A Tisza Párt győzelme után sokan azt várják, hogy Brüsszel gyorsan megnyitja a csapokat, és megérkeznek azok az uniós pénzek, amelyeket az elmúlt évek jogállamisági vitái miatt visszatartottak. A valóság azonban jóval bonyolultabb: nem egyetlen politikai döntésről, hanem szigorú jogi feltételekről, határidőkről és több milliárd euró sorsáról van szó.

Május 9-én várhatóan leteszi az esküt az új magyar kormány Magyar Péter vezetésével. A Tisza Párt kétharmados parlamenti többséggel készül átvenni a hatalmat, és a piacok, valamint az uniós intézmények is abból indulnak ki, hogy Budapestben új korszak kezdődhet. Az egyik legfontosabb kérdés pedig azonnal az lesz, sikerül-e végre hozzáférni azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyeket az elmúlt években korrupciós, jogállamisági és intézményi kifogások miatt zároltak vagy felfüggesztettek. 

A rövid válasz: bizonyos pénzek esetében igen, de nem automatikusan, és nem teljes egészében. A még pontosabb válasz pedig az, hogy a Brüsszel által visszatartott magyar források valójában több különböző pénzügyi csomagot jelentenek, eltérő jogi alapon, eltérő feltételekkel és eltérő határidőkkel. Ezért minden olyan állítás, hogy „elég a kormányváltás, és jön a pénz”, túl leegyszerűsítő volt. De az is tény, hogy az új kormánynak valóban sokkal jobb esélye lehet a források egy részének felszabadítására.

Mik ezek a befagyasztott források?

A legismertebb tétel a kohéziós források egy része. Az Európai Unió Tanácsa 2022 decemberében a jogállamisági feltételességi mechanizmus alapján úgy döntött, hogy mintegy 6,3 milliárd eurónyi kötelezettségvállalást függeszt fel három magyar kohéziós program esetében. Az indoklás szerint a problémák középpontjában a közbeszerzések, a korrupció elleni fellépés gyengesége és az ügyészi fellépés hatékonysága állt. A Tanács egyenesen úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány által addig elfogadott korrekciós intézkedések még nem voltak elegendők az uniós költségvetés védelméhez.

A második nagy csomag a helyreállítási alap, vagyis a Covid utáni Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) források köre. Magyarország módosított helyreállítási terve összesen 10,4 milliárd euró értékű, ebből 6,5 milliárd euró támogatás és 3,9 milliárd euró hitel, plusz a REPowerEU-rész (ez hivatott segíteni a zöld átállást, és csökkenti az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget). Csakhogy az Európai Bizottság világossá tette: egyetlen kifizetés sem történhet addig, amíg Magyarország maradéktalanul nem teljesíti a 27 úgynevezett „szupermérföldkövet”. 

Ezek a feltételek a korrupcióellenes rendszerre, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok működésére és más, az uniós pénzek védelméhez kapcsolódó reformokra vonatkoznak. Ennek teljesítési határideje augusztus vége, különben a források elvesznek. Fontos árnyalat, hogy nem minden pénz van teljesen ugyanúgy befagyasztva. Az Európai Bizottság 2023 decemberében elfogadta, hogy a magyar igazságügyi reform bizonyos hiányosságokat orvosolt, így Budapest újra hozzáférhetett akár 10,2 milliárd eurónyi kohéziós jellegű forrás visszaigényléséhez. Ugyanakkor a Bizottság fenntartotta a többi szankciót, és jelezte: a 6,3 milliárd eurónyi felfüggesztés tovább él, az RRF-ből pedig továbbra sem fizethető ki semmi, mert a 27 szupermérföldkő nincs teljesítve. A Bizottság 2023 decemberi közlése szerint a még zárolt vagy blokkolt összeg akkor körülbelül 21 milliárd euró volt; a sajtó 2026 áprilisi összesítése pedig 17–18 milliárd euróról beszél, attól függően, hogy mely tételeket és időközi változásokat számolják bele.

Miért fagyasztották be ezeket a pénzeket?

