A magyar közösségnek hinnie kell abban, hogy lehetséges a románokkal közösen felvállalni az általam képviselt értékrendet, és akkor polgármestere leszek a városnak – nyilatkozta a Maszolnak Horváth Anna. Kolozsvár alpolgármesterét, az RMDSZ polgármesterjelöltjét az elmúlt és a következő négy évről, a „kirakat multikultiról”, a kampány hangulatáról kérdeztük. Az interjú a jelölteket bemutató cikksorozatunk része.

Egy mandátumot már kitöltött alpolgármesterként, hogyan látja, mi az, ami leginkább foglalkoztatja a kolozsvári lakosságot?

A románok és magyarok egyaránt azt várják el a városvezetéstől, hogy minél inkább otthon érezhessék magukat ebben a városban: legyenek biztonságban, tisztaság, hatékony tömegközlekedés, elérhető parkolási lehetőségek tegyék élhetővé, felújított városközpont, civilizált, európai hangulatú rendezvények pedig szerethetővé ezt a várost.

Az SZKT-n úgy fogalmazott, hogy „négy év alatt sok minden megoldódott Kolozsváron” és „Kolozsváron most jobb magyarnak lenni”. Mi oldódott a kolozsvári magyarság szempontjából?

A magyar lakosság legégetőbb sajátos problémáinak kérdésében – a magyar bölcsődei helyek és a magyar szakoktatás hiánya, a magyar kulturális, ifjúsági és sportrendezvények arányainknak megfelelő támogatása – sikerült eredményeket elérnünk.  Bár a magyar helységnévtábla ügye mellé mai napig nem sikerült olyan román pártot találni, akivel a tanácsi többséget ki lehessen egy ilyen döntésre alakítani, a magyar nyelv nyilvános tereken való megjelenítésében szintén történtek előrelépések. Ma már nem ráz ki senkit a hideg a többnyelvű műemlékfeliratoktól, jegykibocsátó automaták magyar nyelvű menüjétől, vagy ha megjelenik egy kétnyelvű óriásmolinó a Diákházon.

Alpolgármesterként fontos volt számomra az az igény is, hogy a magyarok számára a közigazgatás elérhetővé váljon, hogy mindig legyen ahová bekopogtatniuk a problémáikkal. Az elmúlt négy év részünkről tapasztalható hozzáállása, a több mint 3500 rádiós, lakossági, irodai fogadóóra megerősíthette a kolozsvári magyarokban azt, hogy ennek az intézménynek őket is ugyanúgy kell szolgálnia, mint a román lakosságot. A felesleges bürokrácia kiiktatása, a bonyolult eljárások leegyszerűsítése, a következő időszak feladatai közé tartozik.

Több mint tíz éve nem oldódott meg a helységnévtáblák ügye, sem Boros János, sem Horváth Anna nem tudott eredményt felmutatni ezen a téren.  Lesz-e még valaha Kolozsvár bejáratánál magyar helységnévtábla? Véleménye szerint mikor?

Ebben az időszakban egyetlen olyan helyi politikai erő sem volt, akivel e kérdésben megegyezést tudtunk volna kötni. 2012 nyarán az akkor tíz tanácsossal bejutó demokrata-liberális párttal szemben támasztott feltételek között ez az ügy volt az első, és bár nem mondtak akkor nemet, egyértelmű volt, hogy nem lesz könnyű átvinni. Számunkra világos volt, hogy felléphetünk a „mindent vagy semmit” elv alapján is, de akkor nem velünk, hanem egy román párttal alakítottak volna koalíciót. Ennek következtében pedig a közösségnek sem lett volna magyar alpolgármestere.  Így, azt az utat választottuk, amely lehetőséget teremtett mindarra a közösségi megvalósításra, amit ma rengeteg munka nyomán felmutathatunk. A táblaügyet, a magyar közösséget sértő funari feliratok eltávolításának kérdését addig kell napirenden tartanunk, amíg a megfelelő pillanatot kihasználva tovább tudunk lépni. Emellett segítettük és csatlakoztunk az olyan civil kezdeményezésekhez, amelyeket alternatív nyomásgyakorlási eszközként tudtunk használni.

A román pártok magyarázhatják a kérdéssel szembeni makacsságuk azzal, hogy a kolozsvári román közösség tiltakozna egy többnyelvű helységnévtábla ellen?

Nincsenek ilyen jellegű méréseink, a román azonban fenntartják, hogy nekik vannak. Részben érthető, hogy aki a választók szavazatából él, egy ilyen kérdésben fokozottan figyel a közhangulatra. Mi azonban többször is felróttuk a román politikai vezetőknek, hogy bizonyos helyzetekben a közszereplőknek véleményformálóként kellene viselkedniük, alakítani a közvélekedést, és nem csak azt mérlegelnie, hogy hány szavazatot veszíthet el egy ilyen döntéssel.

