Mind a kormány, mind pedig az államfő magatartása aggályos alkotmányjogi szempontból a kabinet tavaly november óta húzódó átalakításának ügyében. Puskás Bálint Zoltán volt alkotmánybíró szerint az elnöknek semmi köze a miniszterek rátermettségéhez, ugyanakkor a kormány sem teszi jól, hogy erőlteti a többször visszautasított politikusok kinevezését.

A tavalyi évről “megörökölt” steril politikai viták egyike a november óta húzódó kormányátalakítás. Az államfő különféle ürügyekkel elutasítja a miniszterjelölteket, a kormány pedig erőlteti ugyanazoknak a személyeknek a kinevezését.

Értelmezhető szabályok

Nem először alakul ki hasonló (patt)helyzet. Az alkotmány nem rendelkezik egyértelműen a kérdésről,  mindössze annyit ír elő, hogy „a kormány átalakítása vagy egy poszt megüresedése esetén az államfő visszahívja és kinevezi a kormány egyes tagjait a miniszterelnök javaslatára”.

Az értelmezhető megfogalmazás a magát játékos elnöknek tituláló Traian Basescu hivatalba lépése után okozott először problémát, miután megromlott a viszony az államfő és Călin Popescu Tăriceanu liberális miniszterelnök között. Băsescu nem volt hajlandó kinevezni az igazságügyi tárca élére jelölt Norica Nicolait, az ügy az alkotmánybíróságra került, amely a 85. cikk 2. paragrafusának értelmezése során lényegében új törvényt alkotott. Puskás Bálint Zoltán akkori alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg.

Ezek után az államfő két esetben utasíthatja vissza egy (vagy több) miniszterjelölt kinevezését: egyetlen alkalommal, ha a jelöltet bármilyen okból nem tartja megfelelőnek az illető tárcavezetői poszt betöltésére, illetve akárhányszor, ha nem teljesülnek a jelölés során a törvényességi kritériumok. (A döntés a különvéleménnyel együtt itt olvasható.)

„Ha nem felel meg valaki – mondjuk szakmai felkészültség vagy rátermettség szempontjából – egy miniszteri posztra, az alkotmánybíróság 2018/98. döntése értelmében az államfő visszautasíthatja a jelölést. Most is fenntartom, amit akkor különvéleményként fogalmaztam meg, hogy az elnöknek semmi köze az adott miniszterjelölt rátermettségéhez vagy felkészültségéhez, mert az a mindenkori miniszterelnök vagy kormánykoalíció politikai felelőssége” – magyarázta a jogász.

Többlépcsős visszautasítás

2018. november 20-án az államelnök hozzájárult a Szociáldemokrata Párt által javasolt minisztercserékhez, de nem hagyta jóvá Lia Olguţa Vasilescu és Ilan Laufer kinevezését a közlekedési, illetve a regionális fejlesztési tárca élére. Arra hivatkozott, hogy Vasilescu nem megfelelő a tisztségre, Laufer esetében pedig nem teljesülnek a törvényességi feltételek.

Ezután a szállításügyi tárca vezetésére Mircea Drăghici-et, a regionális fejlesztési tárca élére pedig Lia Olguţa Vasilescut javasolta a nagyobbik kormánypárt, az elnök azonban ezeket a jelöléseket is elutasította.

Mi több, a két tárca élén - Lucian Şova és Paul Stănescu lemondása nyomán – bekövetkezett üresedésről is több mint egyhónapos késéssel, január elején vett tudomást az államfő, és csak azt követően, hogy erre az alkotmánybíróság kötelezte. Klaus Johannis mindössze január 3-án írta alá a regionális fejlesztési és szállításügyi miniszteri tisztség megüresedését megállapító elnöki rendeletet, majd egy nappal később bejelentette, hogy elutasítja a két posztra  jelölt személyek kinevezését.

Ezúttal az elnök iratmásolatok hiányára hivatkozott, illetve felszólította a Szociáldemokrata Pártot, hogy “álljon elő olyan jelölésekkel, amelyekkel képes meggyőzni engem is, és másokat is, hogy jó kezekben lesznek a minisztériumok”.

Vasilescunak ez volt a második, a szállítási tárca esetében az első visszautasítása. Viorica Dăncilă kormányfő még aznap újból felkérte az elnököt, hogy iktassa be Lia Olguța Vasilescut a regionális fejlesztési tárca, illetve Mircea Drăgici-et a közlekedési tárca élére. Erre válaszként érkezett Klaus Johannis újabb, sorban a harmadik visszautasító döntése.

Matekozás a visszautasításokkal

Az államfő harmadszor tagadja meg a kormányfő miniszterjelöltjeinek kinevezését, ugyanakkor a mostani átiratából kiderül, hogy ezt tekinti az első elutasításnak, a korábbiakat "hiánypótlásként" értékeli, hiszen a jelöltek személyazonossági igazolványának másolatát kérte, vagy igazolást a büntetlen előéletükről.

Kérdés azonban, hogy alkotmányos magatartás-e ez a matekozás. Az alkotmánybíróság decemberi döntésének harmadik pontját olvasva arra következtethetünk, hogy nem. Ebben ugyanis a taláros testület kötelezi az államfőt, hogy „azonnal” válaszoljon a miniszterelnök javaslatára, „írásban és indoklással ellátva”.

A kormány sem járt el helyesen

A volt alkotmánybíró szerint az államfő részéről már a második visszautasítás sem volt nevezhető alkotmányos magatartásnak, amikor a miniszterelnök jelöléseit arra hivatkozva dobta vissza, hogy a dossziéból hiányzik a személyazonossági igazolványok másolata  vagy a tárcák várományosainak erkölcsi bizonyítványa.

Ugyanakkor meglátása szerint a kormány sem jár helyesen, amikor az elnök többszöri visszautasítása ellenére erőlteti ugyanazoknak a politikusoknak a kormányba juttatását. Az alkotmánybíróság 2008-as döntése egyéertelműen kimondta, hogy visszautasítás esetén a miniszterelnök második jelöltje nem lehet ugyanaz a személy. „Nagyon csúnya politikai játék, amit egyfelől a kormány, másfelől az elnöki hivatal játszik” – összegezte a helyzetet a volt alkotmánybíró.