Néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy az erőteljes amerikai befolyás alatt álló Németország fővárosának jelképes helyszínén, a Brandenburgi Kapu előtti téren, kevésbé elfogult becslések szerint 50 ezer, a rendőrség szerint 13 ezer tüntető tiltakozzon az Ukrajnának szánt fegyverszállítások ellen, békét és az oroszokkal való tárgyalásokat követeljen.

Mellesleg a rendőrségi becslés már csak azért is nevetséges, mert a tüntetést 1400 rendőr biztosította, azaz minden 9. tüntetőre jutott volna egy rendőr. A nyilvánosságra került felvételek nem erről tanúskodnak.

A tüntetés főszervezője a Bundestag tagja, az iráni származású 1969-ben Jénában született Sahra Wagenknecht (képünkön), a német értelmiség egyik kiemelkedő baloldali képviselője, akinek a 2008-as gazdasági válságról írott könyve az Őrültség, de van benne rendszer. A Pénzügyi válság és a világgazdaság című könyve a témáról született legalaposabb és legszakszerűbb munkák egyike. Egyébként kortárs német irodalomból is doktorált, jeles sci-fi író és a német sajtó egyik jó nevű munkatársa. A háborúellenességet még diákkorából hozza magával, amikor is a keletnémeteknél – akárcsak minálunk PTAP név alatt – kötelező volt az ún. hazafias nevelés, melynek keretében a diákokat fegyveres szolgálatra készítették fel. A szó szoros értelmében belebetegedett a lövészeti gyakorlatokba, a gránátvetésbe (ott az utóbbit is élőben gyakorolták) és a militarista retorikába. Olyannyira lefogyott, hogy tisztjei éhségsztrájkkal vádolták meg. Fekete listára került. S az egyetem elvégzése után is csak titkárnőként helyezkedhetett el. Már az is igazi kegynek számított.

A pódiumról – rajta kívül – egykori férje, a szintén élvonalbeli politikus, Oskar Lafontaine és Alice Schwarzer, a német nőmozgalom egyik vezéralakja, az Emma című folyóirat alapító-főszerkesztője, valamint Eric Vad nyugalmazott dandártábornok köszöntötte a tömeget.

A plakátokon békegalambok társaságában a fegyverszállítások beszüntetését szorgalmazó és az oroszokkal való tárgyalásokra felhívó szövegek voltak láthatók. A tüntetők a hózivatar és hideg ellenrére is kitartottak. Sőt, annak ellenére is, hogy a hivatalos „közvélemény” a tüntetést élesen elutasította. A készülődés hírére egy nappal korábban a zöldek és a szocialisták is Ukrajna melletti tüntettek, ők valóban alig 10 ezren voltak. A szombati tüntetésen is megjelent több – egyenként néhány tucatnyi ellentüntetőből álló – csoportocska is…

A tüntetést betiltani nem lehetett, de a mainstream-sajtó a szervezőket utólag nem csak azért bélyegezte meg, mert a tömegben „szórványosan” nacionálpacifisták, azaz a szélsőségesnek tekintett AfD támogatói is jelen voltak, de azért is, mert Wagenknecht és Schwarzer „naivitásból” félrevezették a tömeget.

Wagenknecht például azzal, hogy kimondta: „politikusaink ma már megfeledkeznek arról, hogy Gorbacsov Oroszországának köszönhetik Németország újraegyesítését, melyet kezdetben a franciák és az amerikaiak is elleneztek… Mi ma sem szeretnénk, hogy az általunk küldött német páncélosok azoknak az orosz nőknek és férfiaknak az ükunokáit mészárolnák le, akiket a Wehrmacht bestiális kegyetlenséggel milliószámra legyilkolt. Mi ez, ha nem egyfajta történelmi demencia?”

