Legyen vége! – nyomatékosította jegyzete címében Farkas István a lakossági elvárást a főkormánypárt és az ellenzék felé. Éreztem, hogy még csak most kezdődik. A Caragiale tollára kívánkozó keserű bohózat tetőpontja még hátra van.

Tüzet szüntess! – írná ma jegyzete címéül a publicista, meghallva az idők szavát. A politika nyelve napok alatt militarizálódott, miután Nicolae Ionel Ciucă tábornokot kérte fel Klaus Iohannis elnök a kormányalakításra.

Most tekintsünk el attól, hogy a nasszíriai csetepatéban harci érdemeket szerző Ciucă három évvel ezelőtt még határozottan elhatárolódott a politikai karriertől. Tekintsünk el attól is, hogy a demokratikus államokban katonatisztet nem szokás miniszterelnökké kinevezni. Egyrészt közismert Klaus Iohannis vonzódása a militarizált megoldásokhoz, másrészt vitathatatlan magyarázattal szolgáltak a hatalomközeli újságírók arra, hogy miért kell egy tábornok az ország élére. Mert Romániában manapság rosszabb állapotok uralkodnak, mint egy háború sújtotta országban. (Ezt támasztja alá, hogy a délszláv háborúkban megroggyant Szerbia hétfőn 6500 adag koronavírus elleni gyógyszerrel, valamint 900 liter oxigénnel segítette ki a járvány sújtotta Romániát.)

Fogadjuk el, hogy miután a politikai pártok zátonyra futottak, csak a Párhuzamos Állam (PÁ) parancsolhatja vigyázállásba a politikai vezetőket, s ehhez a legalkalmasabb ember Nicolae Ciucă tábornok. És még vele sem könnyű – sóhajthatnak fel a PÁ szürke eminenciásai, miután a Câțu fogta Ciucă szituációban találták magukat.

A bukott miniszterelnök pártelnökként ugyanis kijelentette a tábornok mandátuma a kisebbségi kormány elfogadtatásáról szól. Semmi többről.

Az új konfigurációjú ellenzék – taktikai és kommunikációs okokból – azonban egyelőre nem támogatna egy kisebbségi kormányt. Vagyis igen, de feltételekkel. Azzal a feltétellel, hogy a liberális párt elvigye a balhét a következő hónapok nehézségei miatt, a választásokkor pedig csendben elvérezzen.

A PÁ – amelynek legfőbb célja, hogy fennmaradjon – igyekszik pihenjt parancsolni az összezavarodott politikai osztálynak. Igyekszik Nicolae Ionel Ciucát miniszterelnöki székbe juttatni. Mivel az ellenzék sem óhajtja a járvány közepette, a gazdasági válság előszobájában elfoglalni azt a széket, s mivel Nicolae Ionel Ciucának is ez a feladata (nem mondhatjuk, hogy az álma), nem is körvonalazódik más megoldás. Talán csak az előrehozott választások – a hazai honatyák réme. 

Így aztán nem meglepő, hogy Ciucă tábornok mindenkitől tűzszünetet kért. Három-négy hónapig ne lövögessük egymást, hogy le ne gyűrjön mindannyiunkat Tél tábornok, aztán… Aztán meglátjuk.

Ciucă tábornok katonáéknál megszokott egyenességgel és nyersességgel fogalmaz a civilekhez címzett levelében: „Szakmai gyakorlatomból tudom, hogy a tűzszünetet nem barátok beszélik és kötik meg, hanem ellenségek, egymástól eltérő nézőpontokat valló és ellentéses érdekeket követő csoportok. A tűzszünet nem győzelem és nem vereség, nem feladás és nem alávetés. A tűzszünet racionális és morális kísérlet, amely az egyetértés és a közjó megvalósulását eredményezheti, ez pedig fontosabb, mint a részérdekek.”

Szép szöveg, sokat agyalhattak rajta, de sajnos szó, szó, szó.

A racionalitásnak, az erkölcsnek ma már híre-hamva sincs a hazai politikai életben. Ugyan hivatkoznak rá, de ahogy Caragiale mondaná van, csak teljességgel hiányzik.

A tűzszünet elodázza a végkifejletet. Talán el is lehet kerülni azt, de csak akkor, ha Nicolae Ionel Ciucă belátja, hogy ő valójában egy halott hadsereg tábornokaként lett miniszterelnök, és megpróbálja leszerelni a vezérkart, elhárítva ezzel a puha diktatúra veszélyét.

Ez eddig még senkinek sem sikerült.

Kérdés, hogy egy tábornok neveltetésénél fogva lehet-e demokrata?

(Címlapfotó: Agerpres)