása. Szülőkként ne fosszuk meg gyermekünket az ajándékozással járó „fejfájástól” azzal, hogy mi magunk vásároljuk meg az ajándékot helyettük, abban bízva, hogy így segítünk nekik. Engedjük, hogy ötleteljenek, nézelődjenek, fektessenek energiát az egész folyamatba a megfelelő ajándék kiválasztásától, egészen az ügyes-bajos becsomagolásig.

Attól függően, hogy az ajándék kézzel készített vagy készen vásárolt, beszélhetünk annak eszményi, illetve materiális értékéről. Az első esetben a rááldozott idő, gondoskodás és törődés adja meg az értéket, a másodikban pedig maga a tárgy pénzbeli költsége. Mindkettő képes örömet okozni, ha jól választottunk, így annak eldöntése, hogy ki milyen  típusú ajándékokat ad másoknak, teljes mértékben magánügy. A fontos, hogy aki kapja, ne a tárgy materiális értékét firtassa, hanem az ajándék mögött álló személy jó szándékát. Alapvető szabály, hogy az ajándék lónak nem nézzük a fogát, ahogy tartja a közmondás is. Abból a szempontból, hogy az ajándék milyen üzenetet közvetít, beszélhetünk azok szimbolikájáról.

Semmiképp nem lőhetünk mellé, ha olyasmit adunk ajándékba, amire a célszemélyünk régóta vágyott, és ezt nem egyszer szóban is jelezte nekünk vagy a társaságunkban. Az viszont rendkívül veszélyes terep, ha olyasmivel szeretnénk meglepetést okozni, amivel a másik felet esetleg zavarba hozhatjuk. Éppen ezért vigyázzunk arra, hogy ne olyasmit ajándékozzunk, amivel célozgatni szeretnénk valamire, mint például a fogkefe vagy dezodor egy olyan személynek, aki hadilábon áll a száj- vagy testhigiéniával. A szimbolikus ajándékok ugyanakkor remekül célba érhetnek, ha azok támogatásunkat, egyetértésünket, empátiánkat fejezik ki, legyen szó például egy új utazótáskáról egy olyan szerettünknek, akinek a mindene a kirándulás.

Tudatosítani a gyerekekben, hogy nem a drága ajándék a fontos

Nagyon fontos hangsúlyozni a gyerekeknek, hogy az ajándékozás célja nem az, hogy minél drágább és anyagi viszonylatban értékesebb dolgot adjuk át valakinek, hanem az, hogy az ajándékunkkal kifejezzük a szeretetünket, figyelmünket és törődésünket.

Már maga az ajándék csomagolása nagyon sokat elárul az ajándékadóról, hiszen a gondosan becsomagolt, esztétikusan és kedvesen elrendezett papír vagy masni az ajándékozó befektetett energiájának és idejének a hírnöke. Az sem probléma, ha egyszerű ajándéktasakba tesszük a tárgyakat, ellenben vigyázzunk rá, hogy azok rendezetten foglaljanak helyet benne, illetve maga a szatyor is alkalomhoz illő legyen. Ne csomagoljunk karácsonyi ajándékot mondjuk egy tavalyi, szekrényaljban maradt esküvős szatyorba, mondván, hogy a csomagolás úgyis a szemétben végzi majd. Az ajándékozás illemszabályaihoz ugyanakkor hozzátartozik egy ősrégi dilemma is, azaz a nagy „mikor bontsuk ki az ajándékot” kérdés.

Az illemtan szerint kétséget kizáróan illik az ajándékot kibontani, lehetőleg már akkor, amikor megkapjuk. Mindössze csak néhány kultúrában, köztük a japánoknál szokás az ajándékot később, azaz az ajándékozó jelenléte nélkül megtekinteni. Figyeljünk arra, hogy legyen bármilyen kisebb ajándékról szó vagy olyasmiről, amiről kicsomagolás nélkül is tudjuk, hogy mi az, a lehető leghamarabb vegyük át, és bontsuk ki azt. Gyakori hiba és rendkívül illetlen például a virágcsokrok félretevése a konyhapultra vagy a fogas alá helyezése, ahelyett, hogy rögtön vízbe tennénk őket. Nagyobb családi összejöveteleken ne hordjunk át minden ajándékot rögtön a kis szobába, csak hogy megmaradjon a rend, amivel egész nap bíbelődtünk – jelezve így a rokonságnak, hogy számunkra fontosabb a lakás állapota, mint az, amit nekünk hoztak és nagy szeretettel átadtak.

Végső soron az ajándékozás talán legfontosabb tulajdonsága az volna, hogy ne kötelességnek és pusztán társadalmi szokásnak tekintsük, hanem olyan gesztusnak, melynek leglényegesebb célja, hogy embertársunknak s vele együtt önmagunknak is örömet okozzunk. Ne felejtsük el, hogy a karácsonyi csoda nem csak a meséskönyvekben létezik, hanem a szeretteink körében, amikor a csomagok helyett egymásra figyelünk.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testneveléstanára.)