Magyarországi kitérője után idén hazatért és adott még egy esélyt a romániai szövetséggel való együttműködésnek Szabó Norbert, aki az országváltás szabályai miatt februártól számítva újabb egy évig nem indulhat világbajnokságon és Európa-bajnokságon. A Sepsi SIC pályakerékpárosa számára így a tavaszi világkupa lesz az egyetlen esély az olimpiai kijutásra, Lengyelországban hozná jó formába magát az eseményre. Úgy érzi, a romániai fiatalokban megvan a lehetőség, hogy jó versenyzőkké váljanak, de a szövetségnek és a kluboknak is figyelniük kell a tehetséggondozásra.

Szabó Norbert 1993-ban született Sepsiszentgyörgyön. Pályafutása során országúti kerékpárosként is kipróbálta magát, de hamar tudatosult benne, hogy a pályasportban fog tudni igazán nagy eredményeket elérni. Romániából elsőként szerzett jogot világkupákban való indulásra, az elmúlt években Európa-bajnokságokon és világbajnokságon is szerepelt.

Néhány évvel ezelőtt, a világjárvány kitörése előtt adott interjújában edzéstervéről és a sportág ritkán tárgyalt részleteiről beszélt a Maszolnak. Azóta jónéhány fordulat történt a Sepsi SIC versenyzőjének karrierjében, bár a jövő évi olimpiai szereplésről még nem mondott le, fő célja, hogy a 2025-ös világbajnokságon top formában legyen és el tudjon érni egy igazán jó eredményt.

– Korábban többször elmondtad, az országúti kerékpárt azért hagytad ott, mert Romániában nem tudtál volna messzire jutni benne. Jobb körülmények esetén lehetett volna párhuzamosan űzni a pályakerékpárral?

– Az állóképességi szakággal teljesen összeférne az országúti versenyzés. Sprintereknél ez egészen másképpen működik. A test átalakul, rááll a nagyon rövid, robbanékony erőkifejtésekre, amikor 30-40 másodperc alatt ki tudod hozni a maximumot magadból. Az elején még működött, hogy az országos bajnokság mellett országútiban versenyezzek, de amikor eldöntöttem, hogy pályakerékpáros leszek és sprinter, összeférhetetlenné vált a két sportág.

– Hogyan tudtad három évvel ezelőtt, a járvány ideje alatt fitten tartani magadat?

– Érdekes periódus volt, mégis tudtam készülni, jóformán az egész konditermet hazahordtam a garázsba, legalábbis nagy részét. Nekünk, sprintereknek rengeteg súlyemelő-gyakorlatot kell végeznünk, edzéseimet kint az aszfalton hajtottam végre. Nekem ebből a szempontból nem volt rossz az az időszak.

– Utána jött a következő szezon, 2021-ben voltál Eb-n és vébén is. Ha jól emlékszem, akkor év végén csalódottan értékelted a versenyeken történteket, ennek hatására döntöttél az országváltás mellett vagy annak más okai is voltak?

– A 2021-es szezon jól indult, az első néhány világkupán jól szerepeltem. Úgy látszott, minden jól alakul, de valahol az év közepe felé megakadt az egész, a testem nem regenerálódott, nem tudtam, hová tenni ezt az egészet. Egyből ketten jutottunk ki abban az évben a világbajnokságra, korábban Romániából senkinek sem sikerült.

Nem tudtam formát időzíteni a legfontosabb időszakra, de nem feltétlenül ez volt az oka az országváltásnak. A szövetség víziója egyáltalán nem egyezett az enyémmel, ekkor kerestek meg a magyarok egy jól összerakottnak tűnő tervvel. Csapatsprintben próbáltuk megcélozni a párizsi olimpiára való kijutást, tetszett az ötlet.

– Az országváltás miatt egy évet ki kellett hagynod válogatott szinten, de ez idő alatt is voltak versenyeid, mennyire telt számodra aktívan az időszak?

– Türelmesen vártam, volt néhány jó eredményem, alakult a forma is. Elég sok versenyen végeztem a mezőny elején, tehát jól eltelt.

– Idén, év elején az Európa-bajnokságon csapatsprintben a kilencedik helyen végeztetek. Ennyi hónap távlatából hogyan értékeled az ottani szereplést, hogyan lehetett volna jobb eredményt elérni?

– Úgy lehetett volna, ha az eredeti tervet tartjuk, amit megbeszéltünk az országváltáskor. Mi, a három sprinter, megtettünk mindent, jó formában voltunk a felkészülési lehetőségekhez képest. Sokkal többet kellett volna együtt edzeni, néhány tized még benne volt ebben.

Az Európa-bajnokság előtt bejött nekem egy kisebb betegség, nem volt száz százalékos a fizikai formám, ennek ellenére mindhárman jól teljesítettünk, lett volna még esély.

– Maradt-e még esély kijutni az olimpiára?

– Az Európa-bajnokság után megromlani látszott a viszony a magyar szövetséggel. Úgy döntöttem, visszajövök, ott sem működött a dolog, adjunk ennek itthon még egy esélyt, hátha változik a helyzet. Az újabb váltás miatt Eb-n és vébén ismét nem indulhatok egy évig, máshol versenyezhetek, a párizsi olimpiára az egyetlen esélyem a tavaszi világkupákon lesz kijutni.

– Ami a felkészülési körülményeket illeti, Romániában mennyire változtak az évek során? Ha jól tudom, korábban Bulgáriában készültél.

– Az itthoni körülmények nem változtak, egyébként nem olyan rosszak, az év nagy részében jól tudok készülni, de kellenek a specifikus edzések is pályán, az utóbbi években ezeket már Lengyelországban végeztem, a helyi stáb sokat segített. Nem mondom, hogy átadtak minden tudást, de szakmai szemmel nézték a pedálozási technikámat, a pozíciómat, és jó hangulatban készültem komoly versenyzőkkel.

– Ha jól sejtem, a világkupák előtt is oda fogsz menni.

–Igen. Tavaly is így csináltam, két hónappal az Európa-bajnokság előtt kimentem, már a szilvesztert sem itthon töltöttem.

– Mekkora esélyt látsz Romániában a sportág fejlődésére?

– Bízom a fejlődésben. Látok olyan fiatalokat, akikben genetikailag megvan a potenciál és a hajlandóság is. A pályasport sokak számára csábító, hiszen sok benne az érem. Ha megnézzük az olimpiát, állóképességi számokban kettő, sprintben három érmet osztanak, az országútin csak kettőt.

Ez teljesen egyéni sportág, csak a munka számít, amit beleteszünk. A szövetségnek és a kluboknak is oda kell tenniük magukat, hogy a tehetségek ne vesszenek el. Már elegen vagyunk, akik ismerik a sportág jelenét, tudnánk mit kezdeni a fiatalokkal.