Székelyudvarhely első állandó holokauszt-emlékművét avatták fel kedden a református kollégium boltíves kapualjában, nyolc évtizeddel a város zsidó közösségének deportálása után. A Berze Imre szobrászművész által készített alkotás 381, a városból és környékéről elhurcolt zsidó áldozat nevét őrzi, az ünnepségen pedig túlélők leszármazottai is részt vettek.

Nyolcvan évvel a székelyudvarhelyi zsidók deportálása után felavatták a város első állandó holokauszt-emlékművét a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium Márton Áron térre nyíló boltíves kapualjában. A Berze Imre szobrászművész által készített alkotás annak a közel négyszáz udvarhelyi és udvarhelyszéki zsidó polgárnak állít emléket, akiket 1944 májusában hurcoltak el, és akik közül csak kevesen tértek vissza a haláltáborokból.

A keddi esemény egy több éve zajló emlékezetmunka fontos állomása volt. A deportálás 75. évfordulóján, 2019-ben a Haáz Rezső Múzeum rendhagyó köztéri tárlattal idézte fel az egykori helyi zsidó közösség történetét, majd 2023-ban bemutatták az Ahogy az óra jár... című dokumentumfilmet, amely a székelyudvarhelyi zsidóság tragédiáját dolgozta fel. A film létrejötte után fogalmazódott meg egy köztéri emlékmű létrehozásának gondolata, amelyhez a városvezetés 2024-ben hirdetett pályázatot. A zsűri végül Berze Imre tervét választotta ki megvalósításra.

Az avatás időpontja sem volt véletlen: május 19-én ünnepelte 96. születésnapját Gold Renée, a ma is élő, Székelyudvarhelyről származó holokauszttúlélő, aki 14 évesen élte át Auschwitz-Birkenau borzalmait. A megemlékezésen jelen voltak az egykori udvarhelyi zsidó családok leszármazottai is, többen Izraelből érkeztek az eseményre.

A református kollégium előtti téren tartott megemlékezésen a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákjai zenés előadással idézték meg Dávid Béla emlékét. Az egykori udvarhelyi bőrkereskedő fia szabadidejében zenét komponált, ám Auschwitzból már nem tért haza. A családi emlékezet szerint egyik szerzeményét egykor a budapesti rádió is sugározta, mára azonban csupán a dal címe maradt fenn: Nagy pelyhekben hull a hó.

Szakács-Paál István polgármester beszédében úgy fogalmazott: „egy életből, egy álomból, egy emberből ennyi maradt”. Hangsúlyozta, hogy a felavatott emlékmű nemcsak emlékeztető, hanem figyelmeztetés is arra, hová vezet a gyűlölet, az embertelenség és a közöny. A városvezető köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évek kutatómunkájával, dokumentumfilmes és közéleti tevékenységével hozzájárultak ahhoz, hogy a székelyudvarhelyi zsidó közösség története ismét láthatóvá váljon.

Dr. Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója beszédében arra emlékeztetett, hogy az elhurcoltak nemcsak az életüket, hanem identitásukat és emberi méltóságukat is elveszítették a koncentrációs táborokban. Mint fogalmazott, Berze Imre alkotása „alázatra tanít”, hiszen visszaadja a nevet azoknak az embereknek, akiket a haláltáborokban puszta számokká alacsonyítottak. „Visszahozta az emberséget, mert az az ember, akinek nincs neve, elveszítette a méltóságát” – fogalmazott a múzeumigazgató.

Az alkotás különleges helyszínen kapott helyet: a református kollégium boltíves kapualjában, azon az útvonalon, amelyen nap mint nap diákok és járókelők százai haladnak át. A kőtáblaszerű emlékművön 381 név olvasható, az elhurcolt székelyudvarhelyi zsidók nevei.

A beszédeket követően a városvezetés, az alkotó és az áldozatok leszármazottai közösen leplezték le az emlékművet. Az avatás végén a boltív alatt Gold Renée visszaemlékezéseiből készült dokumentumfilm hanganyaga szólt, miközben a jelenlévők sorra olvasták a falba vésett neveket.

Az ünnepség a városháza Szent István termében folytatódott, ahol a Székelyföldi Filharmónia Beethoven-szonátaesttel zárta a megemlékezést.