A napokban kipattant ukrán nagykorrupciós botrány részletei most már mindenki számára ismertek, akit érdekel a téma. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan strukturálisan korrupt országban, mint Ukrajna, egy ilyen kaliberű ügy leleplezése és nyilvánosságra hozatala lehetővé vált? Ahhoz, hogy az ügy hátterét és politikai jelentőségét értékelni tudjuk, fontos megérteni azt, hogy mi a NABU ( a szóban forgó korrupcióellenes ügynökség, mely leleplezte az ukrán elnök körében tevékenykedő korrupciós hálózatot), hogyan és miért jött létre, valamint hogyan és kik nevezik ki a vezetőit.

A NABU közelebbi vizsgálatából egyenesen kiviláglik, hogy a Nyugat a legkevésbé sem naiv az ukrán politikai elit természetével kapcsolatosan, de az is, hogy a Nyugatnak messzemenő tervei vannak az országgal, másképp nem hoztak volna létre ilyen, az ukrán elit feje felett tevékenykedő struktúrákat.

A Nyugat garanciákat biztosított a maga számára Ukrajnában

Nagyon sokat lehet hallani elemzőktől, hogy a Nyugat nincs annak tudatában, és nem méri fel, hogy az ukrán politikai struktúrák, az ukrán állam maga milyen mélyen összefonódott azokkal a kulturális hagyományokkal, melyek szerint a közéleti pozíció egyben a személyes meggazdagodás kulcsa is. De ha megnézzük, hogy a Nyugat milyen struktúrákat hozott létre már 2014 után Ukrajnában annak érdekében, hogy elejét vegyék a nagykorrupciónak, meglepődünk, ugyanis egyetlen kelet-európai államban sem hoztak létre hasonlót.

Kelet-Európa-szerte működnek korrupcióellenes ügynökségek, ám az ukrán struktúra egyedülálló a maga nemében. A NABU vezetőit ugyanis nem Ukrajnában nevezik ki, hanem egy különleges bizottság tagjai döntenek erről, akiket az FBI, az Európai Korrupcióellenes Munkacsoport és az IMF delegál a bizottságba. Közreműködik továbbá az Európai Unió és a Velencei Bizottság is. Pontosabban ennek a bizottságnak hat tagja van, ebből három ukrán jogtudós és ügyvéd, valamint három nemzetközi szakértő: ezek között van egy amerikai volt FBI-ügynök, egy litván állampolgár, aki korábban a litván titkosszolgálat megvesztegetési osztályát vezette, valamint egy szlovén polgár, aki szintén egy korrupcióellenes intézményt vezetett korábban. Ez a bizottság nevezi ki tehát a korrupcióellenes ügynökség vezetőit, és értelemszerűen az ügynökség szakmai tanácsot kap ezen szakértőktől. Mindebből következik, hogy a Nyugat nem bízik vakon az ukrán vezetésben, sőt: nagyon is realistán közelítik meg az ukrán politikai elitnek a közpénzekhez való viszonyát.

Óhatatlanul felmerül a kérdés – főleg naiv olvasók részéről, akik nem ismerik a vadkelet politikai kultúráját –, hogy mégis miért volt szükséges bevonni az FBI-t, az OECD-t és más szervezeteket? Nos, elsősorban azért, mert a keleti szláv politikai kultúrában megszokott és normális, hogy a politikai elit a saját embereit nevezi ki ezekbe a pozíciókba, és így biztosítja saját maga számára az érinthetetlenséget, vagyis a bűnüldöző szerveket a saját politikai hatalmuk védelmére használták. Ez egyébként pontosan így van Oroszországban is.

