Péter Ferenc: Maros megye Szovátához hasonló sikertörténet lehetne
Péter Ferenc Szováta polgármestere, kétgyerekes családapa, és 16 éve vezeti az önkormányzatot. Az elmúlt négy polgármesteri mandátuma alatt számos olyan projekt kapcsolódik a nevéhez, amelyek hosszútávon is megalapozták a fürdőváros jövőjét. Az idei helyhatósági választásokon az RMDSZ színeiben a Maros Megyei Tanács elnöki tisztségére pályázik. A Maszolnak elmondta: a megyei önkormányzatban új szemléletre van szükség, a megye gazdasági felerősödésére, turisztikai potenciáljában rejlő lehetőségeire kell első körben hangsúlyt fektetni. Interjúnk a jelölteket bemutató cikksorozatunk része.
Négyszer választotta meg Szováta lakossága a városi önkormányzat élére. Ennek magyarázata lehet, hogy a település a mandátumai alatt európai színvonalú fürdővárossá változott. Hogyan sikerült ezt elérnie?
Valóban 16 év hosszú idő, de szerencsésnek érzem magam, hiszen a lakosság megelőlegezte nekem azt a bizalmat, amivel nem csak rövid távon tudtam tervezni és dolgozni, hanem a hosszú távú elképzeléseket, projektek kivitelezésére is vállalkozhattam a mellettem álló csapattal. Sokan ezt sikertörténetnek nevezik. Ha közhelyesen is hangzik, de én úgy gondolom, hogy a becsülettel és a legjobb tudással elvégzett munkának megvan az eredménye. Ebben a munkában benne volt az emberekkel való folyamatos együttműködés, a pályázati lehetőségek kihasználása, és ami nagyon fontos, a perspektívában, hosszú távon való gondolkodás. Nem elég máról-holnapra tervezni. Nyilván, mint mindenki életében, egy önkormányzatéban is rövid távú célokat is meg kell fogalmazni, amelyeket mielőbb el kell érni, de ugyanilyen fontos pontosan tudni azt, hogy hova szeretnék eljutni 5-10-20 év múlva. Ezt a fajta gondolkodást nehezebb elfogadtatni az emberekkel, mert mindenki a gyors sikert, az azonnali eredményt várja el, de én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a szovátai lakosok bíztak bennem, támogattak. Persze, ehhez kellettek a konkrét, megvalósítható tervek, és a rövidebb távon elért, kisebb, de látványos eredmények is. Ugyanakkor szerencsém volt olyan emberekkel dolgozni, akik, amellett, hogy partnereim voltak, folyamatosan ötletekkel, javaslatokkal jöttek, és mindezeknek meglátszottak az eredményei.
Szováta, Segesvárral vállvetve, Marosvásárhelyt messze lekörözve, Maros megye leglátogatottabb települése, az ország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja. Ezzel egyidőben Maros megye az ország központi részének egyik legelszigeteltebb megyéje. Miért van az, hogy megyei szinten valami nagyon nem működik?
A fejlődés egyik alapfeltétele, és ezzel nem mondok újat, a vállalkozóbarát környezet kialakítása. Ha vannak befektetők, vállalkozók, akkor van pénz, van munkahely, van haladás. Ezt végig szem előtt tartottuk Szovátán, de nem láttam ezt megyei szinten, az utóbbi négy évben nagyon nem. De valahol nincs is, amin csodálkozni, hiszen mit várunk addig, amíg Maros megye úgy közelíthető meg jelen pillanatban, ahogyan megközelíthető. Még mindig több mint 100 kilométer föld- és kövezett út van a megyénkben, ami elfogadhatatlan. Nincsenek terelőutak, a városokon, településeken halad át a teherforgalom is, ami megint nem egy vonzó tényező egy potenciális befektető számára, és itt még nem is beszéltünk az ott lakókról, akiknek ez a zsúfolt forgalom pokollá teszi az életét. De beszélhetünk a vasúti forgalomról is: Marosvásárhelyt egyetlen közvetlen járat köti össze Kolozsvárral vagy Bukaresttel, ami 2016-ban megengedhetetlen.
Ezk szerint csak utakat kell építeni, meg vasutat kell fejleszteni, s akkor Maros megye is rövid időn belül felvirágzik?
