banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Az 1970-es árvízre emlékeztek és a szolidaritást ünnepelték Szatmárnémetiben

Szatmárnémeti történetének legnagyobb természeti katasztrófájáról, az 1970-es árvízről emlékeztek meg szombaton a Május 14 lakónegyedben felállított emlékmű megkoszorúzásával.

Az 52 éve bekövetkezett szerencsétlenségre senki nem számított, pedig voltak intő jelek. A Nyugati Érchegységben, a Radnai-havasokban, a Keleti-Kárpátokban a hónap elején jelentős mennyiségű hó hullt, május 10. és 13. között pedig zuhogott az eső, a nagy vízmennyiség a Szamos és a Túr vízgyűjtőibe került. Május 13-án, 17 órakor 510 centiméter volt a Szamos szintje, majd következő napra 700 centiméterre nőtt. A víz átszakította a töltést, amit leírhatatlan pusztítás követett. 56-an életüket vesztették, 2200 ház omlott össze, 2600 pedig megrongálódott és 125 ezer hektár mezőgazdasági területet öntött el a víz. A megye 24 településén folyt a mentés.Az 1970-es szatmárnémeti árvíz emlékműve | A szerző felvételei

A katasztrófát követően minden irányból érkezett a segítség, emiatt lett május 14. a szolidaritás, újjászületés ünnepe is. Ötvenkét évvel az árvíz után, a Május 14 lakónegyedben felállított emlékműnél emlékeztek a katasztrófára, egyházi vezetők mondtak imát, majd Kereskényi Gábor polgármester mondott beszédet. „1970. május 14-e, Szatmárnémeti legnagyobb természeti katasztrófája, az újjászületés és az újrakezdés szimbóluma. A szatmáriak ereje, kitartása és összefogása, végül, de nem utolsósorban újjáépítő képessége nem csak Romániát, de egész Európát lenyűgözte. 52 évvel ezelőtt Zutphen és Wolfenbüttel azonnal a támogatásunkra siettek, mert őket is lenyűgözte az a mentalitás, amit ma szatmári szellemiségnek nevezünk” – mondta az elöljáró.

Kereskényi Gábor felhívta a figyelmet: ma a szatmáriakon a sor, hogy segítsenek. Több mint fél évszázad elteltével ugyanis az ukrajnai, kárpátaljai testvérvárosok vannak nehéz helyzetben. „A szatmáriak pedig nem felejtették el azt, ami velük történt, és tisztában vannak azzal, hogy a bajban ismerszik meg a jó barát. Ahogy annak idején Wolfenbüttel és Zutphen, most Szatmárnémeti, a szatmári polgárok sietnek testvérvárosaink, Ungvár és Beregszász segítségére. Több száz szatmári adományozott alapélelmiszereket és egyéb cikkeket, amelyek szerencsésen célba értek. Nehéz időket élünk, de bátornak és összetartónak kell maradnunk, mert az ellenségeskedés csak bajt hoz ránk. Ahogy 52 évvel ezelőtt, úgy fogjunk össze most is, építkezzünk. Ha kell, segítsünk egymásnak, hiszen jó érzés tudni, hogy a bajban nem vagyunk egyedül” – hangsúlyozta.

A megemlékezés az árvízi emlékmű megkoszorúzásával zárult.

Kapcsolódók

Kimaradt?