Teljesen megújult a szentjobbi apátság. Azt nem tudni egészen pontosan, hogy éppen ezen a helyen állott-e egykor az a bencés apátság, amelyben Szent István király jobb kezét őrizték több mint három évszázadon át, de nagy valószínűséggel itt, pontosabban a középkori vár alatt lehetett a 11. században Szent László által alapított apátság is. Most a római katolikus püspökség a Szent László-út turisztikai felújítási program keretében újította meg a szintén különleges műemlék templomot, az apátságot és a vár megmaradt részét is láthatóvá tették.

Nemcsak a Kárpát-medencében, de a világon is egyedülálló az a Bihar megyei település, amely egy mumifikálódott végtagról kapta a nevét. Szentjobbról van szó, ahol évszázadokon át őrizték államalapító Szent István király épségben megmaradt jobb karját, amely úgy került ide, hogy Mercurius apát tulajdonképpen ellopta azt a koporsóból, minden bizonnyal azért, hogy megőrizze a pogány lázadóktól.

Amikor István király szentté avatási procedúrája zajlott és a szarkofágját felnyitották, akkor jöttek rá, hogy hiányzik a jobb karja. Itt kapcsolódik be a történetbe személyesen Szent László, akinek tudomására jutott, hogy hová került az államalapító király mumifikálódott testrésze, és 1083-ban el is látogatott a Bihar megyei településre, amelynek a Szentjobb nevet adta és megalapította a bencés apátságot.

A királyi ereklyét ebben a Boldogasszony apátságban őrizték mintegy 360 évig, egészen a 15. század közepéig, amikor a törökök támadásai elől menekítették el biztonságosabb helyre. Források szerint az éppen ötszáz éve lezajlott mohácsi csata (1526) idején már biztosan nem volt Szentjobbon. Jelenleg a budapesti Szent István-bazilikában őrzik és az augusztus 20-ai körmenetek alkalmával meg is tekinthető.

A történészek álláspontja némileg eltér abban, hogy valójában Szentjobbon pontosan hol is állt egykor a Szent László által alapított bencés apátság, amelyben István király jobb karját őrizték, de valószínűsíthetően a jelenlegi várrom helyén, a frissen felújított apátság alatt állhatott a 11. században alapított egyházi intézmény, amely a Magyar Királyság egyik kiemelkedő zarándokhelyévé vált. Mercurius apát eltulajdonító cselekedetét egyébként végül nem ítélték el, sőt úgy tartották, hogy tulajdonképpen ez volt az, aminek köszönhetően megmaradt az államalapító király ereklyéje.

A helyiek törököktől való félelme nem volt alaptalan. Várad várának elfoglalásával egy időben, 1660-ban a törökök bevették a szentjobbi várat is. Miután 1684-ben visszafoglalták a várat a töröktől, az 1699-ben kötött karlócai békével megpecsételődött a sorsa: a erődítmény lebontása mellett döntöttek. Részben ennek köveiből épült 1745-ben a római katolikus templom, de az építőanyagot a falubeliek is megtizedelték, nagy részét az évszázadok során elhordták és felhasználták.

A ma is látható apátsági épületet Winkler Mátyás apát építtette az 1710-es években, ám ezt az idő múlásával többször átalakították. Az utóbbi évtizedekben az állaga leromlott, és a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye kereste annak lehetőségét, hogy miképpen lehetne felújítani és a közösség számára használatába adni az épületegyüttest.

Erre kínált jó megoldást az a pályázati lehetőség, amely az Országos Helyreállítási és Felzárkóztatási Program (PNRR) keretében adódott és a Szent László-úthoz köthető kulturális és egyházi műemlékek felújítását célozta. Erről már Barbara Zoltán, a felújítási projekt menedzsere beszélt a Maszolnak. Elmondta, a projektnek három fő része volt, mert nem egyetlen épületről, hanem műemléki komplexumról van szó. A projekt egyrészt magának a templomnak a felújításáról, az apátsági épület megújításáról, illetve a 2000-es évek elején megkezdődött ásatások során részben feltárt késő-reneszánsz kori vár láthatóvá tételéről szólt.

„A jelenlegi apátsági épület a 18. században a vár dél-keleti bástyájára épült. Maga a vár négyszögletű alaprajzú volt, mind a négy csúcsán ék alakú bástyával, és ezek közül az egyikre épült rá az az apátsági ingatlan, amelyet most a pályázat keretében felújítottunk” – magyarázta Barbara Zoltán. Hozzátette, megtalálták a vár déli és keleti részének alapjait, amit immár meg is lehet tekinteni, a dél-nyugati, illetve a dél-keleti bástyát, amelyen áll az apátság, és szépen felújították a két bástya közötti várfalat is.

Az apátsági épületben kisebb bővítésre is sor került, a folyosók tágabbak lettek és beépítették a tetőteret is. „Az volt a célunk, hogy a zarándoklati igényeket kielégítse, egyfajta zarándokközpontot hozzunk létre, ahol látogathatóvá tesszük és bemutatjuk az egyházmegye különböző szerzetesrendjeit. Ilyenből nyolc van” – tudatta Barbara Zoltán. Hozzátette, a kiállításokat még idén nyáron megnyitják, de a vár és a felújított apátság már most is látogatható.

A templomban statikai megerősítést végeztek és gyakorlatilag a külső és a belső festést végezték el a projekt keretében. A pályázatba nem fért bele a templomi bútorzat felújítása is, ezt a püspökség saját költségén végezteti el. „Ez egy fontos zarándoklati központ, itt található az a Mária-kegykép, amely a brünni Fekete Madonna egyik másolata, eredetileg az 1769-ben épült Szűz Mária születése kápolna oltárán állt. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyének ez fontos zarándokhelye” – magyarázta a projektmenedzser.

Ez a hely több, mint egy épület vagy egy várrom, hiszen nagyon fontos történelmi és egyházi vonatkozása is van. Itt őrizték több mint három évszázadon át a Szent Jobbot, államalapító István király jobb karját, itt járt és a bencés apátságot megalapította maga Szent László, és a templomban a Mária-kegykép szintén egyháztörténeti különlegesség, foglalta össze. Barbara Zoltán kiemelte, fontos az, hogy ez a komplexum úgy újult meg, hogy kapcsolódott a többi projekthez, amelyek szintén a Szent László-út keretében valósultak meg, mint például a bihari földvár felújítása vagy a nagyváradi várban végzett bizonyos beruházások.

A projekt kiemelten fontos abból a szempontból, hogy sikerült megőrizniük, sőt feltárniuk és megújítaniuk műemlék egyházi épületeket, valamint vallásturisztikai szempontból is megteremtették az infrastrukturális lehetőséget, hogy itt a zarándokok megpihenhessenek és megismerhessék az apátságot és a templomot.