Feszült és izgatott vezetők gyülekeztek idén Davosban. Az idei fórum egyfajta köldöknézésbe fordult, talán most először tettek fel európai vezetők igazán pertinens kérdéseket maguknak a jövővel kapcsolatosan, mely óhatatlanul összefonódott a fennálló világrend sorsával. A fórumot teljesen dominálta a NATO létének veszélybe kerülése és Grönland annexiójának kérdése. Az ukrán háború még csak említésre sem került, egyfajta mutatójaként annak, hogy Európának sokkal nagyobb problémái vannak most már az ukrán háborúnál. Lássuk, mi történt Davosban.

Asztalra kerültek a kések

A modern korban azért nincsenek éles kések az asztalon, mert a középkorban túl gyakori volt az, hogy a királyi udvarokban a nemesek az asztal mellett az evésre is használt késükkel ölték meg egymást a pillanat hevében, ha felmérgelődtek. Ezért az éles kések eltűntek az asztalról, és ma minden asztalon életlen kések találhatók. A mondás azonban megmaradt: amikor az asztalra újból kikerül a kés, az azt jelenti, hogy baj van.

Mivel jelen esetben Európának most már nincs hová hátrálnia az amerikai adminisztráció követelőzései és magatartása elől, az éles kések szimbolikusan felkerültek az asztalra, vagyis a szakítás réme lengte be a davosi fórumot. Az európaiak sok tétovázás után kénytelenek voltak a status quót nevén nevezni, nevezetesen azt, hogy az Egyesült Államok nem partnerként viselkedik, hanem egyesek, például a The Telegraph egyik írója szerint, bizonyos tekintetben az ellenségeivel jobban bánik, mint az úgynevezett partnereivel. Sok erős kijelentés született, ezek közül kiemelném a belga miniszterelnök szavait, aki sommásan úgy összegezte a helyzetet, hogy „egy dolog boldog vazallusnak lenni, de senki sem akar egy nyomorult rabszolga lenni”, talán mert ez írja le a legjobban az európaiak helyzetét.

Az európaiak a davosi fórum ideje alatt valamiféle egységre és konszenzusra törekedtek, de a legjobb indulat mellett is tetten érhetők voltak a regionális érdekellentétek a tagok között. Erre utalt például az a feszültség, ami a finn és lengyel vezetők között alakult ki egy panelbeszélgetésen, amikor a finnek egységes fellépést sürgettek Grönland ügyében, akárcsak annak idején Ukrajna ügyében, de a lengyel elnököt ez szemlátomást nem hatotta meg. Kijelentette, hogy a lengyel álláspont szerint Grönland ügye kizárólag az Egyesült Államokra és Dániára vonatkozik. Pontosabban a lengyel elnök az amerikai barátságot ez idő szerint fontosabbnak tartja, mint az egységes uniós álláspontot. A napokban megkötött Mercosur-megállapodás is hasonló érdekellentétekre világított rá. Az egyezmény a fejlett iparral rendelkező országok számára volt nagyon fontos, hogy a kieső piacokat és a vámok miatt elszenvedett veszteségeket pótolják. Ezért gyorsan elővették és leporolták a 25 éve húzódó Mercosur-egyezményt, és gyorsan aláírták, a legkevésbé sem foglalkozva a periféria azon érintett országainak heves ellenkezésével, miszerint az egyezmény ripityára vágja az ő mezőgazdaságukat.

Trump a maga részéről már úgy melegített be a fórum előtt, hogy különféle AI-képeket osztott meg a közösségi oldalán, miszerint 2026-ban kitűz Grönlandon egy amerikai zászlót, utalva ezzel arra, hogy Grönlandot még az idén Amerika tulajdonában szeretné látni. Egy másik, szintén sokatmondó képen pedig ott ültek előtte az unió vezetői, és Trump mellett egy olyan térkép látható, melyen szinte egész Észak-Amerika az Egyesült Államok része. Szóval nem hagyott kétséget egyáltalán a szándékai felől. Erre a davosi beszéde alatt rá is erősített, pontosabban úgy lehetne a legjobban összefoglalni a mondanivalóját, hogy az Egyesült Államok eddig viselte a NATO terheit, védte Európát mindentől, ezért cserébe most egy olyan kis csekélységet kér, mint Grönland, és nem jön, hogy elhiggye, hogy ezt a csekély kérést ne lehetne teljesíteni. Ha pedig az unió mégis ellenkezne, akkor majd vámokkal fogja őket jobb belátásra bírni. Talán sokan fellélegeztek a hallgatóság soraiban, hogy azt azért kijelentette, hogy erőt nem fog alkalmazni, de hozzá is tette, hogy szerinte erre nem lesz szükség.

A világrendnek hivatalosan is vége

Ezt a tényt Kanada miniszterelnöke mondta ki, talán ebben a felismerésben őt segítette az a gondolat, hogy Trump egyáltalán nem rejti véka alá: Grönland után Kanada következik. Ugyanakkor a Washington Post éles hangvételű szerkesztőségi véleménycikkben kritizálta a kanadai miniszterelnököt, egyenesen naivnak nevezve őt azért, mert Kína személyében keresi az alternatívát. A napokban ugyanis a kanadai miniszterelnök Kínát sokkal megbízhatóbb partnernek nevezte, mint az Egyesült Államokat, továbbá elmondta, hogy a kínai elnökkel sok kérdésben egyezik a véleményük, és Kínával „stratégiai partnerségi megállapodás” kialakításán dolgozik. A Washington Post szerint érthető a kanadaiak felháborodása, és ha trollkodásnak szánta, akkor az rendben van, de azért óva intették a kanadai miniszterelnököt attól, hogy csalódottságában „diktátorokkal álljon össze”, különös tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok állítólag pont Kínától szeretné megvédeni — legalábbis a hivatalos álláspont szerint — Grönlandot.

A helyzetet mindenesetre bonyolítja az amerikai próbálkozás új, általuk kontrollált globális intézmények felépítésére, és itt beszélnünk kell Trump új tervéről, a Béketanácsról. A magyar név azonban meglehetősen félrevezető: a Board of Peace ugyanis nem pontosan „béketanácsot” jelent, hanem „béke vezetőtanácsot”, a board ugyanis az angolban „vezetőtanácsot” jelent. Az a tény pedig, hogy az állandó tagságért egymilliárd dollárt kell fizetni, jelzi, hogy valóban egy vezetőtanács típusú szervezetről van szó: benne vagy, ha fizetsz. Ez lenne Trump alternatívája az ENSZ helyettesítésére. Van továbbá egy eléggé furcsa és szokatlan része is a szervezeti felépítésnek: Trump élete végéig az elnöke lenne.

Ami biztos ebben a teljesen bizonytalan és nagyon kaotikus helyzetben: Trump érzi a vérszagot, és tudja, hogy Európa teljesen sarokba van szorítva, és jelen pillanatban teljesen tehetetlen. Ezért úgy fog cselekedni, azt és annyit fog kérni tőlük, amit nem szégyell; a saját szavaival élve csakis a saját moralitása az egyetlen korlát önmagával szemben.

Itt tartunk most. Oroszország pedig kér egy dupla konyakot és hátradől.