A krasznai futballpálya augusztus 22-én már kora reggel benépesült. Mezekbe öltözött öregfiúk, régi barátok, ismerősök és szurkolók érkeztek a XXII. Szent István-napi öregfiúk focibajnokságra, amely az idén különleges jelentőséget kapott: a hagyományos tornát a sarmasági egykori futballista, sportoló, Tóth Csaba emlékének szentelték.

A pályán jelen volt a játék öröme, a versenyszellem, a régi barátságok, a hangos biztatás, a nevetés és természetesen a győzni akarás. A pálya szélén azonban sokak gondolataiban ott volt valaki, aki ezúttal már nem lehetett közöttük.

Nyolc csapat, egy közösség

A tornán ezúttal nyolc csapat vett részt. Az A csoportban Szilágynagyfalu I., Szilágyballa, Kraszna és Doba mérte össze tudását, innen Szilágynagyfalu I. és Doba jutott tovább. A B csoportban Sarmaság, Szilágynagyfalu II., Varsolc és Szilágypanit lépett pályára. A csoportküzdelmek után Sarmaság és Szilágynagyfalu I. folytathatta a versenyt a kupáért, a III-IV. helyért Szilágynagyfalu II és Doba csapata mérkőzött meg. A finálé végén a sarmaságiaké volt a győzelem, a második Szilágynagyfalu I., a harmadik pedig Szilágynagyfalu II. lett.

Az egyéni elismerések is gazdára találtak. A torna legjobb kapusa címet Furu László, Szilágynagyfalu II. játékosa, míg a gólkirályét Nemes Bertold, a győztes Sarmaság játékosa szerezte meg. A Fair Play-díjat Szilágyballa csapata vette át.

A szervezők a fiatalabb generáció számára is biztosítottak lehetőséget a bemutatkozásra: három ifi csapat, Szilágysámson, Szilágyballa és Doba települések fiataljai is részt vettek a találkozón, így a nap nemcsak az öregfiúk találkozása volt, hanem egyben annak is példája, hogyan adható tovább a sport, a közösség és a közös élmények szeretete a következő nemzedéknek.

A pálya szélén ott volt valaki, aki nagyon hiányzott

A sarmasági Tóth Csaba neve sokak számára nemcsak egy ismerős név. Egy barát, közösségi ember, sportot szerető, szókimondó és szenvedélyes ember emléke kapcsolódik hozzá. Aki ismerte, pontosan tudja, mennyire közel állt hozzá a futball. Nem egyszerűen nézte a mérkőzéseket, együtt élt velük. Talán éppen ezért volt annyira természetes, hogy az idei torna az ő emlékét őrizte.

A díjátadón Dari Tamás alprefektus, Tóth Csaba egykori kedves barátja megható szavakkal emlékezett rá. Köszöntőjében nemcsak a sportembert idézte fel, hanem azt a közösségi embert is, aki évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott Sarmaságért és a szilágysági magyar közösségért. Tóth Csaba alapító tagként és hosszú éveken át alelnökként meghatározó szerepet vállalt az RMDSZ sarmasági szervezetének életében. Munkáját mindig a közösség iránti elkötelezettség, a felelősségérzet, az emberség és a szolgálat vezette. Szívén viselte a magyar közösség ügyét, a kulturális értékek megőrzését, a hagyományok továbbadását és a közösségi összetartozás erősítését. Fontos volt számára a sport és a fiatalok támogatása, programok kezdeményezőjeként és aktív résztvevőjeként pedig sokak életében hagyott nyomot.

