Hagymakrízisről beszélnek ország- és világszerte, ezért ellátogattunk az egyik legismertebb erdélyi hagymatermesztő vidékre, Szilágyperecsenbe, ahol helyi őstermelőkkel vitattuk meg a hagymatermesztés gondjait.

Szilágyperecsen főutcáján több termesztő gazda árulja portékáját a ház előtt. Zöldségek, savanyúságok, hagymafonatok sorakoznak az asztalon. Az iskola udvarán 2007-ben felállított nagy hagymaszobor díszeleg, jelezve, hogy jó helyen járunk. 

A polgármesteri hivatalban Gál Erzsébet és Farnas Katalin helyi lakosok hivatalos dolgaikat intézik, de örömmel mesélnek mindennapjaikról, a szilágyperecseni hagymáról, ami, mint mondták, a település „brandje”. „Gyermekkoromtól foglalkozom hagymatermesztéssel, mezőgazdasággal. Ebből éltünk, ez volt a jövőnk. Ha szeretettel csinálja az ember, akkor van eredmény, termés” – mondta Katalin néni.

Az elmúlt napokban hideg, esős idő volt, nem tudtak a földeken dolgozni, pedig mint mondja, már el kellene rakni a fokhagymát és a dughagymát. A zöldségmagokat is el kell vetni, hogy mihamarabb legyen termés, mert pótolni kell a tavalyit. „Az elmúlt év termése gyenge volt, a nagy aszály miatt kicsik maradtak a hagymák, mert amikor kellett volna, nem esett az eső. Bár a hagyma nem igényel sok vizet, amikor nő a fej, és amikor elrakódik, ha esőt kap, megfelel neki” – mondja.

Éveken keresztül a zilahi piacon árult, volt egy kibérelt asztala, ott értékesítette a zöldéget. Gyermekeinek is ő adja a hagymát, zöldséget, mert „ez bio termék, és manapság mindenki az egészségére fókuszál”. Harminc árnyi területen termeszt zöldséget, hagymát, krumplit, és mint meséli, bár már elég idősek, hála Istennek, még tud dolgozni. „Nyugdíjasok vagyunk, de szeretünk dolgozni, hogy a családnak legyen friss, egészséges termék.”

A perecseni hagyma titka

A perecseni hagyma nem csípős, különös íze, zamata van. „Kivált finom egy jó fagyos szalonna vagy kolbász mellé, reggelire mindenkinek megfelelő”, állítja Katalin néni. Elmondta, a padláson tárolják, olyan helyen, ahol nem éri a meleg, hogy ne rothadjon és ne csírázzon. Nagy hidegben azonban le kell takarni, hogy ne fagyjon meg.

Gál Erzsébet helyi termesztő is már gyermekként kijárt a hagymaföldre. „Ebből régen nagyon jól meg lehetett élni, de ma már nem megy úgy a piac, a hagyma sem úgy terem, és nincs kinek eladni. A nagy üzletekben vásárolnak az emberek, a piacra csak a nyugdíjasok járnak, ők a vevőink. Hiába finomabb a perecseni hagyma, a nagyvárosi azt nézi, hogy olcsóbb legyen. Ráadásul ott vannak az étkezési jegyek, azzal csak a boltokban lehet vásárolni, ezért ott szerzik be a zöldséget, élelmet” – panaszolja.

Veteményezésre készülnek

Perecsen márkája a hagyma – vallják mindketten. Bár a tavalyi termés nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, már készülnek az idei munkálatokra. „Itt szinte mindenki rak hagymát, kisebb-nagyobb tételben, de tesznek.” Családtól függ, hogy megtermelik a dughagymát, a magot, vagy vásárolják. A szilágyperecseniek többnyire palánthagymát raktak, mert az finomabb, mint a dughagyma, nem olyan erős. „Első évben kitesszük a hagymát, az egy nagy dudát csinál, azon van a mag, amit következő évben elvetünk ágyásba. A palántokat kitesszük, így második évben lesz csak hagyma.”

