Idén a marosvásárhelyi 24 órás versenyen is próbára tette képességeit Szabó Ábel kolozsvári hegyikerékpáros. A 20 éves sportoló élete legnehezebb szezonján van túl, amelyben esésekkel, gumidefektekkel és kemény versenykörülményekkel kellett szembenéznie. Ősztől olyan egyetemen tanul, ahol nincsenek tanárok és órák, a diákok egymást és magukat képzik, így elég ideje lesz az edzésekre is.

Szabó Ábel 2003-ban született Kolozsváron. A kerékpárt sokáig hobbiként űzte, a 2020-as évek elején viszont eldöntötte, versenyszinten fogja megmérettetni magát a terepbiciklisek mezőnyében. A Playbike Procycling csapat sportolója amatőrként és profiként is szerzett már dobogós helyezést országos eseményeken, néhány alkalommal pedig nemzetközi versenyen is tesztelhette tudását.

Szeptembertől Bécsben, a 42 Vienna nevű informatikai egyetemen tanul, a versenysportot viszont a jövőben is folytani szeretné. Beszélgetésünk során közelmúltbeli eredményeiről, a felkészülési körülményekről és további terveiről is szó esett.

– Hány versenyen sikerült részt venned a nyári szezonban és mennyire vagy elégedett az eredményekkel?

– Ez volt az eddigi legrosszabb szezonom, pedig erre készültem a legtöbbet. Idén számomra új versenyeket is kipróbáltam. Nem tudtam annyi helyre eljutni, mint tavaly, kevesebb fért bele az időbe, de nem emiatt alakultak rosszul a dolgok.

– Mi volt az oka?

– Májusban egy versenyem volt, amelyen dobogós voltam, tehát nem ment rosszul, azt követően viszont egy hét alatt kellett volna négy versenyt teljesítenem, a rövidtávú országos bajnokságot, a felnőtt nemzeti bajnokságot, a hazai rendezésű nemzetközi versenyt és a Nemzeti Maraton Kupa helyi fordulóját is. Az olimpiai távnak megfelelő nemzetin a második körben estem, a biciklim félig káros lett, az ülésem tönkrement, a harmadik körben megint elestem ugyanazon a helyen. Annyira megütöttem magam, hogy abba kellett hagyjam a versenyt.

– Ez a sérülés befolyásolta a teljesítményedet a versenyhét további részében?

– Igen. Amit elmeséltem, az szerdán történt, pénteken a rövidtávú bajnokságon nem tudtam elindulni, a szombati nemzetközit befejeztem, de utolsó lettem azok közül, akik végig mentek. A Nemzeti Maraton Kupán két gumidefekt miatt szintén fel kellett adnom a versenyt, miután négy és fél órát tekertem kétezer méter fölött, a hetven kilométeres távból ötvenet teljesítettem.

– Hogyan tetted túl magad a rosszul sikerült héten, mi következett?

– Később részt vettem egy brassói elit versenyen is, a legnagyobb megmérettetés pedig a Maros 24 óra volt, ahol egyéniben 24 órát kellett tekerni. Az elsőre nem hozott rossz eredményt, egy tíz és fél kilométeres pályán köröztünk 200 méter szintkülönbséggel. Volt velem egy segítőcsapat is, végül 17 kört sikerült megcsinálni. Egy idő után már nem tudtam ülni a biciklin, úgyhogy 16 óra után le kellett szállnom, de ez így a szabály szerint érvényes eredménynek számít.

– Rátérve a felkészülésre, most, hogy Bécsben jársz egyetemre, egy ideig le kell mondanod a kolozsvári erdőkről és pályákról, ahol edzeni szoktál. Találtál a város közelében terepbiciklire alkalmas helyszíneket?

– Még nem töltöttem el itt sok időt, tavasszal voltam kint egy hónapig a felvételi miatt, akkor csak országúti biciklivel közlekedtem. Terepre még nem tudtam kimenni, de a város körül már láttam sok pályát, itt van kultúrája a sportágnak, talán könnyebben is lehet edzeni, mint otthon.

– Kolozsváron bicikliszervíznél dolgoztál korábban, tehát a munkádat kellett időben összehangolnod az edzésekkel, Bécsben a tanulmányaidat kell, az informatikával kapcsolatos képzések pedig általában nem szoktak könnyűek lenni. Meg fogod tudni oldani?

– Azért is jöttem ide, mert sportolni is akarok az egyetem mellett. Furcsán hangzik, de itt nincsenek tanárok, nincsenek órák. A képzés lényege, hogy bent ülünk egy teremben, egész nap tudunk kódolni és egymással tanulunk. Az a jó benne, hogy akár éjjel háromkor is be lehet menni dolgozni, tehát időben összeegyeztethető a sporttal.

– A jövőben a jelenlegi romániai csapatodnál képzeled el a folytatást vagy eligazolnál?

– Azon gondolkoztam, hogy valamelyik magyarországi csapatnál folytatnám jövőre a versenyzést, de erről valószínűleg tavasszal döntök majd.