Van olyan megye, ahol az önkormányzatnál és az alárendelt intézményeknél dolgozók béralapja két és félszer nagyobb a saját bevételeknél.

A napokban ismét előhozakodott Emil Boc kolozsvári polgármester Románia régiósításának régóta dédelgetett tervével. A PNL-s politikus szerint a megyék felszámolása megszüntetne egy több évtizede fennálló klienteláris rendszert, s ugyanakkor könnyebben hozzáférhetővé tenné az uniós forrásokat.

Az, hogy az ország jelenlegi területi-közigazgatási felosztása korszerűnek éppúgy nem nevezhető, ahogy ésszerűnek sem, azonnal kitűnik, amint megvizsgáljuk a megyék anyagi helyzetét. A Fejlesztési, Közmunkaügyi és Közigazgatási Minisztériumnak a megyék gazdálkodására vonatkozó 2020-as adatai világosan megmutatják, hogy a létező adminisztratív struktúra túlméretezett.

Kapcsolódó

Felszámolná a megyéket – újra bedobta a köztudatba a régiósítást Emil Boc

Továbbra is hasznosnak tartaná a megyék eltörlését és Románia régiósítását Kolozsvár polgármestere, akinek miniszterelnökként 2011-ben volt már egy próbálkozása az ország területi átszervezésére.

régiósítás Emil Boc

Az országnak 41 megyéje van, ezek elsöprő többségében az önkormányzat nem önfenntartó. Tavaly a megyei önkormányzatok saját bevételei összesen 3,477 milliárd lejt tettek ki. Ez az összeg az önkormányzatok személyi kiadásait sem fedezte, vagyis a saját hivatalnokaik, valamint az alárendelt intézmények dolgozóinak a bérére sem volt elég. A 41 megye közül csak 8 volt önfenntartó, olyan értelemben, hogy a saját bevételeik legalább a személyi kiadásaikat meghaladták. Ezek többsége Erdélyben található.

Erdély viszonylag jól áll

A két leggazdagabb megye Kolozs és Ilfov. Előbbi kasszájába 306 millió lej folyt be tavaly, míg bérekre csak 148 milliót költött, utóbbi esetében ez az arány 150,5 a 76,3-hoz. A saját bevételek Bihar, Arad, Brassó, Temes és Szeben esetében is meghaladták a személyi kiadásokat. A többi erdélyi megyei önkormányzat a saját dolgozóinak a bérét sem tudta kitermelni. A székely megyék viszonylag jól állnak: a Maros megyei önkormányzat saját bevételei 106 millió lejt tettek ki, bér jellegű kiadásai pedig 131 milliót. Hargita és Kovászna számlájára 47,9, illetve 32 millió lej folyt be, fizetésekre pedig 77,9, illetve 50,4 millió lej ment el.

Más megyék esetében ez az arány sokkal rosszabb. A Szilágy megyei önkormányzat bevételei 34 millió lejre rúgtak, bérekre 59 milliót költött. Krassó-Szörénynek 34,5 millió lej saját bevétele volt, a személyi kiadásai azonban ennél két és félszer nagyobbak voltak, 81,5 millió lejt tettek ki. A legrémesebb gazdálkodást Vaslui megye mutatta be, amelynek 150 millió lejt tettek ki tavaly csak a személyi kiadásai úgy, hogy saját bevétele mindössze 39,4 millió lej volt.

Egyértelmű, hogy a régiósítás révén jelentős megtakarításokat lehetne elérni, főleg, hogy ez nem csak az önkormányzatok hivatali apparátusát érintené, hanem számos más közintézményét is.  

Kevés bevétel, sok alkalmazott

A települések anyagi helyzete szintén arról árulkodik, hogy számos város, s még több község területi-közigazgatási önállósága pénzügyi szempontból színtiszta anomália. Több száz olyan község van, amelyik önerőből a községházát sem tudná egész éven át működtetni. Erre a magyarlakta vidékeken is számos példa akad. A háromszéki Bölönnek 1,54 millió lej saját bevétele volt 2020-ban, az önkormányzat alkalmazásában állók bére pedig 2,5 millió lejt tett ki. Nagypatak ennél takarékosabb volt, csak 1,16 millió lejt tett ki az alkalmazottak béralapja, csakhogy a bevételek meg sem közelítették ezt az összeget, 786 ezer lej bevétele volt az önkormányzatnak.

Hargita megyében tíz körüli azoknak a községi önkormányzatoknak a száma, amelyek a saját alkalmazottaik bérét sem tudják előteremteni, beruházásokról, fejlesztésekről nem is beszélve. Biharban, ahol a rendszerváltás óta a nagyobb közigazgatási egységek osztódása révén több magyar többségű község is létrejött, kedvezőbb a helyzet. A határmenti megyében egyetlen magyar község, Érbogyoszló nem tudja maga előteremteni a községháza alárendeltségébe tartozó dolgozók bérét, melyek összesen 1,19 millió lejt tettek ki tavaly, a bevételek pedig csak 1,16 milliót.

Bors, a jó példa

A pénzügyileg életképtelen önkormányzatokat más települések adófizetői tartják el, lényegében ők fizetik sokszáz polgármesteri hivatal többezer alkalmazottját. A jelenlegi rendszer, hogy évről-évre minden önkormányzat felsőbb szintről megkapja a hivatali apparátusának a működtetéséhez szükséges pénzt, nem is ösztönzi ezeket a takarékosabb gazdálkodásra.

Az egyik leggazdagabb bihari község a szinte színmagyar Bors. A kb. 4 300 lakosú község saját bevételei 16,9 millió lejt tettek ki 2020-ban, lazán megengedhette magának, hogy bérekre 2,57 milliót költsön. A nagyjából megegyező lélekszámú, szintén bihari Bontesd önkormányzata is hasonló összeget, 2,92 millió lejt szánt személyi kiadásokra.

A nagy különbség Bontesd és Bors között az, hogy előbbinek a bevételei csak 2,75 millió lejt tettek ki. A 3 100 lelket számláló Vasaskőfalva önkormányzata sem spórol, ha személyi kiadásokról van szó, 2,18 lejt irányzott elő ezekre 2020-ban. Az, hogy a község kasszájába csak 1,68 millió lej folyt be, nem jelentett akadályt, az önkormányzat különböző szubvenciók formájában megkapta a különbözetet.

Nem csak községi, városi önkormányzatok is vannak, amelyek az alkalmazottak bérét sem tudják biztosítani önerőből, a bihari Diófás és Vaskó, illetve a szatmári Sárköz és Erdőd csak találomra kiragadott példák. Balánbánya is ezen települések egyike: tavaly 4,2 millió kellett költsön személyi kiadásokra az önkormányzat, miközben saját bevételei 3,6 millió lejt tettek ki.