Mindketten elmondták, már a szülők is ezzel foglalkoztak. „Pici gyermek voltam, édesanyám behozott egy lepedőt, arra borította a hagymát. Ott a ház közepén takarította. Tele volt a ház hagymával, alig lehetett mellette eljárni. Először pucolták, azután fonták. Régen mindenki fonta a hagymát, nem hagyták szárazon. Most mindenki kilósnak készíti, csak dísznek fonnak néhány hagymakoszorút” – mesélték.

Régen nagyobb területeken termesztettek hagymát, főleg Szilágysomlyó irányában, de ott hamarabb „megrogyált”. Az emberek tapasztalatból tudták, hol milyen a föld, és mi terem meg jobban. Egykoron nem használtak vegyszert, se pétisót, csak istálló- vagy tyúkganét, azt hordták ki a földekre. Manapság, amikor megindul és megkapaszkodik a földbe, tesznek rá egy kis pétisót.

„Három gyermekem volt egyetemen, hetente négyszer mentem piacra árulni. A férjem fizetése mellett ebből tartottam el őket kintlakásban. Hagymából, zöldségből. Akkor három vagy négy földterületen is volt hagymám. Mindenhova tettem, mert ha egyik helyen nem sikerül, arra gondoltam, hátha sikerül a másikon. Volt, hogy mindenhol gyönyörű hagymánk lett. Bányára, Szatmárra, Nagyváradra jártunk vele, és nem egy fizetést hozott ki. De most alig adunk el valamit” – magyarázta Gál Erzsébet.

Gyenge volt a tavalyi termés

Tavaly a hagyma kilója három lej volt, idén 5 lej. A dughagyma is drágább, 12-13 lej. Olyan szegény év, mint tavaly, nem volt az utóbbi időben. „Se kukorica, se zöldség, burgonya, gabona. Az íze sem olyan volt, mint amilyen kellett volna. Két hektár kukoricát vetettünk, de még 50 ár kint van, nem tudtuk leszedni. A nyáron szárazság volt, kicsi lett a termés, ősszel bár esett, de akkor meg annyit, hogy nem lehetett rámenni a földekre. Most se lehet, mert a barázda víz alatt van. Volt olyan hely, ahol meg se csűzött a kukorica. Igényeltünk támogatást, de nem kaptunk semmit” – mondták.

Mint mesélték, célszerűbb a piacon árulni, mint viszonteladónak adni a portékát. A hagymával nagyon sok munka van, és ha nagyfelvásárlónak adják, ő nyer rajta, mert szinte dupla áron értékesíti. Csak az adja viszonteladónak, olcsón, akinek sok van, mert ha kivinné a piacra, nem tudná egyszerre eladni.

Mit hoz a jövő?

Akiknek munkahelyük van, azok már csak kis tételben termesztenek hagymát, csak saját és a család részére. Sajnos változik az időjárás, a klímaváltozás is befolyásolja a hagymatermést. Ez más zöldségeknél is érezhető. A földeket egyre nehezebb fenntartani, megművelni, mert drága a munkálat. Megnőtt az üzemanyag és az alkatrészek ára. Természeti csapás, szárazság vagy jég esetén, elvész a termés, de a traktoristának akkor ki kell fizetni a munkálatot, mert az megdolgozta, az üzemanyagot sem adják ingyen. A mezőgazdaságot jobban kellene támogatni, mert ha az idősebb korosztály kihal, mi lesz a földekkel? – magyarázzák az idős asszonyok.

,,A mezőgazdaság nagyon szép, de nagyon nehéz. Ide erő kell. Mindenképp bizakodva nézünk a jövő elé. Reméljük, hogy az idei termés jobb lesz. Anyám 92 éves volt amikor meghalt, és csak három évig feküdt, addig a piacon dolgozott. Öröm, ha tudsz dolgozni, ha nem vagy lekötve, nem vagy rászorulva a másikra. A titok? Szeretünk dolgozni, ezért mindig lesz hagyma itt Perecsenben, és a környéket is ellátjuk” – mondta Katalin néni.