Romániában a közbeszéd egyik fő témája lett nemrég az a bejelentés, miszerint az országból amerikai csapatokat vonnak ki és csoportosítanak át máshová. Az ezzel kapcsolatos elemzések nyilvánvalóan az ország érdekeinek szempontjából vizsgálták a lépést, ugyanakkor a magyarázatok annyifélék, ahány elemző. Nem segített ebben az amerikaiak szófukarsága sem, mert tulajdonképpen a lépést nem igazán indokolták meg, ellenkezőleg, igazából csak ködösítettek ebben a kérdésben.

Ugyanebben az időszakban azonban napvilágot látott egy csomó új információ arról, hogy hol szándékozik az Egyesült Államok jobban megvetni a lábát katonailag, és ezt olyan politikai lépések is követték, mint például a szíriai elnök washingtoni látogatása, aki – ne feledjük – nemrég még mezei dzsihadistaként szerepelt amerikai tiltólistákon, de csütörtökön maga Trump fújta rá a saját parfümjét. Ma tehát azt nézzük meg, melyik az a három új stratégiai körgyűrű, amelynek az Egyesült Államok a globális hegemón szerepének megőrzésében kulcsszerepet tulajdo nít.

Verseny a sarkvi dékért

A globális klímaváltozás olyan geopolitikai tényező lett, amely megváltoztatta a katonai súlypontokat Európában. Míg a hidegháború alatt a Fekete-tenger az akkori politikai viszonyok mentén egy kiemelt stratégiai terület volt, a hidegháború vége, a globális felmelegedés és a technológia fejlődése Európában áthelyezte a stratégiai súlypontokat északra. Mivel az oroszok és a kínaiak egyre aktívabbak a sarkkör környékén, sőt Kína egy új kereskedelmi útvonallal próbálkozik a sarkköri zónában, valamint a nukleáris meghajtású orosz tengeralattjárók ott cirkálnak Grönland környékén, ahogy az orosz–kínai koprodukció erőforrások után kutat, az Egyesült Államok figyelme is fokozottan az északi sarkkör felé fordult. Ezzel magyarázható Trump azon javaslata, hogy Kanada legyen az 51. állam, és Grönland megszerzéséről sem mondtak le, ugyanis azon kívül, hogy Grönland célterület a nagyon gazdag ásványkincsei miatt, stratégiai fontosságú terület katonailag is.

Ugyanakkor az Egyesült Államok szemében Grönland csak másod- vagy harmadvonal, az első védelmi vonal a Baltikum és Skandinávia. Aki esetleg azon merengett, hogy Svédország és Finnország miért lépett be viharos gyorsasággal a NATO-ba, miután ezt még a hidegháború alatt sem tartották fontosnak, annak az északi védelmi vonal egy jó magyarázat. Azt is láttuk, hogy az Egyesült Államok nem von ki csapatokat a Baltikumból vagy Lengyelországból, sőt, a lengyelek lettek igazából a legfontosabb katonai elosztóközpont. A sarkvidékkel kapcsolatosan leginkább egy olyan intenzív versenyt kell elképzelni, mint amilyen az amerikai kontinens gyarmatosítása idején lehetett: a nagyhatalmak egymásnak feszültek, mert ritka az olyan alkalom a történelemben, amikor új, hasznos területeket lehet szerezni, és az ezzel kapcsolatos versenyfutás évszázadokra megalapozhatja egy-egy ország hatalmát.

Az új „frontier”

A Csendes-óceáni védelmi gyűrűről írtam már korábban részletesen, ezért itt ebben a jegyzetben nem foglalkozom vele, holott a három védelmi gyűrű közül talán ez a legfontosabb. Azonban számunkra Európában sokkal nagyobb jelentősége van a Földközi-tengeri gyűrűnek, amelyet most építget fű alatt és csendben az Egyesült Államok, és amely az én véleményem szerint magyarázza a legjobban az amerikai katonák átcsoportosítását Romániából. Vajmi keveset lehet hallani arról, hogy az Egyesült Államok katonai bázisokat szándékozik építeni Görögországban, Cipruson, és Szíriát is kiemelt fontosságú katonai területként kezeli majd a jövőben.

Ne legyen senkinek semmiféle kétsége afelől, hogy Törökország nem a saját esze után elindulva rendezte le katonailag a szíriai konfliktust, hanem az Egyesült Államok segítségével és messzemenő beleegyezésével.  Szíria ugyanis kulcsterület lett Irán elszigetelése és sakkban tartása szempontjából. (Igazából az Erdoğan-rezsim azért élvezi az amerikai elnök támogatását az országban zajló mindenféle súlyos politikai visszaélések ellenére, mert szükségük van Törökországra, mint bunkósbotra a régióban. Ezzel magyarázható a szíriai elnök amerikai látogatása is, akinek a dzsihadista múltját mind Európa, mind az Egyesült Államok zárójelbe tette, egyszerűen mert az ország fontos szereplő lett a nyugat stratégiai játékában.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy az Egyesült Államok miért pont a Földközi-tengerre tolta ki a korábbi Fekete-tengeri védővonalat? Egyrészt amíg a Biden-kormányzat a transgender katonák jogaival volt elfoglalva, addig a kínaiak bevásárolták magukat néhány nagy földközi-tengeri kikötőbe, például Görögországban, hogy az olcsó árujuknak beszállító- és elosztóközpontokat hozzanak létre. Azonban ezt nem csak Görögországban tették, hanem szinte mindenhol a Földközi-tenger környékén: Olaszországban, Egyiptomban, Marokkóban, Algériában. Tehát miután Európát erőszakkal leválasztották az orosz gázról és olajról, és azt látjuk, hogy most már Amerika is a szó szoros értelmében elvágja az orosz gáz- és olaj-összeköttetést Európával, a Földközi-tenger környéke maximálisan felértékelődik, mint a Nyugat energiaellátásának új útvonala. 

Az új energiakorridorok Törökországon és Görögországon át vezetnek majd állítólag, ez tehát magával vonja azt is, hogy a Fekete-tenger környéke leértékelődik, mivel az amerikaiakat nem érdekli már annyira egy belső tenger, ahol nincs semmilyen számottevő korridor. Ezzel egyidejűleg azonban a Földközi-tenger minden szegletében gőzerővel megy a megerősítés, ugyanis az új „frontier” minden szempontból ez a tenger. Itt koncentrálódik most már az összes nagyhatalmi feszültség, ez a terület az USA és Kína egyik ütközőzónája, amely során az Egyesült ÁllamoA próbálja elejét venni Kína európai kereskedelmi terjeszkedésének; ez a migrációs kulcsterület, ahol fel lehet lépni a migrációval szemben Afrikából; itt villong egymással Izrael és Irán; valamint ez a terület lett a világkereskedelem feletti ellenőrzés egyik kulcsa, de kiemelt fontosságú az is, hogy most már ezen a tengeren érkezik Európába a kontinenst ellátó LNG túlnyomó része, és további energiakorridorok is nyílnak majd.

Ebbe az irányba halad a világ.