Az erdélyi, általában a határon túli magyarok elsősorban a tizenhat évig regnáló Fideszre, a nép nyelvén fogalmazva, Orbán Viktorra szavaztak. Hálából, amiért a magyar állampolgárságot és szavazati jogot a határon túli magyaroknak megadta, illetve az anyagi segítségért, melyben a határon túliakat részesítette. Több, mint egy évszázados történetük folyamán, az utódállamok magyar közösségei nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy bárki is elkényeztesse őket. Kizárólag a határon túli magyarok szemszögéből nézve a dolgokat tehát, nem volt alaptalan ez a viszonyulás, még akkor sem, ha joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy a honfitársai iránti valódi nemzeti felelősséget felvállaló anyaországi államférfinak szabadott volna valaha is hálát követelnie a támogatásért cserébe?

A határon túli magyar közösségek vezetői és ezek tagságának jelentős része a már eredményesen bejáratott, tehát logikus politikai magatartást tanúsították, a valóság azonban megcáfolta a logikát, a biztosra remélt végeredmény ezúttal elmaradt. Mi történt? Miért látták rosszul a helyzetet, akik még ma is hiszik, hogy igazuk van? A fennebbi igazság, csak szűklátókörű részigazság, és az aktuális magyar nemzeti összigazságnak a határon túli magyarok általi nem ismerése félrevezető és illuzórikus „csőlátáshoz” vezetett.

Rossz állapotban lévő nemzet nem képes hosszú távon a határon túli közösségeit támogatni, megvédeni, a magyar nemzet pedig nincsen jó gazdasági, geopolitikai és lelki állapotban, hiába bizonygatta ennek ellenkezőjét a másfél évtizede regnáló kormányzat, ami pedig a sokat emlegetett nemzetegyesítést illeti, megállapíthatjuk, hogy nem igazán sikeres, hiszen a magyarok megosztottabbak mint valaha. Ez a mérhetetlen megosztottság nem a mitikus turáni átok, hanem a nagyon is tudatos és rendszeres kormányzati tevékenység eredménye, melyhez mások is odatették segítségüket, lásd a Demokratikus Koalíció dicstelen ámokfutását, mely a politikai palettáról való teljes eltűnésükhöz vezetett végre. A magyar nemzet „oszd meg és uralkodj” módszerével sok év alatt előidézett szélsőséges meghasonlottsága az anyaországi demokratikus értékrendbe vetett hitet is kikezdte, a végletesen megosztott társadalmak pedig tudvalevőleg a lehetséges önkényuralom melegágyai! Erre reagált mindent elsöprő „immunológiai” vészreakcióval a magyarországi közvélemény, innen az amúgy nagyon heterogén ellenzék által elért kétharmad!

Ami Magyarországon zajlott, zajlik az nem a klasszikus értelemben vett hatalom-ellenzék versengése a politikai győzelemért, hanem valami más. Nem véletlen, hogy a Fidesz legbelső köreiből érkező ember lett a rendszer kihívója, ezért vette fel eredményesen a harcot a hosszú ideje regnáló, ellentmondásos működésébe egyre inkább belegabalyodó kormányzattal. Nem politikai-ideológiai összecsapás történt, nem a jobboldali eszmék csaptak össze a baloldaliakkal – baloldal gyakorlatilag már nincsen –, nem a nemzeti gondolkodás csapott össze a kozmopolita-globalista szemlélettel, hanem egyazon jobboldali-nemzeti hatalmi körön belül történt meg a végzetes szakadás.

A kétharmaddal győztes új politikai erő, a Tisza Párt nyilvánvalóan nem fogja a már kitaposott, eddig megszokott utat járni, hanem új alapokra fogja helyezni a határon túli magyarokkal való viszonyát. Felszínes változtatással, kényszerű alkalmazkodással, ne adj isten csendes, passzív ellenállással nem megyünk messzire. El kell kerülnünk a régi kelepcéket, és közösen új, járhatóbb utakat kell találnunk melyek összekötik a magyar nemzet megosztott részeit. Nem lehetetlen feladat, de tudatosítanunk kell, hogy nagyon sok múlik rajtunk is.

Nekünk csak egy anyaországunk van, és az újonnan létrejött hatalomnak a határon túli magyarok sorsára mindenképpen oda kell figyelnie, a biztató előjelek szerint pedig oda is figyel. Az elmúlt évek fő tanulságaként rendkívül fontos megállapítani, hogy az a magyarországi vezető, aki a határon túli magyarokat a nemzeti összetartozás jegyében őszintén becsüli, soha nem exponálná az anyaországi politikai harcokban őket, aki pedig önös politikai érdekei miatt ezt mégis megtette vagy megteszi, az nem szereti igazán a határon túli magyarokat. A határon túli magyaroknak nem az a dolguk, hogy pillanatnyi alkuk mentén az anyaországi politikai palettán helyezkedjenek, sokkal inkább az, hogy a helyüket a magyar nemzet keretében pártfüggetlenül megtalálhassák.

(Nyitókép: TISZA Párt/Facebook)