Úgy tűnik, senki nem akarja magyarítani a városháza honlapját. Meg tudja ígérni, hogy belátható időn belül lesz magyar arculata is a város hivatalos honlapjának?

A város turisztikai honlapját, az Európai Ifjúsági Főváros oldalát sikerült többnyelvűsíteni, de a város honlapja elavult, szétburjánzó és hasznavehetetlen. Hiába készültek el a magyar fordítások több mint egy éve, nem kerültek fel azzal az ürüggyel vagy kifogással, hogy az oldal felújítás alatt áll. Előbb vagy utóbb sorra kerül ez is.

A polgármester és a román tanácsosok hozzáállásában tapasztalt-e valami változást, vagy a fontosabb magyar ügyekben a következő mandátumra is marad a „kirakat multikulti”?

A polgármesteri hivatalban dolgozók 70-80 százalékát 2004 előtt alkalmazták, ez a tény pedig több szinten is kihat az intézmény működésére. Elmaradt a fiatalítás, amikor idekerültem sokaknak még a számítógép használata is nehézséget okozott, ugyanakkor a régi mentalitás, a megkövesedett gondolkodásmód is fennmaradt. Emellett, bár ma már többnyire elfogadott a köztisztviselők körében, hogy nem ajánlott nyíltan ellenségesen viselkedni a magyarokkal, gyakran tapasztalható az ellenséges magatartás. A tanácsosokkal is hasonló a helyzet: míg a hétköznapi retorika, a párbeszéd szintjén többnyire nincs probléma, a táblaügy kapcsán, a temetőszabályzat elfogadásakor, vagy a reptér elnevezése körül kialakult vitákban már gyakran nyilvánosan is elhangzottak a kilencvenes éveket felidéző kijelentések, amelyek hallatán nem tudtam, hogy várost vagy évszázadot tévesztettem.

Tavaly azt nyilatkozta, hogy legalább 5-6 tanácsost kell bejuttatni ahhoz, hogy a magyar közösség megőrizze az alpolgármesteri tisztséget. Az évről évre csökkenő szavazói kedvet nézve ez elég merész tervnek tűnik. Mivel lehet megmozgatni a magyar lakosságot?

Kolozsváron jelenleg 48 ezer magyar szavazópolgár és nagyjából 10 ezer magyar egyetemista lakik. Ez Erdély egyik legnagyobb magyar közössége, ami hatalmas erőt jelent, erre büszkék lehetünk, és rajtunk áll, hogy tudunk-e élni ezzel az erővel. Négy évvel ezelőtt a kolozsvári magyarság egyharmada szavazott a magyar önkormányzati képviseletre. Ez azt jelentette, hogy bármilyen igénnyel, tervvel, problémamegoldással álltunk elő, a román fél csak egyharmad erőt látott, és nem a teljes közösség nevében megfogalmazott elvárásokat. A választásoknak ezen erőnek a felmutatásáról kell szólnia: mivel terveink és törekvéseink minden kolozsvári magyar emberről szólnak, megvalósításukhoz minden kolozsvári magyar emberre szükség van. Ne ajándékként várjuk azt, ami bennünket megillet. Ha mindenki meggyőz egyetlen olyan családtagot, barátot, ismerőst, aki 2012-ben nem szavazott, és magával viszi június 5-én, akkor nem öt vagy hat, hanem hét magyar tanácsos is lehet a városi önkormányzatban. Ez már szép és méltó volna a város hétszáz éves évfordulójához!

Négy évvel ezelőtt Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs indult polgármesterjelöltként a helyhatósági választásokon, akkor egy kreatív, barátságos kampányt láthattunk. Idén Fancsali Ernő a Néppárt jelöltje. Milyen a kampány hangulata?

Örömünkre szolgál, hogy Gergely Balázs velünk együtt tud majd tanácsosként tevékenykedni olyan elkötelezettséggel, ahogyan például a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését magára vállalta.

A kampányt megelőzően egyetértettünk a néppárttal abban, hogy demobilizáló lehet minden olyan vita, amelyben egymással, és nem a közösséggel foglalkozunk, de az is, hogy a román pártok felé fogalmazzuk meg az igényeinket. Négy éve a jelöltek szintjén valóban pozitív kampány zajlott, de a hátterében történtek kisiklások: például több tízezer, az RMDSZ-t valótlanságokkal megvádoló, szitkozódó szórólap lepte el a várost. Meggyőződésem, hogy egyebek között ez is oka volt a nagyon alacsony részvételnek. Minden jel arra mutat, hogy tanultunk ebből, a mostani egyezséget eddig mindkét fél betartotta.

Tavaly ősszel alakult meg a kolozsvári RMDSZ-szervezet, amelynek elvállalta elnöki tisztségét. Hogyan segíti ez a lehetőség a kampányban, az önkormányzati munkában?