A megemlékezés kapcsán Dari Tamás a Maszolnak elmondta: „Tóth Csaba számára a futball nem egyszerűen sport, hanem szenvedély és életforma volt. Ismertük őt a pálya széléről, ahonnan a kezdőrúgástól az utolsó sípszóig együtt lélegzett szeretett csapatával. Örült a szép játéknak, bosszankodott a kihagyott helyzeteken, és őszinte, szókimondó módján a bíróval is megvívta a maga kis mérkőzését. Éppen ez volt Tóth Csabi: szenvedélyes, egyenes ember, aki szívvel-lélekkel állt azok mellett, akiket szeretett és akikben hitt. Különösen megható számomra, hogy ezen a napon a sarmasági fiúk is pályára léptek, és végül megnyerték a tornát. Sarmaságiként büszkeséggel tölt el, hogy nemcsak eredményesen, hanem a megemlékezéshez méltó hozzáállással és küzdeni akarással játszottak. A döntőben aratott győzelem és Nemes Bertold gólkirályi címe szép teljesítmény, de talán még fontosabb, hogy a csapat méltó módon vitte tovább azt a közösségi és sportos szellemiséget, amely Tóth Csabit is jellemezte. Biztos vagyok benne, hogy ha most közöttünk lehetne, a maga módján kommentálná a mérkőzést. Odafentről bizonyára büszkén nézte a fiúkat, és azt kívánta volna, hogy ez a kupa, ez a közösség és ez a hagyomány még sokáig éljen. Hiszem, hogy Tóth Csabi emléke velünk lesz minden öregfiúk focikupán: a pálya szélén, a baráti beszélgetésekben, a nevetésekben és minden mérkőzésben. A díjátadó legyen egyszerre tisztelgés emléke előtt és ünnepe annak a közösségnek, amelyhez olyan erősen kötődött” – mondta Dari Tamás.

Végezetül gratulált a résztvevőknek, a csapatoknak és külön a sarmasági fiúknak a győzelemhez, valamint megköszönte a szervezőknek, a házigazdáknak és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Tóth Csaba emléke tovább éljen e nagyszerű közösség történetében.

A győzelem és Nemes Bertold gólkirályi címe szép sportteljesítmény, de a sarmaságiak számára ez ennél többet jelentett. A csapat nemcsak eredményesen, hanem a megemlékezéshez méltó hozzáállással és küzdeni akarással játszott.

A kupa, amely emléket őriz

A sarmasági fiúk a döntőben Szilágynagyfalu I. ellen léptek pályára, majd megszerezték az első helyet, így a vándorkupa ezúttal ismét Sarmaságra kerülhetett. Különösen szép üzenete volt ennek a győzelemnek: azok a fiúk emelhették magasba a kupát, akik ugyanabból a közösségből érkeztek, amelyért Tóth Csaba hosszú éveken át dolgozott. A díjátadó így nemcsak az eredményekről szólt. Megható megemlékezés hangzott el Tóth Csaba, a „kedves barátunk” emlékére, amelyben a jelenlévők közösen idézték fel mindazt, amit személye jelentett számukra.

A szervezők és a résztvevők külön köszönetet mondtak Dari Tamásnak és Tóth Csaba fiának, Tóth Ádámnak a megemlékezésért, valamint a krasznai házigazdáknak a szívélyes fogadtatásért és azért, hogy méltó körülményeket biztosítottak a találkozóhoz.

„Amíg a labda gurul, az emlék velünk marad”

Az idei torna egyszerre szólt a múltról és a jövőről. Bár Tóth Csaba már nem állhatott a pálya szélén, nem hallhatták a hangját, nem láthatták, ahogy egy-egy helyzetnél felugrik vagy bosszankodik, és nem tudhatták, mit mondana a játékvezetőnek, de ott volt a történetekben, a sarmaságiak lelkében, a győzelemben, a barátok emlékeiben, abban a közösségben, amely ezen a napon ismét megmutatta, hogy vannak kötelékek, amelyeket az idő és a veszteség sem tud elszakítani.

Az idei XXII. Szent István-napi öregfiúk focibajnokság emléket állított egy olyan embernek, aki életével, munkájával és emberségével sokak számára hagyott maga után maradandó nyomot.