Székelyudvarhelyen már csak az épített örökség és a temető emlékeztet arra, hogy valaha zsidók is éltek a székely anyavárosban. Volt már rendhagyó tárlat, készült dokumentumfilm, most egy köztéri holokauszt-emlékművet szeretnének elhelyezni a város központjában. Berze Imre szobrászművész munkáját 2026-ban, az 1944-es udvarhelyi deportálás 82. évfordulóján tervezik felavatni.

1944. május 3-a fekete nap Székelyudvarhely történelmében, ezen a napon háromszáznál is több udvarhelyi és udvarhelyszéki zsidó polgárt gyűjtöttek össze a székely anyavárosban. Előbb a marosvásárhelyi gettóba hurcolták őket, majd a hónap végén Auschwitzba vitték őket. Alig 38-an tértek vissza a haláltáborból. Többségük a hatvanas-hetvenes években Izraelbe költözött, de akad olyan is, aki a belvárosi zsidó temetőben nyugszik, ahol a deportáltak neveit tartalmazó síremlék is található. Székelyudvarhely közösségéből mára már eltűntek a zsidók.

2019-ben, a deportálás 75. évfordulóján a Haáz Rezső Múzeum egy rendhagyó kiállítással emlékezett meg városközpontban található Márton Áron téren az egykori zsidó közösségről. Az adatgyűjtésben is segítő Fecső Zoltán tévés újságíró eme rendezvény kapcsán döntötte el, hogy dokumentumfilmet rendez a székelyudvarhelyi zsidóság szomorú történetéről. Munkájában Gidó Attila és Tibori Szabó Zoltán holokausztkutatók segítették.

A Székelyföldi Stúdió által készített Ahogy az óra jár... című filmet (ötletgazda és rendező Fecső Zoltán, operatőr Jakab Ervin, producer Demeter Levente) 2023. május 3-án mutatták be, a dokumentumfilm az 1940–1944-es periódusra koncentrál, de megszólaltatja a Székelyudvarhelyről elszármazott holokauszt túlélőket és azok leszármazottait is.

Közel két héttel a tavaly előtti bemutatót követően Fecső Zoltán, Hajdó Csaba RMDSZ-es önkormányzati képviselő és Gidó Attila, székelyudvarhelyi születésű kolozsvári történész eldöntötték, hogy egy köztéri holokauszt-emlékmű létrehozását kezdeményezik Székelyudvarhelyen.

Jövőre tervezik a felavatást

„A 2023-as filmbemutató tette számunkra teljesen egyértelművé, hogy a '44-es deportálás volt a XX. századi Székelyudvarhelynek a legnagyobb vérvesztesége” – említette a kezdeményezés egyik fő mozgatórugóját Hajdó Csaba önkormányzati képviselő. A másik serkentő tényező az volt, hogy mára, az amúgy magyar identitású zsidó közösség teljességgel eltűnt a székely anyavárosból. Hajdó sajnálattal állapította meg, hogy bár a tragédia nem is történt annyira régen, Székelyudvarhelyen ma már alig akad valaki, aki emlékszik még arra, hogy valaha a székely anyavárosban is éltek zsidók. Nem maradt más utánuk, mint az épített örökség és a sírkövek a temetőben.

„A kezdeményezésünk amolyan szembenézés is, mert nem csak a történelem hősies, kiemelkedő pillanataira kell emlékeznünk, hanem azokra a momentumokra is, amelyek kevésbé hősiesek és kevésbé kiemelkedőek” – fogalmazott Hajdó Csaba.

A székelyudvarhelyi önkormányzat 2024 szeptemberében hirdetett pályázatot egy köztéri holokauszt-emlékmű létrehozására, a beküldési határidő tavaly decemberben járt le. Zörgő Noémitől, a polgármesteri hivatal sajtószóvivőjétől megtudtuk, hogy összesen hat pályamunka érkezett be, januárban kiértékelték ezeket, a nyertes munkát pedig februárban egyhangú szavazással fogadta el az önkormányzati testület.

„Ma már tudjuk, hogy Berze Imre szobrászművész munkája kerül megvalósításra. Időközben egyeztettünk a református egyházzal is, hiszen a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium boltíves bejáratához kerül ki az emlékmű. Ők is jóváhagyták a munkát, így az idei költségvetés megszavazását követően következhet a kivitelezési fázis – tájékoztatott Zörgő Noémi.

A tervek szerint az engedélyeztetés kiszámíthatatlan hosszúságú folyamatának befejeztével még idén helyére kerülhet a leendő emlékmű, jövő évben, a deportálás napjának 82. évfordulóján kerülne felavatásra.

Szakács-Paál Istvánnal, Székelyudvarhely polgármesterével (videónk készítésekor még csak polgármester-jelölttel) beszélgettünk: