Május 17-én nyílik meg a Világjáték című, Polcz Alaine tiszteletére rendezett vándorkiállítás a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályának várbeli épületében.

A Polcz Alaine 100 – Világjáték című kiállítást 2023-ban, Polcz Alaine (1922–2007) születésének századik évfordulója alkalmából rendezte meg a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum. A tárlat azt mutatja be, hogy milyen élmények érték, milyen eseményeknek volt részese a neves magyar pszichológus és író. A kiállítás címe Plocz Alaine egyik legfontosabb szakmai eredményét idézi, azt a játékdiagnosztikai és játékterápia módszert, amelyet ő honosított meg Magyarországon.

A Világjáték néven ismert diagnosztikai és terápiás módszert Margaret Lowenfeld angol pszichológus dolgozta ki, és Polcz Alaine az 1960-as évek elején adaptálta a magyarországi viszonyokhoz. A világjáték-teszt kellékei egy 70x50x7 cm méretű, kékre zománcozott tálca – amelynek színe a tengert jelképezi –, homok, amelynek segítségével a tengerben szárazföldeket lehet kialakítani, és a valós világ tárgyainak kicsinyített másaiból álló készlet: különböző nemű, korú és öltözetű emberek, növények, állatok, házak, közlekedési eszközök, épületek, használati tárgyak. A vizsgálatvezető kérésére a gyermek ezekből a figurákból válogatva építi fel saját világát, amelyet a pszichológus szakmai szempontrendszer alapján értékel, majd felállítja a diagnózist. A Világjáték-teszt egy egyszerű kérdéssel keződik: „Ki vagy te itt, ebben a világban?” és a következőképpen vezeti végig: „Itt van minden, ami van a nagyvilágban, kicsiben. Ezekből építesz egy olyan világot, amilyet akarsz. Ez lesz a te világod.”

A Világjáték inspirálta a kiállítás látványvilágát és vált annak tartalmi-tematikus szervezőelvévé: a teszt kérdései mentén, ám a muzeológia megközelítésmódjával, a tudományos és az irodalmi életmű, valamint a tárgyi hagyaték elemeiből, szövegeiből építették fel Polcz Alaine világát – írták közleményükben a szervezők.

Polcz Alaine 1922-ben született Kolozsváron, majd 1947-ben Magyarországon telepedett le, de soha nem szakadt el teljesen szülőföldjétől. Író, pszichológus és a tanatológia úttörője volt, ez a tudományág a halált és a gyászt orvosi, pszichológiai, filozófiai, etikai és szociológiai interdiszciplináris szemszögből vizsgálja. „…Foglalkozásom szerint állandóan szembesülök a halállal. Ettől megváltoznak az értékek, minden viszonylagos lesz. A kedves kedvesebb, mert mulandó, és a baj is kisebb”- vallotta.

Alapító tagja volt a magyarországi hospice mozgalomnak, amely megteremtette a halálos betegek és hozzátartozóik intézményesített palliatív ellátásának alapjait. A haldokló gyermekek terápiás módszereinek szakértője, a pszichés zavarokkal küzdő gyermekek diagnosztikus játéktesztjének megalkotója volt. A tanatológiai témákról (a gyermekek halálértelmezéséről, a halál pszichológiai megéléséről és a gyászról) szóló kiterjedt publikációi mellett alapítója volt a Kharon című magyar tanatológiai folyóiratnak. A háború ideje alatt elszenvedett személyes traumáit Asszony a fronton című memoárjában írta meg, saját tragédiájának elmesélésével egy magánéleti krízisben lévő barátnőjének kívánta megmutatni, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetekből is van kiút. Haldokló betegek tanították meg neki, hogy „Csak akkor tanulhatunk meg igazán élni, ha megtanulunk meghalni.”

A kiállítás 2024. október 31-ig látogatható, keddtől péntekig 9 és 17, szombaton és vasárnap 10 és 14 óra között.