A Bizottság és a Tanács indoklásai alapján a magyar ügy központi elemei a következők voltak: az átláthatatlan vagy gyenge versenyű közbeszerzések, a korrupciós kockázatok, az ügyészi rendszer hatékonyságával kapcsolatos kifogások, a bírósági függetlenség kérdése, továbbá több olyan szélesebb jogállamisági és alapjogi ügy, amelyek miatt Brüsszel szerint sérült az uniós költségvetés védelme vagy annak kockázata állt fenn. 

Ehhez még hozzáteszik az akadémiai szabadságot, a médiahelyzetet és a menedékjoggal kapcsolatos uniós normáktól való eltéréseket is mint a vitákhoz kapcsolódó területeket. A brüsszeli azt állította, hogy olyan rendszerszintű intézményi hibák alakultak ki Magyarországon, amelyek miatt az EU nem lehet biztos abban, hogy az uniós pénzeket szabályszerűen, ellenőrizhetően és a közérdeket szolgálva használják fel. Lehet vitatkozni azon, hogy az uniós intézmények mennyire voltak következetesek vagy mennyire politikamentesek, de jogi értelemben a mostani helyzet alapja nem egyetlen politikai nyilatkozat, hanem több külön döntés és eljárás együttese.

Mit kér Ursula von der Leyen?

Úgy tűnik, nem új, személyre szabott politikai alku látszik körvonalazódni, hanem a régi feltételek gyors végrehajtása. A Bizottság elnöke április 14-én, Magyar Péterrel folytatott egyeztetése után úgy fogalmazott: „gyors munkára van szükség” ahhoz, hogy helyreállítsák a jogállamot, újra összehangolják Magyarországot a közös európai értékekkel, és olyan reformokat hajtsanak végre, amelyek felszabadíthatják az európai beruházások nyújtotta lehetőségeket. Ez politikailag erős üzenet, de tartalmilag ugyanazt jelenti, amit a Bizottság eddig is mondott: reform előbb, pénz utána.

Magyar Péter a befagyasztott pénzek ügyét tette az egyik első számú prioritássá. Nyilvánosan több olyan reformterületet nevezett meg, ahol szerinte az új kormány gyorsan léphet: korrupcióellenes intézkedések, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, a bírói függetlenség megerősítése, a nyomozó hatóságok függetlenségének helyreállítása, valamint a média- és akadémiai szabadság rendezése. Az ígérik, hogy a szükséges lépések egy részét már az első napon megtennék. A kétharmados többség elvileg lehetővé teszi, hogy az új kabinet valóban gyorsan nyúljon hozzá a kulcstörvényekhez.

A piacok is éppen ezért reagáltak kedvezően Magyar győzelmére: arra számítanak, hogy az EU-val való viszony javulása és az uniós pénzek részleges felszabadulása érdemben javíthatná a magyar gazdaság növekedési kilátásait. Csakhogy a gyors törvényhozás nem azonos az azonnali bizottsági jóváhagyással. Az uniós intézmények nemcsak azt nézik, hogy egy jogszabályt elfogadtak-e, hanem azt is, hogy az megfelel-e a vállalt mérföldkövek tartalmának, végrehajtható-e, és nem visszafordítható-e rövid úton. Ezen a ponton válik el a politikai optimizmus a jogi realitástól.

Napi egymillió eurós büntetés

Az Európai Unió Bírósága 2024. június 13-án úgy döntött, hogy Magyarországnak 200 millió euró átalányösszeget, továbbá napi 1 millió euró kényszerítő bírságot kell fizetnie azért, mert nem hajtotta végre a korábbi, 2020-as ítéletet a menedékjogi és visszatérési szabályok ügyében. A bíróság a jogsértést „példátlanul súlyosnak” minősítette. Ugyanakkor ezt nem szabad összekeverni a befagyasztott fejlesztési pénzekkel: ez nem ugyanaz a jogi kategória, hanem külön bírósági pénzbüntetés. 

Ez azért fontos, mert az új kormánynak valójában két külön fronton kellene gyorsan rendeznie a kapcsolatot Brüsszellel: egyrészt teljesíteni azokat a reformokat, amelyek a blokkolt pénzek felszabadításához kellenek; másrészt kezelni azokat a nyitott uniós jogsértési ügyeket, amelyekből további költségek, bírságok vagy politikai konfliktusok keletkeznek.