Kőplakettet avattak Erőss Zsolt hegymászói teljesítményének emlékére a róla elnevezett sportcsarnok előterében. A Kancsendzönga meghódítása után, 2013 májusában eltűnt Hópárducra barátai, pályatársai és a helyi elöljárók emlékeztek. Gyergyószentmiklóson a hegymászó egykori iskolája, a Salamon Ernő Gimnázium előtti téren is megemlékeztek barátai és a középiskola diákjai.

„Ott talált örök hazára, ahová mindig is vágyott, a világ tetején” – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, aki emlékeztetett arra, hogy Erőss Zsolt a világ 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsa közül 10-et megmászott, és első magyarként ért fel „a világ tetejére”, a Csomolungmára, valamint számos más hegycsúcsra. A szerdán felavatott plakett – amely Sárpataki Zoltán kőfaragó munkája – a 10 nyolcezres megmászásának állít emléket.

Ráduly Róbert Kálmán visszaemlékezett, hogy 2010-ben egy, a Magas-Tátrában történt baleset következtében annyira megsérült a hegymászó az egyik lába, hogy azt részben amputálni kellett. A polgármester szerint Erőss Zsolt inkább lemondott a lábáról annak érdekében, hogy azon az úton mehessen tovább, amelyen elindult. Mint mondta, sokan az ő kitartásán keresztül értették meg azt, hogy nincs határ az ember előtt. Külön megemlítette Erőss Zsolt legkiemelkedőbb hegymászó-teljesítményét: az 8125 méteres Nanga Parbat csúcsot „székely furfanggal”, addig ki nem próbált útvonalon, egyedül mászta meg.

Dezső László, Erőss Zsolt gyermekkori barátja, az Erdélyi Kárpát Egyesület egykori országos elnöke azt mondta, „nem gyászolni gyűltünk össze, hanem emlékezni”. Hozzátette, korainak kellene lennie Erőss Zsolt szültésének 50-ik évfordulóján ilyen jellegű megemlékezést tartani, ennek majd csak ötven év múlva, az utódok körében kellett volna megtörténnie. Ezek után felidézte a hegymászó életének fontosabb történéseit, állomásait.  

Megjegyezte, Erőss Zsolt amellett, hogy kiváló hegymászó, nagyszerű fotós, videós, történetmesélő és előadó is volt, aki azt vallotta, hogy az ember esetében a vegetáció nem élet, ahhoz kellenek a kitűzött célok.

„Zsolt nem meghódította a hegyeket, hanem tisztelettel és alázattal közelítette meg őket. Egyszer azt mondta nekem: ha tudnám, hogy egyszer fent fogok maradni örökre, akkor is felmennék a hegyre” – emlékezett vissza a hegymászó barátja.

Bölöni Sándor, a Csíkszéki EKE elnöke kifejtette, hogy külön öröm volt őt ismerni, és minden alkalommal életre szóló élmény volt találkozni vele. Hozzátette: a Csíkszéki EKE mindig szurkolt neki az örök kihívásokhoz.

Az emléktábla avatásának ünnepét a csíkszeredai Role Zenekar tette még emlékezetesebbé, József Attila és Ady Endre megzenésített verseiből adtak elő néhányat.