Izgalmas panelbeszélgetéssel startolt el vasárnap a 14. Brassói Magyar Napok. Témája a 800 évvel ezelőtt II. András királyunk Andreanuma, amely évszázadokon át biztosította az erdélyi szászok önrendelkezését, autonómiáját. Mint dr. Szabados György történész, a panelbeszélgetés egyik résztvevője elmondta: az Andreanum hiányában sem Brassó, sem Erdély nem lenne, nem volna az, ami: az együttélés terepe.

II. András rendelete alapján Erdély délkeleti része olyan dolgos, szorgalmas mesteremberekkel népesült be, akik fejlődést hoztak és biztosítottak évszázadokon keresztül a Tündérkertnek, példát mutattak a székelyeknek is. Elég, ha csak Iohannes Honterus reformátor a fiatalok iskolázását célzó utasítására gondolunk, amelynek nyomán Székelyföldön is hamar általánossá vált az elemi oktatás.

Az Andreanum kibocsájtásának 800. évfordulója szinte észrevétlen telt el, amin nem is csodálkozunk, miután Románia szász nemzetiségű elnöke kijelentette, hogy az ország területén soha nem volt (ergo: nem is lesz) autonómia. A 800 éve hozott királyi rendelet elrejtése a közvélemény elől, ha már letagadni nem lehet, a mai politikai vezetés elemi érdeke, hiszen az – hasonlóan a nacionál-kommunista hatalomhoz – hallani sem akar még csak a kollektív jogokról sem, nemhogy az önrendelkezésről. Emiatt a Gyulafehérvári nyilatkozatot is a legszívesebben letagadná.

Külhonban azonban a román állam szimpóziumokat szervez az Andreanumról, hangsúlyozza annak ősiségét, liberalizmusát, amely hasonlatos a román nép elsőbbségéhez és toleranciájához. Németországban is tartanak megemlékező alkalmakat az Andreanumról ott, ahová a harminc-harmincöt éve még Erdélyben élő szászok emigráltak.

Nyolcszáz év távlatából megállapítható, hogy az Andreanum és ennek további megerősítése Károly Róbert és Mátyás király által biztosította a szász közösség fennmaradását, egészen addig, amíg a Ceauşescu-rezsim ki nem árusította őket a Német Szövetségi Köztársaságnak. A szász közösség megsemmisülése a kilencvenes évek elején következett be, amikor már szabadon lehetett utazni nyugatra, bekövetkezett a tömeges kivándorlás, így a negyven évvel ezelőtti, körülbelül nyolcszázezer romániai németből mára cirka harmincezer maradt még szülőföldjén, zömében idős emberek, s még a fiatalabbak is emlékezetkieséssel küszködve. (Lásd Iohannis kijelentését a nem létező erdélyi autonómiákról!)

Aki azt gondolná, hogy a jelenkor számára az Andreanum modellértékű lehetne Európában, ahol a nemzeti sokszínűség érték, az téved. A magyarok és minden Andreanumhoz hasonló gondolat keltette gyűlölet közepette II. András rendelete csak veszélyes eszmék terjesztésére alkalmas dokumentum.

A brassói panelbeszélgetésen jelen lévő Kalmár Ferenc miniszteri biztos jelezte, hogy a 800. évforduló alkalmából a román kormány Interetnikai Párbeszéd Hivatala indított egy rendezvénysorozatot, amelynek címe: Andreanum 800 év – törvény és alkotmány az erdélyi szászoknál. Ennek első állomása Nagyszebenben volt augusztus 2. és 4. között. Ekkor bemutatták a Nemzeti Levéltár Szeben megyei részlegénél őrzött, a hivatal honlapja szerint felbecsülhetetlen értékű Andreanum legrégibb formájában található példányát. A fenti helyszínt még követte Segesvár, Szászváros, valamint szeptemberben Beszterce.

Az egyedüli külföldi rendezvény Németországban, Düsseldorfban zajlik szeptember 4. és október 4. között román, német és angol nyelven. Magyarul nem, pedig az Andreanum a magyar történelem része. Kalmár Ferenc keserűen jegyezte meg, hogy egyes romániai és németországi honlapokon említést sem tesznek arról, hogy II. András magyar király volt.

A düsseldorfi rendezvény jó alkalmat nyújthatott volna az Andrenaum szellemének propagálására, annak hangsúlyozására, hogy a közös múlt bevallása, a kölcsönös tisztelet erősíthetné a megroggyant európai kohéziót. A németországi magyar képviselet javasolta is a rendezőknek, hívjanak meg magyar történészt vagy politikust, mivel az Andreanum a magyar történelem része. S bár az egyik szervező, az Erdélyi Szászok Szövetsége előzetesen nyitottságot mutatott a kiadvány ismertetésére, a projektpartnerekkel történt egyeztetés után már elutasították ezt. Mint mondták, a társszervező román fél, illetve a potsdami kulturális fórum a magyartól eltérően értelmezi a tényeket, s szeretnék elkerülni az ebből adódó nézeteltéréseket – miként azt is, hogy az esemény politikai jelleget öltsön. Ehhez képest a megnyitó egyik előadója a román Interetnikai Párbeszéd Hivatal helyettes államtitkára volt… írja a Magyar Nemzetben Kalmár Ferenc. – … Ő és a potsdami Kelet-Európa Kulturális Fórum igazgatója II. Andrást gyenge uralkodónak jellemezték, és ebből vezették le a dokumentum kiadásának szükségességét. Továbbá a magyar nemességet kritikusan értékelték, mondván: az általuk gyakorolt „elnyomáshoz” képest az oszmán hódítókra a szászok potenciális felszabadítóként tekintettek. A Habsburg-uralom alatt történt, számukra negatív intézkedéseket is a magyar nemesség számlájára írták.

Szomorúan mondta: beleillik abba az alattomos magyar identitást elbizonytalanító, felmorzsoló gyakorlatba, amely hosszú évtizedek óta folyik Romániában. Ugyanis köztudott, hogy a történelem az egyike azoknak a meghatározó tudományoknak, amely az emberek nemzeti identitásának kialakításához, megőrzéséhez járul hozzá. Elhallgatni, átírni vagy másnak tulajdonítani történelmi tényeket, felnagyítani jelentéktelen mellékszereplőket a valóban kulcsszereplők fölé azt célozzák, hogy a magyarság szerepét a Kárpát-medencében, Erdélyben minimalizálják, lehetőleg kitöröljék az emlékezetből, a történelemírásból. Mintha egy évezred alatt semmilyen értéket nem teremtettünk volna Erdélyben. A magyarság leginkább az elnyomó szerepében tűnik fel. Az egyik cél az, hogy az erdélyi magyarok szégyelljék bevallani nemzeti hovatartozásukat, sőt ezt a szégyenérzetet gyerekeiknek is továbbadják.

Három és fél évtizede Románia Magyarország stratégiai partnere, ennek a partnerségnek a kölcsönös tiszteletre kellene alapulnia. Ehhez tartozik a történelmi divergenciák rendezése is. Lám, egy olyan nagyszerű, Európát századokkal megelőző királyi rendeletet is sikerült a politikai elitnek elmaszatolni, mint az Andreanum. Mindenkinek érdeke lenne egy közösen megírt történelemkönyvből tanítani a jövő nemzedékét, magyarokat és románokat, hogy ne jussunk a szászok sorsára.