Legutóbbi jegyzetem konklúziója az ukrán háborúról az volt, hogy a dolgok jelentősen felgyorsultak, de én magam sem gondoltam, hogy ennyire. Az Egyesült Államok ugyanis karikás ostorral diktálja a béketárgyalások ütemét, és minden jel arra mutat, hogy ezúttal nem engednek beleszólást az Európai Uniónak, lényegi kérdésekben legalábbis nem. A jelenlegi helyzet azt tükrözi, hogy az októberi, floridai orosz–amerikai titkos tárgyalásokon született egy elvi megállapodás a két fél között, és az amerikaiak ezt az elvi megállapodást próbálják elfogadtatni az ukrán elnökkel, akit előzőleg a korrupciós ügyletek megszellőztetésével gyengítettek meg annyira, hogy ne tudjon a tervnek érdemben ellenállni.

Zelenszkij elnöknek annyi mozgástere maradt, hogy a terv részletein tud változtatni, de az elvi megállapodást úgy tűnik, az amerikaiak fenntartják. Jelen sorok írásakor az amerikai, orosz és ukrán katonai megbízottak tárgyalnak Abu-Dzabiban, erre az elmúlt két évben nem került sor. Ma annak járunk utána, hogy mi okozta ezt a sebességet, amire az amerikaiak rákapcsoltak, és hogy milyen változtatásokat eszközöltek annak érdekében, hogy ezúttal ne haljon hamvába a béketerv.

A béketerv létrejöttének körülményei

Egy hete az összes geopolitikai elemző még azt jósolta, hogy a háború ebben az ütemben eltarthat még 2027-ig, senki sem számolt azzal, hogy október végén titkos tárgyalások folytak az amerikai és orosz fél között. Amerikai részről a két fő tárgyaló Trump veje és Steve Witkoff volt, akik sikeresen nyélbe ütötték korábban az izraeli béketervet is, s a korábbi sikereik önbizalmával felvértezve fogtak hozzá az ukrán rendezési tervhez is. Orosz részről Kirill Dmitriev vett részt, aki Putyin egyik bizalmasa, maga is üzletember, az orosz szuverén vagyonalap kezelője, korábban az Egyesült Államokban tanult, vagyis nemcsak beszél angolul, de érti is az amerikaiak (kulturális) nyelvét.

Az Axios amerikai portál utólag arról tudósított, hogy miután a tervet Kirill Dmitrievvel összehozták, ezt Witkoff floridai villájában megmutatták Rusztem Umerovnak, Zelenszkij elnök nemzetvédelmi tanácsadójának, aki talán érezte, hogy meghaladja őt az ügy, ugyanis miután a tervet elolvasta, javasolta, hogy hívják fel Zelenszkijt. Az Axios szerint a tervet telefonon felolvasták Zelenszkijnek. Ugyanezekben a pillanatokban robbant az ukrán korrupciós ügy, és egy adott ponton az ukrán vezetésnek még azt is cáfolnia kellett, hogy Umerov nem disszidál az Egyesült Államokba, ugyanis olyan híradások is napvilágot láttak, hogy Umerov érintett egy korrupciós ügyben és közölte Zelenszkij elnökkel, hogy nem fog hazamenni. Ez az időzítés nyilván nem volt véletlen, az ukrán vezetés tehát nem tudott azonnal érdemben felszólalni és cselekedni a terv ellen.

Az „igásló” villámlátogatása Kijevben

Ugyanakkor, mivel az amerikaiak arra jutottak, hogy azért talán mégsem telefonon kellene a tervet Zelenszkijjel egyeztetni, villámgyorsan elküldtek egy új megbízottat Ukrajnába. Korábban ezt a feladatot Keith Kellogg végezte el, de mivel Kellogg az oroszok szerint nagyon szimpatizált az ukránokkal, az amerikai vezetés úgy ítélte meg, hogy nem képes olyan kompromisszum kialakítására, amely az oroszoknak is elfogadható. Ezért teljesen új személyt bíztak meg azzal a feladattal, hogy a tervet Kijevben az ukránoknak hivatalosan is bemutassa.

Dan Driscollról, a hadügyminisztérium államtitkáráról van szó, és fontos ezt a nevet megjegyezni, mert egészen biztosan sokat hallunk még felőle, sokak szerint nagyon fényes karrier előtt áll. Dan Driscoll ugyanis nem más, mint Vance alelnök egyetemi osztálytársa és személyes jó barátja. Driscoll egy háromgenerációs katonacsalád sarja, ő maga is 18 évesen állt be a hadseregbe, majd Irak után a Yale egyetemre jelentkezett, itt barátkozott össze a szintén hasonló életpályát bejárt Vance alelnökkel, akivel azóta is szoros a kapcsolata. Sokan gondolják azt Washingtonban, hogy ő lehet majd a következő hadügyminiszter.

