Nagyvárad és Váradszentmárton tervezett közigazgatási egyesítése felduzzasztaná a bihari megyeszékhely lakosságát is, de a városvezetés sokkal inkább a község vagyonára pályáz – véli Szabó Ödön.

A Bihar megyei RMDSZ  ügyvezető elnöke szerint egyelőre nem kell félni attól, hogy a nyelvi jogok alkalmazása szempontjából fontos húsz százalék alá kerül a váradi magyarság . „Ez a csatlakozás még nem nyomja húsz százalék alá a magyarságot" – mondta a maszol.ro-nak a parlamenti képviselő. Szerinte az egyesítés nyilván ront az etnikai arányokon, mivel a magyarság számaránya Váradszentmártonon nem haladja meg az öt százalékot, de ebben a pillanatban még nem tolja a nyelvi jogokon kívülre Nagyváradot.

Szabó szerint most nem is ez a kérdés a két település egybeolvadásánál, hanem az, hogy „a szentmártoniak akarnak-e várni ötven évet, ameddig Nagyvárad minden településükön minden utcát leaszfaltoz, amit ötven év után sem tudtunk elérni egy sokkal kisebb területen: Biharpüspökin”. A képviselő szerint egy rosszabb, mostoha adminisztrációt jelent Váradszentmárton számára a Nagyváradhoz való csatlakozás.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint Nagyvárad stabil lakossága 196367 fő volt, ebből 46444 személy magyar. Ezzel szemben a 2002-es népszámláláskor a Bihar megyei megyeszékhelyen 206527 lakost számláltak, köztük 56830 magyart.
Váradeszentmárton lakossága 2011-ben 9572 fő volt, közülük 281 magyar. A 2002-es népszámláláshoz képest növekedett a község lakossága, akkor ugyanis 7924 főt számláltak, köztük 375 magyart.

Az ügyvezető elnök szerint egyrészt a rossz adópolitika vezetett ahhoz, hogy csökkent Nagyvárad város lakossága, de a város egyetemeinek támogatása sem volt megfelelő mértékű, ez pedig oda vezetett, hogy Nagyvárad lakossága az elmúlt tíz évben annyira lecsükkent, hogy nem tudja eltartani magát a város. Erre lenne áthidaló megoldás a Váradszentmártonnal való egyesülés, ahol viszont a népesség jelentősen megnövekedett ugyanebben az időszakban.

Szabó szerint egy fejlődő város általában vonzza a lakosságot, nem véletlenül növekedett a nagyvárosok többsége az elmúlt években. Folyamatosan tudtak új lakókat odavonzani, mert egyrészt munkahelyeket, másrészt olyan életkörülményeket teremtettek, amiért az emberek, főleg a fiatalok oda kívántak menni, és ott akartak letelepedni.

„Nagyvárad esetében az az adópolitika, amit az elmúlt években többször kritizáltunk, oda vezetett, hogy a középréteg egy része elmenekült Nagyváradról, és ugyanolyan életminőséget, ugyanolyan életkörülményeket talált a szomszédos településeken. Nyilvánvalóan jelen pillanatban Nagyváradnak ez a  réteg adózás szempontjából is, de humán erőforrás szempontjából is hiányzik” – magyarázta a politikus, aki szerint „a polgármester ahelyett, hogy vonzóvá tenné a várost magát, úgy gondolta, hogy utánuk megy és ott is megadóztatja őket.” 

Szabó szerint jelemezni kellene az okokat, hogy miért mennek el a városból az emberek, és ezeken kellene változtatni, többek között a felsőoktatási intézmények támogatásával annak érdekében, hogy sem a középosztályhoz tartozók, sem a fiatalok ne költözzenek el. A példaként felhozott városokban: Kolozsváron, Temesváron és Debrecenben támogatták a felsőoktatást, amellett, hogy vonzó életkörülményeket is biztosítottak az oda kölötözők számára.

„Az önkormányzat ezeken a településeken óriási befektetéseket eszközölt és támogatást nyújtott az egyetemnek, az egyetemi városnak. Az említettek olyan egyetemi várossá fejlődtek, ahova szívesen mennek a fiatalok, és ahol ott is maradnak” – világított rá Szabó, aki úgy véli, Nagyváradon az elmúlt évben „a polgámester semmi mást nem csinált, csak az egyetemmel háborúzott”.

Emelkednek az adók

Oktatási támogatáspolitikája sem volt Nagyváradnak az elmúlt esztendőben, hiszen az önkormányzat nem csak, hogy egyik egyetemet sem támogatta, de nyárára megszüntette a diákbérleteket is. Így a tanév idején benépesült város nyárára kiürül, a diákoknak pedig nincs alkalmuk kötődni ehhez a városhoz –véli a politikus. Továbbá szerinte az is nehezíti a helyzetet, hogy az ipartelepeken minimálbérért dolgoznak a munkavállalók, amiből az ott dolgozók nem engedhetik meg maguknak egy albérlet fenntartását.

Szabó szerint kevésbé érthető az, hogy milyen érdek fűzhet egy szentmártoni lakost a megyeszékhelyhez való csatlakozáshoz. Elsősorban azért nem, mert ezáltal a községben emelkednek a helyi adók és illetékek. „A törvény nem ad rá lehetőséget, hogy egy városon belül bizonyos részek lakói másként adózzanak. Vannak adózónák, de a törvény nagyon világosan megmondja, hogy ahol vezetékes víz, szennyvízhálózat, aszfalt és intézmény van, ott milyen kategóriába kell besoroloni a települést” – fogalmazott.

Biharpüspöki példája

Nagyváradon van már példa arra, Biharpüspöki esetében, hogy milyen következményekkel jár az egybeolvadás. „Püspökiben ötven év után is vannak még leaszfaltozatlan utcák, és most szüntették meg az utolsó önálló jogi személyiségű iskoláját is. Nincs külön adózóna sem, ami nyilvánvalóan azt mutatja, hogy ennek a településnek valószínűleg sokkal jobb lenne, ha nem tartozna Nagyváradhoz” – szemléltette Szabó, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a közel tízezer lakosú Váradszentmárton község önkormányzatának - melyhez hat falu és a két gyógyfürdő is hozzátartozik – jelenleg 15 képviselője van, ám beolvadás után csak egyetlen képviselőt tarthatna meg a városi tanácsban. Márpedig ez oda vezethet, hogy a falvak jövőjéről helységtől idegen személyek döntsenek.