Nemcsak örömzenél, üzen is közönségének a két erdélyi fiatal, Manó és Gregor
Mint a mesében: a gyermekkori barátok szétszélednek, majd újra egymásra találnak és elhatározzák, alkotnak valamit, amivel önmagukból adhatnak egy-egy szeletet a nagyvilágnak. Ráduly Botond Manó és Petri Gergő barátságának története egyben igaz valóság: miután mindketten külön-külön keresték boldogulásukat a zenei életben, a sors újra összehozta a sepsiszentgyörgyi fiatalokat, akik most egy teljesen új projekttel, videoklippel és fontos üzenetekkel álltak ki a nagyközönség elé.
A magyarországi és romániai televíziós énekes tehetségkutató műsorokból ismert Ráduly Botond Manó és gyermekkori barátja, Petri Gergő sepsiszentgyörgyi származású, Kolozsváron élő fiatalok, akik – miután életútjuk jó pár évre elsodorta őket egymás mellől – újratalálkozásuk után eldöntötték, belevágnak egy olyan zenei projektbe, amelyben mindketten otthon érezhetik magukat, amely kellően különleges, tiszta műfaj, és megfelelő ahhoz is, hogy közösen megfogalmazott üzeneteiket eljuttassa a célközönséghez és a zene nyelvén közösséget formáljon.
„Az első zenekarunkban, tinédzser korunkban, öt évig együtt zenéltünk, aztán elkerültünk Sepsiszentgyörgyről. Ekkortól kezdve volt egy kisebb szünet a zenei együttműködésben. A barátság az megmaradt, de az otthoni projektet hanyagolni kellett, hiszen én Kolozsvárra kerültem, Manó pedig otthon maradt” – idézi fel az akkori eseményeket Petri Gergő, művésznevén Gregor. Egyébként változatos zenei pályát járt be, játszott a Whisperblast és Selfish Murphy zekekarokban, tizennégy európai országban turnézott, az utóbbi időben pedig a kolozsvári Knock Out együttesben lehetett vele találkozni.
„Akkor úgy alakult, hogy mindkettőnknek a saját utunkat kellett járnunk, ugyanakkor megmaradt az, hogy mi zeneileg mindig is nagyon jól együtt tudtunk működni” – tette hozzá az X-Faktort és a Vocea României versenyeket is megjárt Manó. Megtudtuk, bár a személyiségük különbözik, éppen ez volt az, ami összekovácsolta őket, mert kiegészítették egymást. „Ha visszatekintünk, vagy ha a jelent nézzük, ez most sem változott, annyi különbséggel, hogy miután elkezdtük a saját utunkat járni, teljesen más élettapasztalattal rendelkezünk” – mondta Gregor. Hozzátette: amikor ő újra hazaköltözött, Manó is épp otthon élt, s együtt döntötték el, hogy Kolozsvárra költöznek és belekezdenek a közös alkotói munkába.
„Nagyon szeretjük az otthonunkat, fontos nekünk Sepsiszentgyörgy, mert ad egyfajta stabilitást, de úgy éreztük, nem rángat ki a hétköznapokból, s ahhoz, hogy kreatív munkát végezhessünk, szükséges az, hogy valami kimozdítson a hétköznapi szürkeségből” – magyarázta Manó. Miután a kincses városban ismét „összerázódtak”, elkezdtek dolgozni azon a projekten, amellyel vasárnap este álltak nagyközönség elé Manó & Gregor csapatnévvel. Kettejükön kívül további hárman csatlakoztak még hozzájuk, Kis Tamás basszusgitáros, Szekeres Árpád Áron dobos és Kádár Zoltán János (Krampusz), aki több hangszeren is játszik az együttesben.
Ez az együttműködés „ugyanarról szól és mégis kicsit más”, mondták el még a klipbemutató előtt a Maszolnak.
Gergőnek fontos az is, hogy az indie folk stílust, mint letisztult zenei irányzatot meghonosítsa Romániában. Európai turnéja során a fesztiválokon észrevette, hogy szerte a kontinensen kezd feltörni az indie folk stílus és valamennyi fesztiválon megjelentek azok az együttesek, amelyek ebben a műfajban alkottak. „Közel áll hozzám azért is, mert az akusztikus hangszerek mindig közel álltak hozzám, és éreztem, hogy ezzel tudok azonosulni” – mondta. Ugyanakkor hozzátette: ennek az irányzatnak egyébként ugyanaz a „lelke”, mint amit annak idején Szentgyörgyön muzsikáltak. „Ez egy közösségi stílus. Soha nem egy önmagáért létező akusztikus műsor volt, hanem mindig valami olyasmi, ami az emberkért, a közösségért volt, hogy közösen énekeljenek az emberek. Tulajdonképpen ez a stílus a jelenlegi technikai lehetőségekkel megvalósított tábortűzi ének, amit ugyanúgy fel lehet vinni egy nagyszínpadra is, nincsenek határok” – foglalta össze Gregor.
