Csávossy György költő, borász emlékét idéző táblát avattak Nagyenyeden csütörtökön, a magyar kultúra napja alkalmából szervezett tartalmas ünnepségen. A program EMKE-díjkiosztóval folytatódott, amelyen a Maszol nagyenyedi munkatársa Kiváló Közművelő-díjban részesült. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai is előadást tartatott, illetve levetítették a Magyar menyegző című filmet.

Csávossy György emléktábláját a neves erdélyi író, borász születésének századik évfordulója alkalmából avatták fel a családtagok, egykori ismerősök, az egyház és a politikum képviselőinek jelenlétében.

A kétnyelvű emléktáblát arra a Magyar (ma Transilvaniei) utcai házra helyezték ki, ahol utoljára lakott a mindenki szeretett Gyurka bácsija. A tábla felirata: Ebben a házban élt a neves tanár, költő, drámaíró, borász, szőlőnemesítő, szakíró, Nagyenyed díszpolgára, DR. CSÁVOSSY GYÖRGY (1925-2015), Születésének 100. évfordulóján. Állíttatta a Fehér megyei RMDSZ és a Communitas Alapítvány.

A sokoldalú személyiség fia, Csávossy György István, aki a borászat és a költészet terén édesapja nyomdokait követi, egy hipotetikus kérdésfelvetéssel kezdte emlékbeszédét. „Egy tippem, hogy apám miről mesélne ma nekünk, ha itt lehetne. Ez persze pusztán elméleti kérdés (…) Egyszóval elmesélné nekünk, hogy az ikrek jegyében született. Az ilyen személyeknek kettős természetet rendelt a csillagok állása. Intellektuális éberséggel és egyben a tapasztalatok utáni vággyal is felruházta őket. Ő pedig nem egyszer elmondta, hogy egyik szerelme az irodalom, a másik pedig a tudományos alapokon nyugvó borászat. Ennek folytán a költők borásznak, a borászok meg költőnek tartották. De végül kiderült, hogy ő a legjobb borász a költők között, és a legjobb költő a borászok között. Ergo keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni emléktáblájának avatásához, mint a magyar kultúra napját, ami tudvalevőleg egybeesik a Vince napjával, azaz a szölőgazdák, vincellérek és borászok patronusának a napjával”.

Ezt követően Csávossy György István felolvasta édesapja emlékére írt versét, és köszönetet mondott a család nevében azoknak, akik nem felejtették el őt: a Communitas Alapítványnak, az RMDSZ-nek és mindenkinek, aki édesapjára emlékezik.

Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke röviden ismertette az emléktábla kihelyezésének körülményeit. Elmondta: fia, Attila – előzetesen Száz János nagyenyedi plébánossal beszélgetve– megkereste őt az emléktábla-kihelyezés ügyében. Ezt követően egyeztettek a családdal, majd a helyi és országos RMDSZ-szel, és végül abban állapodtak meg, hogy – egy kis időeltolódással ugyan, de nagyobb hangsúlyt adva az eseménynek – a magyar kultúra napján – amelyet minden évben méltó módon megünnepelnek Nagyenyeden – leplezzék le az emléktáblát.

Az avatón köszöntött mondott Csávossy György utolsó borásztanítványa, Takács Attila, az emléktábla kihelyezésének egyik ötletgazdája, aki szívhez szólóan vallott mesteréről.

„Ennek a közösségnek az egyik legfontosabb és egyik legérdemrendibb személyisége, amit Nagyenyed és Fehér megye adhatott, vagy Erdély adhatott a magyarságnak. Emlékszem, 2011-ben Gyuri bácsival Budapestre utaztunk a Magyar Borkonferenciára, oda vittük először a borainkat, amiket közösen készítettük. Úton arrafelé egy mondatot mondott nekem, ami annyira megragadott és annyira megérintette nemcsak a mivoltomat, hanem a hozzáállásomat arról, hogy mit jelent a borászat, a borkultúra, és nem utolsó sorban, mit jelent olyasmit alkotni, ami maradandó a közösség számára, meg az utókór számára. Megfogta a kezem miközben vezettem, és azt mondta: »Attila köszönöm, hogy meghosszabbítottad az életem!« Eltelt majdnem három év, amíg megértettem, hogy mire is célzott. Arra, hogy megadódott a lehetőség, hogy tovább alkosson borokat, hogy 87 éves korában is kimutassa, mennyi mindenre képes még az ember, és semmi határa nincs annak, hogy szellemi értékeit fel tudja használni, és tovább tudja adni az utókornak. Hálás vagyok azért, hogy meg tudta tanítani, mit jelent értéket adni egy gyümölcsnek, mit jelent értéket adni egy közösségnek, és nem utolsó sorban, mit jelent értéket adni saját kultúránknak, jövőnknek” – hangsúlyozta a nagyenyedi borász.

