A Kárpát-medencében egészen biztosan, de még Európa- és világszinten is valószínűleg egyedülálló Korniss Péter fotográfusnak a Kolozs megyei Székről készült fotóalbuma. Az elismert fotóművész ötvenöt évig járt vissza és fotózta a települést, annak lakóit, hagyományaival, ünnepeivel és családi eseményeivel együtt. A csíkszeredai Bookart Kiadónál megjelent Hosszú úton. Szék 1967–2022 című monumentális kiadványt csütörtökön este mutatták be a kincses városban Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében, ahol maga az alkotó vezetett végig a mintegy öt évtizedes munkán.

Korniss Péter neve sokaknak ismerősen csenghet számtalan kiadványban megjelent nagyszerű felvételei révén, akik pedig jártasabbak a fotográfia világában, azoknak ismerniük kell a kolozsvári származású fényképésznek a legmagasabb szintű kitüntetéseket kiérdemelt különleges projektjeit, melyek közül kimagaslik az a gyűjtemény, amely a Kolozsvárhoz közeli Szék községben készült több mint öt évtizeden keresztül.

Korniss Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus, fotóriporter. Több mint három évtizedig volt a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője, de mellette számos más kiadványt gazdagított felvételeivel. Munkásságának fő területe az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása, amelyet sajátos stílusában tökélyre fejlesztett és olyan pillanatokat örökített meg, illetve tárt a nagyközönség elé, amelyek nemcsak hogy bemutatják egy letűnt kor egykori látványvilágát, hanem szinte érezhetővé teszik a sáros utcák, sötét szobák, a vidámság vagy éppenséggel a gyász hangulatát.

A Hosszú úton. Szék 1967–2022 című, magyarul és angolul megjelent kiadványt méltán lehet a maga nemében páratlannak nevezni, ugyanis a fényképész megörökítette a zsákfalu szinte teljes átalakulását: például a hatvanas években a sáros utcákat, a félhomályban szervezett táncházakat, a petróleumlámpa aranyszínű fényénél fonó asszonyokat, az iskolába igyekvő gyermekeket, majd pedig az évtizedek múlásával az átalakulást, a népi hagyományok kikopását, a falu modernizációját is. Ám ami a legfontosabb a szerző szerint, és erről a szemlélő is meggyőződhet, az az emberközpontúság, a fél évszázaddal ezelőtti világ és a ma emberének érzékletes jelenléte a felvételeken.

Korniss Péter elárulta, miután Székre érkezett és rendszeresen visszajárt, baráti kapcsolatok alakultak ki, sőt az idők folyamán családtaggá vált a Kolozs megyei faluban, ahova úgy járt, mintha haza térne. Ez a személyes fonal végigkövethető a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent albumban is. A fényképész a bemutatón elmondta: szándékosan és aprólékos munkával összeválogatott képanyag egy olyan teljes egészet alkot, amelyben nemcsak a székiek, hanem az általuk közvetített érzéseken keresztül ő maga is megjelenik.

Mint mondta, a népi kultúra elemeinek megörökítése mellett családi eseményeken, ünnepeken is részt vett és persze fotózott is. A már példaként említett táncház, a fonó vagy az utcaképek mellett a kiadványban olyan pillanatok is megjelennek, amelyek egyrészt megmosolyogtatók, máskor pedig drámaiak, meghökkentőek. A falusi lakodalom boldog pillanata áll éles kontrasztban a temetések szomorú valóságával, illetve a mosolygó, vidám, éneklő fiatalok a gyász terhe alatt szenvedő hozzátartozók képével. A jelenlévők az egymás után megjelenített felvételek és a hozzájuk tartozó magyarázat által egy valóságos „érzelmi hullámvasúton” érezhették magukat.

Korniss Péter érdekességképpen azt is elárulta, mielőtt megkezdődött volna a nyomdai előkészítés, ő maga 69 alkalommal változtatott a képanyag tartalmán, finomította, kiegészítette vagy éppenséggel szűkítette a közlésre szánt felvételek halmazát. Ezt követte a szerkesztés-tördelés, melynek során ismét további apró módosításokra került sor. Az alkotó mellett jelen lévő Hajdú Áron, a BookArt Kiadó vezetője ki is emelte: Korniss Péter a maximalizmusáról ismert, és ez a tulajdonsága a kiadvány szerkesztésének a folyamatában is érvényre jutott. A bemutatón kivetített képek magyarázatával és az adalékokkal ellátott ismertető révén a közönség megérthette, miért volt ennyire fontos ez az aprólékos munka.