Már nyolcadik alkalommal szervezett a Cserevár Egyesület úszótábort óvodásoknak és iskolásoknak az őszi vakációban, a résztvevők száma pedig meghaladta a hatvanat. A sportolás és barátkozás mellett spontán gólyaetetés színesítette a programot.

A székelykocsárdi diákok már jól tudják: a tanév első vakációját a marosludasi uszodában töltik, ez már hagyomány náluk, nem is terveznek mást erre az időszakra. A magyar tagozat ötvenkét diákja vett részt idén is a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány által támogatott programon, nekik tíz pedagógus és szülő segített.

Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke, elmondta: évek óta igyekeznek összegyűjteni és a kocsárdi iskolába íratni a környékbeli, identitásukban veszélyeztetett magyar gyerekeket, és ez a tábor is része a stratégiának. Az előző években bebizonyosodott: a ludasi úszótábor az, ahol igazán összebarátkoznak az új, ingázó diákok a nagyobb társaikkal.

Az elnök beszámolójából kiderült: kifejezetten örvendett annak, hogy az úszótáborban a pedagógus kollégái mellett a szülők is besegítettek, hiszen mindig szükség van gépkocsivezetőkre és olyanokra, akik segítenek a gyerekeket felügyelni vagy épp a kislányok hosszú haját megszárítani. „Egy húsz fős busszal, három kisbusszal és több személyes gépkocsival valósággal megszálltuk az uszodát. Jó érzés minden évben megtapasztalni, milyen kedvesen fogadnak bennünket, hiszen egész évben ez a legnépesebb résztvevővel rendelkező program náluk. A kasszásnéni, a takarítónő, az adminisztrátor, már mindenki ismer minket és szeretnek is bennünket, mert nagyon civilizált a társaság” – mesélte Basa Anna.

Az elnöktől megtudtuk: az úszótanfolyamokat néhány éve Cipăian Ciprian edző tartja, aki mindeddig szép sikereket ért el a rábízott tanoncokkal, szinte kivétel nélkül mindenki megtanult úszni. A nagyobbak számára már komplexebb feladatokat rótt ki, látványos ugrásokat és versenyszámokat tartottak. A legnagyobb teljesítményt természetesen a nyolcadikos „nagyfiúk” nyújtják, akik hússzor is oda-vissza képesek átúszni a medencét, ami egy kilométert tesz ki.

„Mindig olyan gyorsan eltelik ez az őszi vakáció!” – sóhajtott fel Nagy Róbert nyolcadikos diák, aki azon kesergett, hogy utoljára vehetett részt a táborban, hiszen jövőre már más iskolába megy. Az aranyosgerendi, naponta Kocsárdra ingázó diák elmondta: másodikos korától elhagyta az otthoni román tagozatot és átiratkozott a kocsárdi iskolába, ahol nagyon jól érzi magát. A pedagógusoktól megtudtuk: a ludasi úszótábornak jó visszhangja van mindig, van néhány gyerek, akiket a szülők magánedzésekre is visznek heti két alkalommal, annyira megkedvelték a gyerekek ezt a sportot.

Szokás szerint, az idei tábor végén is egy nagy közös pizzázással ünnepelték meg a sikeres hetet.

Az idei tábort egy itthon rekedt gólya tette felejthetetlenné. A táborozók minden nap találkoztak egy gólyával az uszoda előtt, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi állatmenhellyel. Az ornitológusok elmondták: elég sok gólya nem kerekedik fel a vándorútra, hanem itthon marad, és mivel mostanában enyhék a telek, esélyük van a túlélésre. Nem szabad viszont mindenfélével etetni őket, mert a gólyák húsevők.

A szakemberek azt tanácsolták, hogy csirkenyakat adjanak neki, amit persze a gyerekek meg is fogadtak és nagy élvezettel etették a madarat, sőt a ludasi uszoda hütőládájában is elhelyeztek némi tartalékot számára.

A kocsárdi gyerekek elmondták: remélik, jövőre újra megszervezik számukra a tábort és a gólyát is épségben látják majd viszont.