Ezért 2014 után Ukrajnának olyan mechanizmusokat kellett létrehoznia, az ország euroatlanti integrációjának elsődleges feltételeként, melyeket az ukrán politikai erők nem tudnak befolyásolni. Ugyanis Ukrajnába már 2015 után elkezdtek hatalmas pénzek érkezni: katonai támogatások, uniós támogatás, IMF-hitelek és világbanki projektek. Emberi ésszel szinte felfoghatatlan azoknak a pénzeknek a mennyisége, ami Ukrajnába az elmúlt minimum egy évtizedben beáramlott. Ezeknek a védelmére hozták tehát létre a NABU-t és a SAPO-t.

A kör bukik, de a kör vezetője nem 

Kissé furcsának tűnhet minden logikusan gondolkodó ember számára, hogy most Zelenszkij elnök körül leszedtek néhány fontos embert, de bár maga is aktív tagja az illető körnek, sőt, talán olyan hanganyag is van, ahol ő éppen betelefonál, őt nem éri bántódás. (Bizarr adalék, hogy bár az ukrán háború legfőbb narratívája az orosz megszállás elleni küzdelem, a bűnszövetkezet tagjai egymással oroszul beszéltek. Ez számomra valahol annak a jele, hogy az ukrán háborúban különféle orosz nyelvű érdekcsoportok nem hajlandók a hatalmon megosztozni egymással; a nemzeti jelleg a háborús elit számára ezek szerint másodlagos lehet.)

Zelenszkij védettségének több pragmatikus oka is van. Háborús körülmények között Zelenszkij elnök menesztése nem lenne jó megoldás, mert politikailag destabilizálhatná az országot. Abban biztos vagyok, hogy az elnök nem fog ezekbe a korrupciós botrányokba belebukni, még akkor sem, ha tulajdonképpen ott van a kör közepén, mert szinte lehetetlen, hogy a miniszterei úgy feketéznek a nyugati pénzekkel, ahogy csak tudnak, de ő naivan semmit sem tud erről. Ez kizárt. Sokkal inkább egy olyan patronázs politikáról van szó, melyben a vezető szerepe fontosabb, és bár környezetét megtisztítják, őt magát a helyén hagyják, mert így többet ér mind a Nyugat, mind az állam számára – de figyelem: csak addig, amíg a háború tart. Számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy a háború után az ukrán elnök önként fog visszavonulni. Fontos adalék az is, hogy a NABU nem vizsgálhatja az elnöki irodát, hatáskörük a csúcs felé vezető úton csak a miniszterekig terjed ki. Ez volt a politikai alku az ukrán elnökök és a Nyugat között.

Az ukrán elit készül a háború utáni időkre

Ugyanakkor az a tény, hogy a NABU ezeket, a számukra valószínűleg jól ismert ügyeket nyilvánosságra hozta, annak a jele, hogy a patronázskörök elkezdtek meggyengülni, és egyre kevésbé tud számukra a kör vezetője politikai védelmet biztosítani. Most már egyértelmű, hogy pár hónappal ezelőtt az ukrán elnök miért próbálta meg a NABU-t saját hatáskörébe átutalni. Pontosabban: én azon merengtem csodálkozva, hogy vajon mekkora pánik uralkodhatott el a Zelenszkij-körben, hogy az elnök megpróbált szembemenni a NABU feletteseivel, vagyis az FBI-al, az EU-val és az IMF-fel, ugyanis erre nyilvánvalóan esély sem volt? Ez legalábbis kétségbeesésre utal.

Ezeknek az ügyeknek a napvilágra kerülése egyben jelzés is arra, hogy a háború vége nincs már messze, ugyanis az a tisztogatás, melyre a háború után sor kerül, elkezdődött, és a háború folytatása szempontjából mellékes politikai szereplőket máris le lehet szedni a hatalomból. A körök vezetői pedig előremenekülnek azzal, hogy hangoztatják elkötelezettségüket a politika korrupciótól való megtisztítása mellett. A NABU ezen akciójának tehát világos üzenete van az ukrán elit számára: fogjátok vissza magatokat, mert az időtök lejárt. És aki vette az üzenetet, az vette, aki nem, az nem.