Ez azért nem ennyire egyszerű, de mindenképpen alapfeltétel. Egy másik pedig felismerni a megyében rejlő lehetőségeket, azokat ésszerűen kihasználni, azokkal okosan gazdálkodni. Maradjunk egy kicsit a szállításnál. Ott van például a marosvásárhelyi nemzetközi repülőtér, ami egy óriási potenciált jelentene a megye számára. És itt fontos a feltételes mód, hiszen nem elég a repülőtér, ha az nem köt össze bennünket az ország többi részével, a nagyvilággal. Marosvásárhelyről egyetlen járat sem létezik Bukarest vagy más hazai nagyvárosok felé. Kolozsvár, Temesvár, Iasi, Szeben már rég beindította belföldi járatait, és hát ez meg is látszik, elég, ha csak a befektetőkre gondolunk, de ugyanúgy a magáncéllal utazó emberekre is. Egy kolozsvári nagyot néz, amikor azt mondjuk neki, hogy mi 10-12 órát megyünk vonattal például Bukarestbe, ő pedig a hét bármelyik napján úgy ül fel a repülőre, mint egy expressz-buszra, ami egy óra alatt a fővárosban van. Vagy miért nincs elindítva a légi teherszállítás? Ez szintén egy olyan plusz adottsága a reptérnek, ami mindmáig kiaknázatlan. És akkor még nem beszéltünk a szegényes reptéri körülményekről. A reptér vezető testületének feladata az, hogy eutasbarát, európai körülményekkel ellátott egységet alakítson ki. Tehát rengeteg olyan megválaszolatlan kérdés van, amelyekre ha nagyon rövid időn belül nem dolgozunk ki életképes válaszokat, Maros megye elszigeteltsége csak tovább fog nőni.
Maros megyében azért még vannak szép tájak, a megye sem szűkölködik természeti adottságokban, miért nem lett olyan vonzó más település is, mint Szováta?
Itt megint csak arról tudok beszélni, amiről korábban is szóltam már: fel kell ismerni a lehetőségeket, azokkal okosan kell gazdálkodni. A világ leghíresebb turisztikai útvonalaihoz hasonlóan, itt is rengeteg turista számára jelentene kiváló pihenési, kikapcsolódási alternatívát például a Só-útja vagy a Bor-útja. De ugyanúgy megkerülhetetlenek lennének a megye különböző részein kiépíthető sípályák, a különböző sportok, szabadidős tevékenységek űzésére alkalmas csomópontok. Nincs bicikliút-hálózat, amely igen kedvezően hatna főleg a hétvégi túrázásokra. Sajnos nincs egy megyei turisztikai iroda sem, amelynek legfőbb feladata az lenne, hogy népszerűsítse, reklámozza a régió természeti adottságait, épített örökségét.
Eddigi beszélgetésünk alatt jó néhányszor említette már Bukarestet, de egyszer sem Székelyföldet, pedig nagyon sok Maros megyeinek is azért inkább erre húzna a szíve.
Nekem is oda húz, de örökérvényű szabály, hogy eredmények eléréséhez sokirányú, szerteágazó együttműködésre van szükség: Bukaresttel, Budapesttel, Székelyfölddel. És maradjunk Székelyföldnél: láthattuk, hogy az elmúlt években milyen szép dolgok születtek Hargita és Kovászna megye együttműködéséből. Grafikai biennále, Orbán Balázs-díj, Székely vágta, Székelyföldi napok, hogy csupán néhányat említsek a két megye közös kulturális projektjeiből, de beszélhetnék gazdasági, fejlesztési terveikről is, amelyek sikere jelentős mértékben annak köszönhető, hogy közösen pályáztak, együttes fellépésükből pedig mindkét megye egyértelműen nyert. Maros megye egyre ritkábban csatlakozott e két székelyföldi megyéhez, fokozódó elszigeteltségéből adódóan egyre több lehetőségtől távol maradt. Ennek következtében jelentős anyagi forrásoktól elesett, de értékeit sem tudta megmutatni a világnak. Négy év után most ismét lehetőség van arra, hogy Maros megyét Székelyföld teljes jogú, erős tagjává tegyük. Csak rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel.
Miért hagyná ott a virágzó várost, a már alaposan megismert szovátai önkormányzatot a jóval több fejfájást, nehezebb munkát tartogató megyei tanácsra?
Bennem mindig is volt egy erős igény arra, hogy többet érjek el. Minden eredménynél, akármilyen apró sikernél az volt bennem, hogy ez még nem elég, újabb lépcsőfokot kell meglépni. Így vagyok most ezzel is: 16 év után úgy gondolom, megérett az idő a váltásra. Tudom, hogy Szovátát hozzáértő, megbízható kezekben hagyom, és ez számomra nagyon fontos. Viszont ott van a kihívás, hogy mindaz, amit eddig elértem, azt emeljem magasabb szintre. Ott van sok év munkája, felhalmozott tudása, amiről meggyőződésem, hogy kamatoztatni tudnám megyei szinten is. És igen, ott van bennem az a sokszor igen erős düh, elégedetlenség, amikor azt látom, hogy az elmúlt négy évben a mi településeinket elhanyagolták, egész térségek maradtak magukra, az ott lakók számára nem biztosítottak a legelemibb civilizált életkörülmények. Miért? Mert a megye mostani vezetésének fejlesztési listáján nem feltétlenül a magyarlakta települések voltak az elsők. Ebbe pedig nem szabad beletörődnünk.