Riportsorozatunk legújabb részében a perecseni hagyma, a szilágysági bor- és pálinkakészítés, valamint a szilágysági táncok és citerázás nyomába eredtünk. Szilágysági utunk során számos olyan emberrel volt alkalmunk beszélgetni, akik pályafutásuk valamely pontján úgy döntöttek, haza költöznek és otthon próbálják azt a tudást kamatoztatni, amit az egyetemen, továbbképzéseken elsajátítottak, még akkor is, ha máshonnan érkeztek csábító ajánlatok.

Elsőként Szilágyperecsenben jártunk, ahol épp hagymafesztivál zajlott. Galázsi Ferencet kiskora óta belenevelték a hagymatermesztésbe, ezért nagyon jól tudja, mitől különleges a szilágyperecseni hagyma: az éghajlatban és a talaj minőségében rejlik a titok. Nem használnak biológiai vegyszereket, istállótrágyával javítják fel a talajt. Kásás, ízletes a perecseni hagyma, kevésbé szálas és kemény. Kitűnik a piacon a többi hagyma közül, a színe szépen tükrözi, hogy kézzel tisztítják, és a szárítás nem ventilációval, hanem padláson, természetes úton történik – fejtette ki érdeklődésünkre.

„Szégyen, ha egy perecseninek nincs hagymája”

A betakarítás idén augusztus közepe táján történt. Ezt követően a termést megszárítják, majd vagy azonnal értékesítik, vagy későbbre halasztják az eladást. „Perecsenben ha valaki azt mondja, hogy nincsen hagymája, az szégyen”, tudtuk meg Galázsitól, ahogy az is annak számít, ha egy szilágyperecseni hagymát vesz a piacon. Annyi hagymája minden lakosnak terem, hogy legalább magát ellássa, de többüknek a hagymatermesztés ad megélhetést, van, aki az út szélén zsákokban árulja a portékáját.

A hagyma nem vízigényes, mondta a termelő, elég neki két-három eső, és megterem. Nem tesz jót a termésnek tehát az utóbbi időszakra jellemző szélsőséges időjárás. „Ha esős az év, nagyobbra nő a hagyma és a hozam is nagyobb, de nem olyan egészséges, mint akkor, amikor száraz meleg van. Teleszívja magát vízzel, és könnyebben elrohad” – magyarázta a szilágyperecseni termelő.

Guinness-rekord, európai figyelem

A szilágyperecseni hagymafesztivál gyökerei immár több mint egy évtizedre nyúlnak vissza. Bonchidai Csaba polgármestertől megtudtuk: az Európai Unióhoz való csatlakozás évében Szilágyperecsenben úgy érezték, hogy ők is meg akarják mutatni magukat Európának. Még 2007-ben sikerült Guinness-rekordot állítaniuk, „felhívtuk a világ figyelmét magunkra egy 4 527 méteres hagymafüzérrel”, mondta. Ugyanabban az évben egy hagymaszobor is kikerült a faluba. Azon is dolgoztak, hogy a perecseni hagyma oltalom alatt álló eredet-megjelölést kapjon az Európai Unióban, de mivel a hatvanas évek óta nem létezik egy jellegzetes perecseni hagymafaj, megpróbálják elérni, hogy oltalom alatt álló földrajzi jelzést kapjon. A perecseni hagyma egyébként Winkler Gyula képviselő közbenjárásával az Európai Parlamentbe is eljutott.

A párizsi nemesek is szilágysági borokat ittak

Szilágyságban komoly szőlőtermelés és borkészítés is zajlik. A monda szerint akkor hozták be a nemes szőlőket erre a vidékre, amikor a tokaji szőlőskerteket telepítették, mesélte Szoboszlai Attila a kémeri szőlőskert legmagasabb pontján, miközben a kolléganőimmel a környezetet csodáltuk. Az erdő árnyékában 45 hektáros területen húzódik a szőlőbirtok. „Már a 17–18. századtól errefele a Szilágyságban hatalmas területeken, minőségi borokat készítettek. A bécsi császári udvarokban, a párizsi híres nemesi családok asztalán is ott voltak a szilágysági borok” – tudtuk meg a Fort Silvan pincészet tulajdonosától, a falu volt polgármesterétől.

Szilágyság a savas, száraz borok otthona. A kémeri borpincészetben rizling, királyleányka, muskotály és tramini borszőlőkkel, valamint merlot-val, feketeleánykával, kadarkával és pinot noir-ral dolgoznak. Akár csak a francia borvidékek jó része, a kémeri is a 47-es szélességi fokon fekszik, innen az üvegeken feltüntetett szám. Szeptember elején körülbelül a betakarítás felénél tartottak a kémeri borpincénél, augusztus elején kezdték meg a szüretet, kézzel és kombájnnal is szedték a fürtökről a gyümölcsöt. Megtudtuk: úgy 30-40-en dolgoznak a birtokon.

