Trump tegnap folytatta tárgyalásait Dél-Koreában azon fő célok mentén, amelyek egyre inkább azt mutatják, hogy az Egyesült Államok a Csendes-óceán térségét tekinti most már a gyakorlatban is a legfontosabb katonai-stratégiai területnek. Egyértelműen erre világítanak rá azok a védelmi egyezmények és az a védelmi stratégia-bővítés, amelyekről a napokban Trump az Egyesült Államok térségbeli szövetségeseivel tárgyalt. Valamint megtörtént a találkozó ezen védelmi, vagy inkább harci, stratégiai szövetségek fő célpontjával, a kínai elnökkel is; ennek eredményeit is megnézzük közelebbről.

A Csendes-óceáni katonai-stratégiai körgyűrű

Trump mind Japánnal, mind Dél-Koreával nagy horderejű védelmi egyezményekről tárgyalt, amelyek gyorsított eljárásban valósulnak meg a közeljövőben. Többek között jóváhagyta az első rakétaszállítmányt Japán F–35-ös vadászgépeihez, s mi több, ezek a szállítások már ezen a héten megkezdődnek. Ez a hadiiparban meglehetősen szokatlan gyorsaság, olyan gyorsaság, amiről például Ukrajna nem is álmodhat.

Továbbá felgyorsítják a meg nem nevezett, korszerű fegyverrendszerek szállítását Japánba, és az is a megállapodás része, hogy a japán F–35-ös vadászgépek integrálva legyenek az amerikai parancsnoki és kommunikációs rendszerekbe. Ennek van egy olyan olvasata szerintem, hogy igazából nem is magának Japánnak adják oda ezeket a fegyvereket, hanem Japán valamiféle amerikai alárendeltségű proxyvá válik egy esetleges kínai háború kitörése esetén.

Dél-Koreában Trump hasonló nagyságrendű katonai megállapodásról tárgyalt, nevezetesen arról, hogy az Egyesült Államok megosztja Dél-Koreával a nukleáris meghajtású tengeralattjárók építésének technológiáját. Ez azt jelenti, hogy amerikai segítséggel Dél-Korea nukleáris meghajtású tengeralattjárókat építhet. Eddig Washington csak az Egyesült Királysággal és Ausztráliával osztotta meg az atommeghajtású tengeralattjárók technológiáját. 

A dél-koreaiak értékelték is a gesztust: Trumpot nem egyébbel, mint a silla-i aranykorona másolatával ajándékozták meg. Aki esetleg nem hallott Silláról: a koreai állam kétezer éves jogelődjéről van szó, és a szóban forgó silla-i aranykorona (mert ezekből több is van) nagyjából kétezer éves lehet. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy bár Trump sokat beszélt a gazdasági megállapodásokról, csökkentette a vámokat valamelyest a szövetségesekkel szemben, de a dél-koreai és japán látogatás legfontosabb célja mégis a katonai körgyűrű megerősítése volt Kína körül. Pontosabban: szorítják a hurkot Kína körül.

Kína megpróbál időt nyerni

Korábban említettem, hogy létezik egy olyan amerikai politikai irányzat, amely a mesterséges intelligencia fejlesztésében látja Kína legyőzésének sikerét. Ennek az irányzatnak egyik képviselője, Peter Thiel, el is mondta, hogy ebben a geopolitikai felállásban az idő kulcskérdés. Így hát ennek alapján nem meglepő, hogy az Egyesült Államok felgyorsította a ráfordulást Kínára, de az sem, hogy a kínaiakkal való megbeszélés két fő pontja a nagy teljesítményű, mesterséges intelligenciát meghajtó chipek és a ritkaföldfémek körül forgott. Az a furcsa helyzet áll fenn jelenleg, hogy a mesterséges intelligencia továbbfejlesztésében sem Kína, sem az Egyesült Államok nem tud gyorsan előrelépni a másik nélkül. Ugyanakkor a dolog paradoxona, hogy ezt egymás ellen fejlesztik.

Vagyis az AI előállításához sok ritkaföldfém kell, ami Kínánál van (legalábbis egyelőre), a nagyon nagy teljesítményű chipek viszont – mint például az Nvidia Blackwell nevű chipje – az Egyesült Államok birtokában vannak. Ezért a két nagyhatalom, Trump szavaival élve, a „G2”, most valahogy körbetáncolja egymást, és bűvölik egymást, amíg lehet. Tehát ennek a találkozónak sem a szójabab volt a lényege, hanem az a megállapodás, hogy Kína egy évig kitolja a ritkaföldfém-export határidejét, az amerikaiak pedig továbbra is korlátozott hozzáférést biztosítanak Kínának bizonyos, kevésbé nagy teljesítményű chipekhez. Trump ezt úgy foglalta össze, hogy a kínaiak az Nvidiával fognak egyenesen tárgyalni, és az Egyesült Államok „csak döntőbíró” ebben a folyamatban. Vagyis Kína is kapott egy kis időt, amit arra fog felhasználni, hogy felfejlessze a chipjeit, ezért pedig lényegében ritkaföldfémmel fizet.

A kínai elnök nem jár közben Ukrajna érdekében

Az amerikai–kínai találkozó kapcsán volt egy olyan várakozás is, hogy Trump esetleg hatni tud a kínai elnökre az ukrán háború lezárása érdekében. Ebből úgy tűnik, nem lett semmi. Trump elmondta, hogy hosszan beszéltek erről a kérdésről, és „együtt fognak ebben működni”. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy Hszi Csin-ping valószínűleg ködös és udvarias frázisokat puffogtatott, és nyilván nem fog semmit tenni az ügyben.

A kínaiaknak amúgy nem tetszett az sem, hogy az ukrán elnök egyik videójában utasítást adott nekik, hogy mit tegyenek ez ügyben. A jelenlegi komplikált helyzetben Kínának is szövetségesek kellenek, nyilván nem most fogja lepattintani Oroszországot a fő ellenfele kedvéért. Hasonlóan ködös megfogalmazással illették a fentanyl-alapanyagok szállítását Mexikóba. Kína ezek szerint ígéretet tett, hogy „nagyon erőteljesen dolgozik azon”, hogy ezek az anyagok ne jussanak el Mexikóba. Nos, aki ismeri a kínai rendszert, tudja: ők vagy megcsinálnak valamit, vagy nem csinálnak meg semmit. Ez, hogy „nagyon erőteljesen dolgoznak rajta”, azt jelenti, hogy egyáltalán nem dolgoznak rajta.

Sajnos azt kell mondanom, hogy háború készül keleten, és a térségben erre készülnek – gőzerővel.