Jakó Zsigmond legendás kolozsvári professzor, Széchenyi-díjas történész gyermek- és ifjúkorának meghatározó helyszíne volt a micskei Jakó-kúria, amit felmenői építtettek a 18. század második felében. A nemesi rezidenciaként használt birtokot a negyvenes évek kommunista államosítása során szerezte meg a román állam és sikerült is teljesen tönkretennie. Amikor a család leszármazottja, Jakó Klára elkezdte a hosszú évekig elnyúló pereskedését az épület visszaszolgáltatása érdekében, a kúria már majdnem az összedőlés határán állt. A felújítás embert próbáló feladat elé állította az örökösöket, aztán a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel közösen találták meg a megoldást. Napjainkra teljesen újjávarázsolták az egykori pompás úri lakot, májusban fejeződtek be a munkálatok, az avatóünnepséget pedig június végén tartják meg.

A Bihar megyei Micskén található Jakó-kúria hűen tükrözi egy egykori (közép)nemesség állami szintű kisemmizésének, az ingatlanok államosításának, majd pusztulásának történetét, a leszármazottak elkeseredett harcát a visszaszolgáltatás érdekében és azt a kiútkeresést, amit a visszakapott, düledező ingatlanok hasznosítása jelentett. Nemcsak Bihar megyében, hanem egész Erdélyben, amikor ez már törvényileg is lehetségessé vált, hosszas, sokszor évtizedes jogi procedúrák után kerültek vissza egykori tulajdonosaikhoz vagy azok leszármazottjaihoz a kommunista Románia által egykor elorzott ingatlanok – csakhogy annak idején ezek az épületek többnyire pompásak voltak, a visszakapott épületek pedig sokszor csak düledező romhalmazok. Így volt ez a micskei kúria esetében is.

Az erdélyi magyar történettudomány egyik legmeghatározóbb alakja, a Széchenyi-díjas Jakó Zsigmond történész itt, ebben a micskei uradalomban nőtt fel és töltötte ifjúkorát, a kúria utcai homlokzatán egyébként márványtábla őrzi emlékét. A hosszan elnyúló, „L” alakú épületet a Jakó család építtette 1771 és 1774 között késő provinciális barokk stílusban, a birtok nemesi rezidenciaként és közigazgatási központként szolgált. Belső oldalán végig árkádsor húzódik, ez alól nyílnak a helyiségek, amelyekben annak idején generációk éltek együtt. Az épület díszítése eredetileg is szegényes volt, mégis formája és mérete mindmáig nagymértékben meghatározza a településképet.

A pusztulás évtizedei

A kommunista nacionalizálás idején, 1945 után a kúriát államosították, a kollektív gazdaság irodáit költöztették bele, de a helyiek elmondása szerint amikor már romlani kezdett az állapota, még állatokat is tartottak benne. Az 1989-es események után az impozáns ingatlan jó ideig üresen maradt, az állapota pedig tovább romlott, az udvar felé nyúló hátsó rész tetőzete beszakadt. Később egy olasz vállalkozás cipőgyárnak kibérelte az épületet és valamelyest rendbe is hozták, de ebben az esetben sem kell jelentős állagmegőrző munkálatokra gondolni.

A Jakó család leszármazottjai, amikor a restitúció lehetségessé vált, hosszas pereskedés után kapták vissza a kúriát igencsak rossz állapotban. Miután a cipőgyár is kiköltözött az egykori nemesi lakból, az épület a pusztulás sorsára lépett. A tulajdonosok igyekeztek megőrizni, amit lehetett, lezárták az ingatlant, de ez sem akadályozta meg azokat, akik közprédaként tekintettek rá, behatoltak és minden mozdíthatót elhordtak belőle. Ilyen körülmények között kellett a tulajdonosnak megoldást találnia a Jakó-család egykori micskei uradalmi épületének megmentésére – ezt már Farkas Zsolttól, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási előadótanácsosától tudjuk. Megtudtuk ugyanis, hogy a jelentős építészeti, kulturális és szellemi értékkel bíró kúria megmentése egy olyan összefogás eredményeképpen valósulhatott meg, amely eklatáns példa lehet mindenki számára az együtt gondolkodásnak és a közös cselekvésnek.

