Május 14-e gyásznap, de egyszerre a határtalan szolidaritás és a város újjászületésének a napja is Szatmárnémetiben. A hagyományokhoz híven most is az árvízi emlékműnél tartottak megemlékezést.

1970. május 14-én a Szamos áttörte a töltést és elárasztotta Szatmárnémeti egy részét. A víz házakat döntött romba, 56-an életüket is vesztették. A megyeszékhely újkori történetének legnagyobb katasztrófája azonban nem csak a pusztításról szól: sokan emlékeznek arra az önzetlen segítségnyújtásra, amellyel az értékeket és az életeket mentették a szatmáriak.

A legnagyobb pusztítást a víz ott végezte, ahol most a Május 14. lakótelep áll, illetve az árvízi emlékmű, amelyet minden évben megkoszorúznak.

Az idei megemlékezés is ökumenikus szertartással indult, ortodox, görögkatolikus, római katolikus és református lelki vezetők mondtak imát az árban elhunytakért. Majd Kereskényi Gábor polgármester mondott beszédet.

Mint rámutatott: a víz pusztítása 56 életet követelt, több mint 4000 házat rombolt le, több mint 28 000 ingatlant rongált meg és 120 ezer hektárnyi területet öntött el. Az árvízkatasztrófa nevét viselő a lakónegyedben a víz magassága elérte a 2 métert. A közúti és vasúti közlekedés megszakadt, a város teljesen el volt zárva a külvilágtól. „Május 14. a szatmáriak számára a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás szimbóluma lett, soha nem látott összefogásról tettek bizonyságot a szatmári emberek, egyetlen cél érdekében fogtak össze mindannyian: menteni a menthetőt és újjáépíteni a várost. A múlt hibáiból tanulnunk kell, május 14. tanulsága az, hogy ezek a tragédiák soha, semmilyen formában ne ismétlődhessenek meg” – mondta.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy most is jövőképre, bátorságra és mindenekelőtt elszántságra van szükségünk céljaink eléréséhez. Beszédében a közelgő választások tétjéről is beszélt, a sorok között üzenve a politikai ellenfeleknek is.

„Ma ismét alapvető, a jövőnket hosszú távon meghatározó döntések előtt állunk: haladunk tovább azon az úton, amelyen 8 éve elindulunk, erőfeszítésekkel és sokszor áldozatokkal komoly fejlődést értünk el, vagy kockáztatjuk és visszatérünk a szégyenletes múlthoz. Vannak politikusok, akik személyes hasznuk érdekében a múlt fogságában akarják tartani Szatmárnémetit, és minden kompromisszumra hajlandóak céljaik elérése érdekében. Gyűlölettel és alaptalan kritikával semmit nem lehet építeni. Egy város sorsát sem lehet megosztottságra építeni. Ebből a szempontból a történelem tanulságai ma nyilvánvalóbbak, mint valaha. 2024 a legjobb lehetőség egy hosszú távú jövőkép felvázolására, figyelembe véve a város érdekeit, a lakosság elvárásait, hogy Szatmárnémeti az a város legyen, amelyre minden szatmári vágyik” – hangzott el.

Az ünnepi beszédet az emlékmű megkoszorúzása zárta.