Manó azt emelte ki: a közös munkával létrejött projekt egy olyan új dolgot adott neki, amire már évek óta szüksége volt. „Mivel én nagyjából egyedül zenéltem, hiányzott valami. Próbáltam magamra erőltetni sokáig ezt az »én vagyok én« attitűdöt, de nem tudtam, hogy egy idő után ez miért nem működik, hogy mi állít meg ebben. Aztán a ráébredtem, hogy én állítom meg saját magamat, csak azért, mert valójában nem az vagyok, akinek erre van szüksége, sokkal jobban érzem magam társaságban” – mondta el az ismert zenész.
A Manó és Gregor alkotta páros immár két esztendeje dolgozik a projekten, és csak a koronavírus-járvány állította meg őket abban, hogy nyilvánosság elé álljanak. Most látták elérkezettnek az időt arra, hogy leforgassák első videoklipjüket a Warm Freeze (Meleg fagy) című dalukhoz. A videó vasárnap este került fel a legnagyobb videómegosztó portálra és a közösségi médiába. A videó képsorozatai Kolozsváron a Hója-erdőben, illetve a Tárnica-tónál készültek, így sokak számára ismerős lehet a környezet.
Az eltelt két év alatt azonban született tíz dal, amelyek a most közzétett szerzeményhez hasonlóan azt az üzenetet fogalmazzák meg, hogy hagyjuk hátra a sztereotípiákat és merjünk hinni, bízni a másik emberben, mert – mint mondják – a jóság nem attól függ, hogy kinek mi az anyanyelve, a vallása, a származása. A kolozsvári multietnikus környezet is arra ébresztette rá őket, annak ellenére, hogy ők székelyföldi magyar fiatalok, a jó szándék találkozik a befogadóval és kölcsönössé válik függetlenül attól, hogy a másik ember milyen nyelven beszél.
A zene nyelve ráadásul felülírja a sztereotip megközelítéseket, ezért is döntöttek úgy, hogy egy mindenki számára érthető nyelven, angolul fogalmazzák meg dalszövegeiket. A Warm Freeze című dal, illetve a videoklip is arról szól, hogy az életben váratlanul meg-megjelennek olyan emberek, akikkel „elképesztő mértékben tudunk rezonálni, ez pedig hihetetlen mennyiségű élményt tud adni, legyen szó akár egy barátságról vagy párkapcsolatról”, mondta Gergő.
Manó hozzátette: ha eléggé nyitottak vagyunk, akkor mindannyiunk életében elérkezik egy-egy olyan ember, aki otthagyja nyomát az életünkben: „igenis legyünk nyitottak arra, hogy akár különböző kultúrából érkező emberekkel ismerkedjünk meg, mert ők olyan szituációkban tudnak színt hozni az életünkbe, hogy azt nem is gondolnánk.”
A klipben látható egy jelenet, amely akár aktuálpolitikai kérdésekre is válasz lehet. A videóban egymásra találó pár tagjai zsebkendőt cserélnek, ám az egyik román, a másik magyar nemzeti színű. Ezzel arra akartak rávilágítani, hogy „a román–magyar etnikai konfliktus a valóságban éppen annyira nem igaz, mintha azt mondanánk, hogy ha nem ismerjük a másik ember nyelvét, akkor nem tudunk vele kommunikálni”.
„Amikor Bukarestben voltam a versenyen, az általam képviselt nyelvi és kulturális különbözőség miatt soha nem néztek rám rossz szemmel. Az, hogy én magyarul beszélek, soha nem volt negatívum, inkább érdekesség. Talán itt van a kutya elásva: ha képesek vagyunk úgy nyitni egy új valami felé, hogy azt ne negatívumnak tekintsük a másoktól átvett sztereotípiák miatt, hanem érdekességként, akkor az tud új színt és élményt adni” – foglalta össze Manó.
CSAK SAJÁT