Mivel egy teljesen újraépítésre és újragondolásra váró szervezet élére kerültem, kevés lett volna az elmúlt fél év, hogy ezzel és a kampánnyal is egyszerre foglalkozzam.  Ugyanakkor, van egy jól működő választmányunk, amelyben civil szervezetek és egyházak képviselői, közéleti és politikai szereplők egyaránt jelen vannak.  A választásokat megelőző legfontosabb döntéseket ez az alig több mint harminc tagú testület hozta meg, akik közül, viszont senki nem pusztán önmagát képviseli, hanem az őt delegáló intézményeket, szervezeteket, az őt valamilyen tisztségbe megválasztott polgárokat.

Az RMDSZ Nőszervezetének alelnökeként felvállalta, hogy hangsúlyosabbá tegye a női jelenlétet a közéletben. Idén tíz RMDSZ-es női polgármesterjelölt száll ringbe. Ezt kevesli, sokallja, vagy elégségesnek tartja?

A nők jelentősebb közéleti és politikai szerepvállalásának elősegítését tűztük ki célul, ennek elérése azonban hosszadalmas folyamat. Az én példám is mutatja, hogy előbb helyzetbe kell hozni valakit, hogy megmutathassa, képes ellátni a rábízott feladatokat. Nekem is alpolgármesteri munkámmal kellett bizonyítani, hogy jó választás vagyok a polgármester jelöltségre. Ahhoz, hogy a női polgármesterjelöltek száma megnövekedjen az RMDSZ-en belül, minél több nőt ösztönözni kell a közéleti szerepvállalásra, hogy tanácsosokként, alpolgármesterekként bizonyítva megmutassák, mire képesek.

Párttársai előszeretettel emlegetik nyilvános üléseken is, hogy ön csíkszeredai. Mennyire volt hátrányára alpolgármesterként, hogy nem helyi születésű? Kolozsvárinak vagy csíkszeredainak tekinti magát inkább?

Tizennyolc év után elsősorban kolozsváriként határozom meg magam, hiszen a kincses város a családalapításom helyszíne, itt születtek meg és nőnek fel a gyerekeim. Ugyanakkor, számomra az az útravaló, amivel Székelyföldről elindultam, sokban, de mindenekfelett a helytállásban – egyebek között az alpolgármesteri munkában és közigazgatási feladatok ellátásában – segítettek. Lehet, hogy bizonyos helyzetekben több bátorságot, merészebb gondolkodást is jelentett, hogy egy olyan közegben nőttem fel, ahol nem kisebbségiként definiálja magát az ember.

Mennyire viseli meg a családi életet egy választási kampány? Kikért a családtól egyhavi szabadságot?

Elismerem, van egy közös visszaszámlálás, minden este elismételjük, hogy hány nap van még hátra június 5-ig. De mivel a családból nem lehet huzamosan „szabadságra menni” – annál is inkább, hogy a fiam most a képességi vizsgára készül -, a szüleim segítségével oldottuk meg ezt az időszakot. Persze, ettől még a gyerekek szeretnének több időt velem tölteni, és néha ezt sikerül úgy megoldani, hogy a nap folyamán bejönnek a Szentegyház utcai kampányirodába  ahol van csocsóasztal, de ping-pongozhatunk is egyet. Hétvégén mindig kiszorítunk legalább egy fél együtt-tölthető napot. Most már nincs sok hátra ebből a nagyon zsúfolt időszakból.

A háta mögött az állítólagos szigorúsága miatt „Anakondának” nevezik a beosztottjai. Kiérdemelte?

Egyáltalán nem bánom, ha a román sajtóban és közvélekedésben olyan kép alakult ki rólam, hogy elősegítem a mindennapi eredményes ügyintézést, mozgásba lendítek egy működésképtelen intézményt. Alpolgármesterré választásomkor tudatában voltam annak, hogy a hatásköröm nem terjed ki a közalkalmazotti gárda kicserélésére, ezért meg kell próbálnom felrázni őket, saját példámmal ösztönözve a mentalitásváltást, vagy pedig a kínai vízcsepp technikájával kell dolgoznom, azaz nem hagyok a napirendről lekerülni témákat, újra meg újra visszatérek rá, míg megunják és megoldják. Ehhez kellett mellém egy elkötelezett, jól dolgozó csapat a hivatalba, akiknek munkáját és kitartását, nem győzöm elégszer megköszönni. 

Mi kellene ahhoz, hogy Horváth Anna legyen Kolozsvár polgármestere?

Ehhez két dolog szükséges. Egyik: nekünk, magyaroknak is el kell hinni, hogy Kolozsvárnak 2016-ban lehet akár magyar polgármestere. A másik: a román közösséggel közösen akarjuk meghonosítani azt az értékrendet, amelyet az elvégzett munkámmal, az emberekhez és problémákhoz való viszonyulásommal képviselek.