Nos, Driscoll nem vesztegette sokáig az időt, a tervet átadta, és kicsikarta Zelenszkijből, hogy egy „felgyorsított ütemterv” („aggressive timeline”) keretében hoznak döntést a tervről. Driscoll azt is elmondta, hogy ahogy telik az idő, az ukránok számára egyre rosszabbak lesznek a feltételek, és ezért kellene elfogadniuk az ajánlatot. Driscollt egyébként a The Telegraph-ban „igáslónak” nevezték, aki arról ismert, hogy nagyon sokat és nagyon eredményesen dolgozik a hadügyminisztériumban, és ezen kvalitásai miatt a kijevi útjához az amerikai vezetés nagy reményeket fűzött. Én azt gondolom, hogy Driscoll elég meggyőző lehetett, mert a látogatás után az ukrán elnök kiadta az eddigi legvészjóslóbb videóját.

Az ismeretlen tényező

Ezek után a dolgok újabb feszes fordulatot vettek. Egy ukrán delegáció, amelyet az ukrán elnök kabinetfőnöke, Andrij Jermak vezetett, leült Genfben a Marco Rubio vezette csapattal átnézni a tervet. Erre az alkalomra az európaiak is összehoztak egy ellentervet, s az ukrán delegációba megpróbálták bejuttatni Ursula von der Leyen kabinetfőnökét, Björn Seibertet, de ez végül nem sikerült. Európai részről az ukránoknak ugyan sikerült két alacsonyabb rangú tanácsadót magukkal vinniük, de a találkozóról szóló források szerint nem kaptak teret, a találkozó amerikai fenyegetőzésekkel és szemrehányásokkal kezdődött, hogy az ukránok kiszivárogtatták a tervet, s lényegében rákényszerítették Jermakot arra, hogy kiálljon Rubióval és elmondja, hogy mennyire konstruktívak a tárgyalások.

A kétórás tárgyalás után az amerikai külügyminiszter Jermak nélkül egyedül számolt be arról, hogy nagy haladást értek el, újságírói kérdésre adott válaszából kiderült, hogy az európai terv nem szerepelt a tárgyaláson, az alap a 19 pontosra csökkentett 28 pontos terv volt. A jelenlegi állás szerint, a The Telegraph tudósítása szerint Abu-Dzabiban Ukrajna elfogadta a Dan Driscoll által vezetett delegációval való tárgyalásokon a módosított amerikai tervet, amit majd az amerikaiak bemutatnak az oroszoknak. Ahhoz képest, hogy eddig milyen csigalassúsággal haladtak a béketárgyalások, a mostani ritmus teljesen elképesztő és nagyon szokatlan.

Bennem mindezeket látva óhatatlanul folyamatosan az a kérdés merül fel, hogy mi történt az elmúlt két hétben, ami ennyire felgyorsította az eseményeket, ugyanis a felszínen legalábbis semmi nem utalt arra, hogy ilyen sebességbe kapcsolnak az események. Létezik tehát véleményem szerint egy számunkra ismeretlen, de nagy horderejű tényező, ami október végén mindent megváltoztatott, és ezt az új helyzetet eredményezte. Valószínűleg el kell telnie valamennyi időnek, hogy kiderüljön, mi lehet ez a tényező, tippelni azonban lehet.

Elképzelhető, hogy a valóságban az ukrán front és az ukrán állam sokkal közelebb áll az összeomláshoz, mint azt a tudósításokból esetleg gondolni lehet, ne feledjük, hogy most már a román tévék híradójában is olyan képsorok vannak, hogy román polgárok figyelik és nézik, hogy pár száz méterrel odébb, Ukrajnában az oroszok folyamatosan lőnek és vörös az ég alja a robbanásoktól. Egyre több olyan híradás érkezik, hogy tömeges a dezertálás az ukrán hadseregben, és arról is sok szó esik, hogy Ukrajna nem tudja a jelenlegi körülmények között kihúzni a telet, de ha erre mégis sor kerülne, áprilisban az állam csődbe megy az orosz vagyon nélkül.

De lehet más ok is: történhetett esetleg a Távol-Keleten olyan fontos esemény, ami az ukrán háborút zárójelbe tette az amerikaiak számára. Közismert, hogy Kína és az Egyesült Államok versenyt futnak a mesterséges intelligencia katonai hasznosításában, és az is szembeötlő, hogy a jelenlegi amerikai főtárgyaló Peter Thiel köréből került elő, aki pedig Kína kérdését tartja mindennél fontosabbnak, és aki szerint magát az Armageddont kell Kína hatástalanításával megakadályozni.

Meglátjuk, mindenesetre most már az oroszoknál a labda. 

A történelem most íródik a szemünk előtt.

(Nyitókép: Defence Romania)