„Természetesen Putyinnak is kompromisszumokat kell kötnie – folytatta. – Ukrajna semmi szín alatt sem válhat orosz protektorátussá… De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Normandiai Négyek által tető alá hozott egyezmény minden szavahihető forrás szerint nem az oroszokon bukott meg. Az ukránok szegték meg, akik nyugati partnereikkel karöltve már eleve csak azért írták alá, hogy felkészülhessenek az oroszok ellen folytatandó háborúra.”

Beszéde végén egy újabb, a vietnámi háború ellen tiltakozó békemozgalomra emlékeztető nagyszabású tüntetéssorozat kezdeményezésére szólította fel hallgatóságát. Csak így előzhető meg, hogy Ukrajna ukrán és orosz népességének félelmetes szenvedései és a háború hullahegyei tovább növekedhessenek.

Alice Schwarzer jogosnak vélte az ukrán önvédelem kezdeti támogatását, hiszen a megtámadott együttérzést érdemel, de egy év után ideje volna a háború célját és a nyugati támogatások arányosságát is felülvizsgálni. Kinek használhat mindez?

Eric Vad volt dandártábornok szintén az összecsapások eszkalációjának megfékezését, a háború befejezését és a tárgyalások megkezdését követelte. Szakemberként jelentette ki: „A naivitás az lenne, ha úgy vélnénk, hogy Oroszország nukleáris háború nélkül legyőzhető. Márpedig abba nem csupán az ukránok és az oroszok, de mi, nyugatiak is belepusztulhatunk. A kétségtelenül Oroszország által és jogellenesen elindított háború egy esztendő után az első világháború végére emlékeztető húsdarálóvá alakult. Ilyen körülmények közt katonai megoldás már nem lehetséges.”

A hivatalos német sajtó a békemozgalom elnevezését (még a tüntetésről viszonylag tárgyilagosan beszámoló Die Welt is) elfogadhatatlannak tartotta. Szerintük a „Felkelés a békéért”, akárcsak az egykori „békeharc”, paradoxon: háború a háború ellen. Pedig a németben csupán a bewafneter Aufstand jelent valóban háborús felkelést. A felkelés önmagában lehet békés tiltakozás is. A berlini tüntetés egészen nyilvánvalóan az volt. Kifejezett antimilitarista jelleggel. Annak kifogásolása, hogy a tüntetésen (vagy „felkelésen”) az AfD számos tagja is részt vett, nyilvánvalóan a német politikai elit „demokratikus” reflexeit diszkreditálja. A békemozgalom célkitűzésein mit sem változtat. Az AfD német parlamenti párt. Az a törekvés, hogy a pártot, implicite a mögötte álló szavazókat a német politikai elit minden eszközzel megpróbálja kirekeszteni a közéletből, kétségtelenül leleplező…

A tüntetésre – a tételesen is bírált – Scholz kancellár is reagált. „Tudomásul kellene venni – nyilatkozta –, hogy Putyin csak olyan tárgyalásokba hajlandó belemenni, melyek a szemben álló felek teljes kapitulációját és az oroszok minden célkitűzésének elfogadását teszik lehetségessé.”

A tüntetőknek következésként, ha tényleg békét akarnak, főként Putyintól kellett volna elhatárolódniuk – hallhattuk a Die Welt internetes hangcsatornáján (podcast) is.

A probléma csak az, hogy az interneten Wagenknechték Kiáltványát még a tüntetés napján 640 ezer német állampolgár lájkolta. Elutasító alig akadt. A közvélemény-kutatások ugyanezt a trendet jelzik. A németek több mint fele utasítja el a fegyverszállításokat és a háborút.

Ilyen körülmények közt jogos a kérdés, ki képviseli ténylegesen Németországot, az iráni származású Sahra Wagenknecht, a francia hugenották kései leszármazottja, Oskar Lafontaine vagy az echt német Scholz? Hogy az ukrán Zelenszkijről vagy mindkettejük nagyhatalmú „pártfogójáról”, Joe Bidenről ne is beszéljünk…