Hidegben, havas esőben, de sok fiatal részvételével tartott rövid megemlékezést és koszorúzást Kölcsey Ferenc Szatmárnémetiben felállított szobránál a Szamos kulturális folyóirat, a Szamos Diákirodalmi Kör, illetve a LiterArt Magyartanárok Egyesülete. És bár az eseményre január 19-én került sor, a szervezők a magyar kultúra napja jegyében ünnepelték a Himnusz szövegét megíró Kölcseyt.

A szervezők a rossz időjárási körülményekre való tekintettel rövidre fogták a felszólalásokat. Elek György, a megemlékezés szervezője rámutatott: Európában nem sok olyan nép van, melynek több mint ezeréves történelme, hagyománya, kultúrája van. „Mindez úgy jött létre, hogy elődeink az új irányzatok megjelenésekor nem semmisítették meg a régit, hanem igyekeztek arra építeni. Mindig megvolt a folytonosság őstörténetünktől, a honfoglalástól a történelmi viharokon át napjainkig. Mindig voltak mélypontok, számtalanszor volt szükség újrakezdésre, a múlt újraértelmezésre, bizonyos korszakok átértékelésére, de elődeink mindig tudtak bölcsek lenni, meghozni a legjobb döntéseket. Most is sokan azt látják, hogy mélyponton vagyunk, szükség van az újrakezdésre, megjelölni egy új utat a hagyományokra épülő kultúra életben tartására” – fogalmazott a Szamos kulturális folyóirat főszerkesztője.

Gál Gyöngyi, a LiterArt elnöke a megemlékezésen részt vevő, nagyszámú fiatalhoz szólt. „A globalizálódó világban arra kérlek benneteket, hogy a belülről fakadó magyarságtudatot ne felejtsétek, hanem úgy őrizzétek, hogy bárhová mentek a világban, ezt értékként éljétek meg. Sőt, tudnotok kell, hogy a szülőföldön megteremtett szellemi kincs a gyökeret jelenti, a legnagyobb értéket. Nem kell elmenni a nagyvilágba, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Itt is van hely számunkra” – mondta a magyartanár.

Ezt követően a Szatmárnémeti Református Gimnázium rövid műsora következett két szavalattal és énekkel, majd a résztvevők megkoszorúzták Kölcsey Ferenc szobrát.