A bűnbak már megvan, most már csak a felelősöket kéne előkeríteni – mondanám a székelyudvarhelyi épületomlás tragédiájának kapcsán. Mondani persze könnyű, a kivitelezése okoz némi bonyodalmat, ugyanis az érintettek olyan hárításokat visznek véghez, amilyeneket csak a magyar válogatott kapustól, Dibusz Dénestől láthattunk a montenegróiak elleni budapesti Eb-selejtezőn.

Igazából a munkálatokat végző cég vezetője volt az egyetlen, aki nem nagyon tagadott, nem próbálta tisztára mosni magát, másra kenni a hibát, vagy legalábbis olyasmit állítani, hogy ő aztán mindent jól csinált, és az égvilágon semmi vétke nincs ebben a szörnyű tragédiában.

A vízelvezetési munkálatokról mindenki tudott, hiszen nyíltan hangoztatták, hogy az esővíz-elvezetés nem volt megoldva, előfordult, hogy az étkező ablakán folyt be a víz, olykor a szennyvíz is feljött. Épp ennek megoldásán dolgoztak ott az emberek. Ezzel nem is lett volna gond. A bajt ama árok kiásása okozhatta, amely az utolsó csepp volt a pohárban. Na de ki töltötte fel a pohár többi részét?

Amikor a Pro TV riporterei rákérdeztek Gálfi Árpád polgármesternél, hogy a munkálatokat miért nem előzte meg egy műszaki véleményezés, akkor a városvezető vehemensen tiltakozott, hogy ilyesmire nem is volt szükségük, lévén szó külső munkálatokról, amit az épület falától legalább két méterre kell végezni. Csakhogy nem ez történt, ezt mindenki láthatta. Az udvarhelyi önkormányzat még csodálkozott is, mint mondták számukra is „picit érthetetlen”, hogy a kivitelező miért tért el az építési engedély előírásaitól.

Az „eltérés” pedig egy jó mély árok volt a fal tövének teljes hosszában. Mintha teljesen más munkálat lett volna, drénezés vagy mi a szösz? Az ilyesmi amúgy nem is annyira kirívó eset, hisz bevett szokás mioritikus tájainkon, hogy bizonyos munkákat a következőképpen indítanak: „Figyelj csak! Ha már úgy is ott vagy, végezd már el azt a másik munkát is. Ne aggódj, pénz van rá, majd lepapírozzuk, és ki is fizetjük.” Bár szembe megy a jogszabályokkal, azért nem példa nélküli.

Az biztos, hogy amennyiben a kivitelező tényleg máson dolgozott ott a fal tövében, akkor biztosan nem saját feje után ment, és főleg nem saját zsebére. Gyakorlatilag a kivitelező olyan munkába vágott bele, amelynek engedélyezése ugyan folyamatban volt a városházán, de még nem kapott zöld utat. Nem is kaphatott, mert annak sokkal komolyabb követelményeknek kellett eleget tennie, főleg ami az épület biztonságosságát érinti. Magyarul az a bizonyos árokásás valósággal üvöltött egy műszaki véleményezés után, csakhogy ezt valahogy nem akarták meghallani, mert akkor a kiürítés lett volna az azonnali lépés, az pedig túl nagy cécóval járt volna.

Felmerül hát a kérdés, hogy hol volt az építési felügyelő, amit az építtetőnek, vagyis a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek kellett volna a szerződés szerint biztosítania? A Pro TV szerint azonban az érsekség még csak nem is kötött szerződést a kivitelezővel, kölcsönös bizalom alapján egyeztek meg. Amennyiben ez így volt, akkor az egész munkálat nemhogy szabálytalan volt, de törvénytelen!

Kérdezhetnénk, hogy hol volt a kivitelező által biztosított műszaki ellenőr, akinek szintén a munkálatok helyes menetét kellett volna követnie. Eltérés esetén pedig azonnal megálljt parancsolni. Az nem úgy megy, hogy magánszorgalomból vagy szóbeli felkérésre ásunk oda egy jó nagy árkot, hátha jó lesz majd valamire...

Ellentétek vannak a tragédia előjeleivel kapcsolatban is. A baleset után a diákok azt nyilatkozták a sajtónak, hogy már a munkálatok kezdetén egyre nagyobb repedések jelentek meg a bentlakás falain. Amit néhány szülő meg is erősített. Az iskola vezetősége azonban cáfolta ezt, az igazgató szerint sem tanuló, sem nevelő, sem szóban, sem írásban nem jelezte senki, hogy az épülettel gond lenne azon a részen, ahol dolgoznak. Talán a diákok rosszul látták vagy képzelődtek? Kit érdekel, taknyos gyerekek, azt sem tudják mit beszélnek, ugyebár? Amúgy erre is volt már példa, hogy a korábbi vallomások ellentétesre változtak, mert „nem szolgálták bizonyos felek érdekeit.”

Szárnyra keltek olyan híresztelések is, miszerint a kivitelező kérhette az ingatlan ideiglenes kiürítését, mire azt a választ kaphatták, hogy a főépület négy éves felújítása alatt sem volt szükség ilyesmire, ezúttal sem lesz. Fölösleges aggódni. Ne komplikáljuk a dolgokat!

Összegezve, az oly gyakran feltett kérdésekre hiába érkeznek sorban a válaszok, ha azok gyakran ellent mondanak egymásnak, és csak fokozzák a zavarodottságot. Ráadásul további, „kényelmetlen” kérdéseket szülnek.

Amennyiben az ártatlanokat, vétleneket keressük, nemrég még ott háltak a bentlakásban. Egyik ott is halt meg.

Romániában számos precedens van arra, hogy egy-egy tragédia kapcsán az áldozatra kenik a hibát, így mindenki más büntetlenül megúszhatja. Mivel ez itt most égbekiáltó képtelenség lenne, az érintett felek hárítanak, bizonyítványukat magyarázzák, ezerrel megy a bűnbakképzés. Talán nem véletlenül. Láttunk már olyat is, hogy egyvalakivel elvitették a balhét, nehogy bárki más besározódjon.

Szóval akad itt még tisztáznivaló bőven. És akadnak tényezők, mélyebbre ásva, mint ameddig lement a kivitelező. Adósok vagyunk azzal, hogy a színtiszta igazság kerüljön a felszínre, mert a történtekért azok fizettek nagy árat, akik semmi rosszat nem tettek. Igazából a diákokat leszámítva mindenki más felelősséggel tartozik a történtekért. Többel vagy kevesebbel.

A döntéshozó, felelős pozíciók betöltése nem csak azt jelenti, hogy dicsfényben fürdőzünk, amikor minden sínen van, hanem felelős attitűdöt is feltételez, ha netán megtörténik a baj. Ennek ellenére én senki részéről nem számítok felelősségvállalásra. Az minálunk nem divat.