A helyi RMDSZ nevében Lőrincz Helga tanfelügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. Felszólalásában Csávossy György egy másik lényeges jellemvonását emelte ki, éspedig a közösség érdekében végzett feladatvállalást, még akkor is, ha ez új ismeretek elsajátítását feltételezi.

„Óriási megtiszteltetés ma itt állni és emlékezni arra az emberre, aki igazából nekem nagyapám lehetett volna, de ennek ellenére tudtunk együtt dolgozni. Én nem vagyok borász, engem biztos nem tanított Gyurka bácsi bort készíteni, de volt alkalmam Gyurka bácsival pályázatot írni. Az az ember volt, aki szerintem minimum 70 évesen megtanulta azt, hogyan kell ebben a világban élni, és hogy kell tovább lépni. És soha életemben nem fogom elfelejteni azt az óriási élményt, mikor ketten pályáztunk a nagyenyedi régi pionírházra. És megnyertük azt a pályázatot, és lett abból magyar épület Nagyenyeden. Hát ilyen ember volt Gyurka bácsi! Mindenre képes, óriási elme volt. Én már édesapámtól csodálatos meséket hallottam arról, hogy mi is van Csombordon, hogyan tud ott is Gyurka bácsi csodákat teremteni (…) Nagyenyed magyarsága sokkal, sokkal gazdagabb lesz mától ezzel a táblával” – emelte ki Lőrincz Helga.

Szász János nagyenyedi római katolikus plébános is felidézett a Csávossy Györgyhöz kapcsolódó számos emléke közül kettőt: a Salve-ház létrehozását, amelynek az volt a rendeltetése, hogy Enyed és a környék borászainak találkozóhelye legyen, illetve egy osztrák borúton szerzett tapasztalatokat, amikor elcsodálkozott azon, milyen sok távoli rokont fedezett fel Gyurka bácsi, hiszen az osztrák borászoknak is nagy része történelmi családok sarja. Felszólalását követően közös ima hangzott fel, majd leleplezték az emléktáblát, amelyet felszentelt a lelkész.

Az ünnepség a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében folytatódott. Az egybegyűlteket Lazsádi Laura, az esemény konferálója köszöntötte.

Elsőként Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke, szólt az egybegyűltekhez, Csávossy Györgyre emlékezve, egyszersmind az emlékjelhagyások fontosságát hangsúlyozva Nagyenyed közterein, középületein.

Azt eseményt megtisztelte jelenlétével Fábri Szabolcs János konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa), aki – a szó etimológiájából kiindulva – a kultúra nemzetmegtartó szerepét hangsúlyozta. Kiemelte: a nagy történelmi veszteségek, például Mohács és Trianon ellenére, napjainkban a Kárpát-medence több, mint felét a magyarság teszi ki, ez pedig egy igazi csoda.

„Amikor a kultúra él, akkor élmény. Amikor halott, csupán információ” – idézte Kassai Lajost a konzul, hozzátéve: nemzetünk fennmaradása annak köszönhető, hogy olyan közösségek, olyan intézmények, olyan megtartó személyiségek alkotják a Kárpát-medencét, mint a nagyenyedi kollégium, mint Csávossy György, a csombordi közösség, a magyarlapádi Pirospántlikás zenekar és még nagyon sokan mások.

Az egybegyűlteket továbbá Vincze András alispán, Fülöp Szabolcs, Nagyenyed alpolgármestere és Lőrincz Helga tanfelügyelő köszöntötték.

Az ünnepségen jelen volt Serfőző Levente, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, aki ismertette az általa képviselt intézmény célkitűzéseit, majd Basa Emese tanárnak, a Maszol újságírójának átnyújtotta az EMKE Kiváló Közművelő-díjat „a nagyenyedi és a Fehér megyei magyar közösség életében kifejtett önzetlen, minőségi és kitartó munkájának köszönetéül”. A díjazottat Szekeres Ildikó székelykocsárdi-nagyenyedi történelemtanár méltatta.

A kulturális műsort, a sokéves gyakorlatnak megfelelően, Fehér megye két magyar középiskolájának diákjai szolgáltatták. Fellépett a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Chorus Princeps vegyeskara (karnagy Szabó Zsombor zenetanár) és Fügevirág néptánccsoportja (vezető Szilágyi Róbert tanár), illetve a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kórusa (karnagy Schneider Antal kántor-zenetanár).

Az ünnepség a Vándormozinak köszönhetően a Magyar menyegző című film levetítésével ért véget, amelyet, a diákok előadásához hasonlóan, vastapssal jutalmazott a díszterem zsúfolásig megtelt közönsége.