Szülőfaluját választotta a nagyvárosi tanári pálya helyett – árulta el a pedagógus végzettségű vállalkozó. Családi örökségnek is tekinthető a szőlők gondozása és a borkészítés, hiszen már dédnagyapja is művelte a szakmát. „Volt egy időszak, amikor a folyamat megszakadt, a család jó része elköltözött, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy jöjjünk haza – mondta Szoboszlai Attila. – Arra gondoltam, hogy hátha újra tudjuk építeni azt, amit a családunk valamikor megteremtett, és a gyerekeinknek úgy teremteni itthon jövőt, hogy ne vágyjanak el.” A várra emlékeztető pincészet is erre a gondolatra erősít rá: „megvédjük azt, ami a miénk, megmutatjuk, hogy értéket tudunk itt teremteni”.

Mitől egyedi a szilágysági pálinka?

Kémeren egy pálinkafőzdébe is ellátogattunk, hogy megtudjuk, mitől egyedi a szilágysági szilvapálinka. Oláh András szerint, aki több mint ötven éves tapasztalattal rendelkezik a pálinkafőzésben, nem ízben különbözik, hanem – akár csak a perecseni hagymát – inkább a talaj minősége és az éghajlat teszi jellegzetessé, illetve az, hogy a szilágyságiak 50-52 fokosra szeretik főzni, tette hozzá. Idén a megszokottnál korábban indult a főzési szezon, szeptember közepe helyett már augusztus végén elkezdték a munkát.

„A pálinka egy nagyon egészséges ital. Aki azt issza, megvigasztalódik, de azt szokták ajánlani mindenkinek, hogy ne igyon sokat belőle, mert nagyon hamar megrészegedik tőle” – jegyezte meg humorosan.

Játék által megtanulni a tánclépéseket

A hagyományőrzés is fontos a Szilágyságban, fiataloknak és időseknek egyaránt. Számos néptánccsoport működik a megyében, csapatunkat Zilahon a Kaláris néptáncegyüttes előadása fogadta. A 2010-ben alapított csapat egyik vezetőjétől, Rózsa Etelkától megtudtuk, a nagycsoportot láttuk, a tizenéves korosztályt, emellett működik még ovis és kisiskolás csoport is. Szavai szerint „lopkodták” a szakmát, férjével számos képzésen vettek részt Erdélyben és Magyarországon is. „Haza hoztuk mindazt, amit tanultunk” – mondta. Azon dolgoznak, hogy a gyerekek megértsék: nem a színpad számít, hanem a tánc szeretete. Népi gyerekjátékokkal kezdték nyolc évvel ezelőtt Zilahon a néptáncoktatást, a Rózsa házaspár hiszi, hogy játék által örömmel sajátítják el a kicsik a tánclépéseket.

Viseletében és lépéseiben is egyszerű táncról van szó – tudtuk meg a táncoktatótól. Az erdélyi táncházmozgalom sokáig elfeledte a szilágysági táncokat, de az utóbbi években kezdett elterjedni, ami elsősorban a magyarországi oktatóknak, tánccsoportoknak köszönhető Rózsa Etelka szerint. „Ők kezdték gyűjteni, majd újra tanítani itt a szilágysági táncokat” – magyarázta. A tájegységre jellemző tánc és viselet két csoportra oszlik: Kraszna- és Berettyó-mentén a belsőlábas tánc, míg Tövisháton a külsőlábas tánc a meghatározó. Ha bármikor szilágysági táncokat látunk, valószínűleg roptak előttünk zsibai legényest, verbunkot, lassú és friss csárdást – következtetjük ki Rózsa Etelka szavaiból.  

A dobai citerások több mint negyven éve zenélnek

A néptánc mellett a citerázás is nagy múltra tekint vissza a régióban, kicsiktől idős férfiakig játszanak a magyar népi húros hangszeren. A dobai citeraegyüttes például több mint négy évtizede zenél együtt, sokan az alapítótagok közül ma már nem élnek, de gyermekeik, unokáik folytatják a hagyományt. Gáspár Attila zenetanár verbuválta össze 1976-ban az akkor fiatal legényeket, hozták a feleségeket is, akik népdalkórust alakítottak.

„Rengeteg helyen léptünk fel, amennyit megengedett az akkori politikai helyzet. A legtöbb alkalommal reggelig tartó bállal folytatódott a fellépés” – idézte fel a kezdeteket Gáspár Attila. A dobai citerások az elsők között voltak a régióban, akik zenekarba szerveződtek. „Sok háznál volt még öreg citera, amelyeket a szülőktől, nagyszülőktől örököltek” – mesélte. A mai napig aktívak, találkoznak, zenélnek, legutóbb mindössze egy hónappal azelőtt volt fellépésük – tudtuk meg a szakképzett zenetanártól, aki a kolozsvári zeneakadémián tanult. Gáspár Attila több népdalgyűjteményben örökítette meg az évek során a szilágysági népdalokat, többek között a Szilágysági gyerek vagyok és a Mint a rozmaring a jó földben című kötetek szerzője.

Az Erdélyi Magyar Televízió szilágysági riportját itt nézheti vissza. 

Támogatók: