Kevés olyan világpolitikai kérdések után érdeklődő van, aki elhinné, hogy az orosz–ukrán konfliktus az egyik fél végső győzelmével érhetne véget. A háború végének mikéntjéről mégis két javaslat látott napvilágot a napokban. Az egyiket Henry Kissinger (képünkön) egykori amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, a másikat Soros György üzletember vázolta fel a davosi Világgazdasági Fórumon.

Kissinger diplomáciai, Soros kockázatos, ám nagyobb profittal járó megoldást kínált Ukrajnának.

A tapasztalt, több latens konfliktus feloldásában is kulcsszerepet vállalt amerikai diplomata arra figyelmeztetett, hogy a Nyugatnak nem kellene megpróbálnia megsemmisítő vereséget mérnie Oroszországra! (Elismerve ezzel, hogy nem csupán regionális, két ország közötti összetűzésről van szó.) Kissinger emlékeztetett rá, hogy Oroszország négyszáz éven át nélkülözhetetlen része volt Európának, és végzetes lenne, ha a Nyugat elfelejtené Oroszország szerepét az európai erőegyensúlyban. Úgy vélte, hogy ha ez történne, azt kockáztatnák, hogy az oroszokat belesodorják a Kínával való – nyugatellenes – szövetségbe, ami újabb politikai és gazdasági feszültségeket szül.

Azt is hangoztatta: nem szabad hagyni, hogy a háború hosszan elhúzódjon, legfeljebb két hónapon belül el kell kezdeni a tárgyalásokat. Szerinte a Nyugatnak fel kellene szólítania, vagy akár kényszerítenia kellene Ukrajnát, hogy olyan feltételek mellett is üljön le megállapodni Oroszországgal, amelyek jelenleg messze elmaradnak jelenlegi háborús céljaiktól. Ideális esetben ez a status quóhoz való visszatérést jelentené.

Ez a javaslat viszont elfogadhatatlan a racionalitást nélkülöző háborúpártiak elmúlt századokat idéző és igéző romantikájától.

A davosi Világgazdasági Konferencián videókapcsolaton keresztül felszólaló Volodimir Zelenszkij leszögezte, hogy egyre nehezebb bármilyen tárgyalást elkezdeniük Oroszországgal az orosz katonák ukrán civilek ellen elkövetett erőszakos cselekményei miatt.

Éles hangon válaszolt Henry Kissinger felvetésére is: „Úgy tűnik, Kissinger úr naptárában nem a 2022-es év, hanem az 1938-as van, és úgy gondolta, hogy nem Davosban, hanem az akkori Münchenben beszél a közönséghez. Mellesleg 1938-ban, amikor Kissinger úr családja a náci Németországból menekült, ő 15 éves volt, és mindent tökéletesen értett. Akkor azonban nem hallották tőle, hogy alkalmazkodni kellene a nácikhoz ahelyett, hogy menekülnének előlük vagy harcolnának ellenük” – jelentette ki Zelenszkij.

Soros György a davosi Világgazdasági Fórumon tartott beszédében kijelölte Európának azt az utat, amelyen szerinte járnia kell az Oroszország elleni szankciók kapcsán. Ezt követően egy Mario Draghi olasz miniszterelnöknek címzett levélben azt írta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „nyilvánvalóan zsarolja Európát”, amikor azzal fenyegetőzik, hogy lezárja a gázszállításokat. Szerinte azonban Putyin alkupozíciója „nem olyan erős, mint amilyennek mutatja”, és Európának van befolyása az orosz elnökre. Ha Európa kitart, akkor Putyinnak le kell zárnia a szibériai gázkutakat, és súlyos anyagi károkat szenvedne. Elismerte, igaz, eközben Európa gazdasága is egyik napról a másikra megroggyanna, de ez csak járulékos veszteség a politikai moralitás oltárán.

Kissinger a diplomácia, Soros a pénz, helyesebben a pénztelenség erejében bízik.

Valóban e két ellentétes irányú út látható járhatónak. Ami ma még beláthatatlan: hová vezetnek? Az viszont érzékelhető, hogy az ukrán vezetés melyiket kedveli, még ha további áldozatokkal is jár.