Csakis közösen menthették meg

A Jakó-család leszármazottjai nagyon hosszú időn keresztül, egy nagyon nehéz pereskedéssel próbálták visszaszerezni a kúriát, sok nehézségbe ütköztek, de az örökös, Jakó Klára nagyon kitartó módon küzdött. Már akkor is látni lehetett, amikor elindították a pereket, hogy az épület állandó romlásban van, és amikor visszakapták és felmérték az állapotát, tulajdonképpen akkor szembesültek azzal, hogy a kúria használhatatlan, teljes felújításra szorul – magyarázta Farkas Zsolt. Hozzátette, az állapotát úgy kell elképzelni, hogy adott pillanatban már az a veszély is fennállt, hogy ha nem történik velem, akkor megsemmisül.

„Jakó Klára kereste mindig a lehetőségét annak, hogy milyen összefogással lehetne ezt az épületet megmenteni, mert nem azért perelték vissza, hogy eladják vagy más módon hasznosítsák, hanem a közösség javára szerették volna fordítani” – ismertette az előadótanácsos. Az egyházkerület a legelejétől nyitott volt arra, hogy létrejöjjön az együttműködés az örökössel, de azt világosan látták, hogy a beruházás hatalmas költségét nem tudják magukra vállalni, mert az alapoktól kezdve a tetőgerincig alapos felújításra volt szükség.

A lehetőségek latolgatása idején jelent meg az a kúriafelújítási program az Országos Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terv (PNRR) keretében, ami pontosan arról szólt, hogy régi kúriák felújítására és emlékházzá alakítására, kulturális hasznosítására lehetett pályázati forrásokat szerezni. Az egyházkerület ekkor Jakó Kláráékkal egy hosszú távú, harminc évre szóló ingyenhasználati szerződést kötött, ez belekerült a telekkönyvbe is, innentől kezdve joguk volt pályázni az épület felújítására. A Jakó-kúria megmentésére összesen 6,8 millió lejt nyertek, ez pedig elegendő volt a teljes felújítási munkálatok elvégzésére. „Ebből a pénzből kívül-belül felújítottuk az ingatlant, az udvart részben sikerült rendezni, viszont ha a következőkben oda egyéb hasznosítási pontokat is be akarunk vinni, akkor szükség lesz még egy-egy beruházásra” – magyarázta Farkas Zsolt.

A beköltözött baglyok

Az épület felújítása során, mivel alapos előkészítő munkát és felmérést végeztek, túl sok meglepetés nem érte a kivitelezőket, azonban a beköltözött baglyok voltak a legérdekesebbek, emlékszik vissza nevetve Farkas Zsolt. Szerinte ez is azt példázta, hogy a természet kezdte visszavenni az uralmat a terület fölött.

„A munkálatokat nagyon komoly építészeti és statikai felmérés előzte meg, tehát nem jelentett meglepetést az, hogy mindent, de tényleg mindent fel kell újítani. A tetőt le kellett cserélni, a nyílászárókat mindet cserélni kellett, de a cél az volt, a kornak a lehető legjobban megfelelő stílusban építsünk mindent vissza, és ez a folyamat valahogy mindig a múltnak és a jelennek a találkozását hozta vissza. Nagyon érdekes az, hogy egy ilyen régi épület, amely ennyire rossz állapotban. volt, miképpen válik tényleg egy modern, de a tradíciókat hordozó épületté” – fogalmazott az egyházkerületi előadótanácsos. Hozzátette, a régi falfestésekből, egyéb tárgyakból semmi sem maradt meg, csupán egyetlen ajtót sikerült restauráltatniuk. Nem is számítottak rá, hogy valami rendkívüli kincsre bukkannak, mert rendelkeznek már azzal a tapasztalattal, hogy mit jelent átvenni és felújítani egy olyan ingatlant, amit korábban évtizedekig az állam használt.

A reménység jele

Farkas Zsolt szerint ha valaki elmegy oda és ha csak egy kempingszéket is visz magával, leül az épülettel szemben az udvarra, akkor nagyon különös lelkület járja át. „Amikor ott vagyok és ránézek az épületre, akkor nemcsak egy épületet látok benne, hanem valahol azokat az ősi erőket is, amikre lelkiekben is lehet építeni”, fogalmazott.

Hozzátette, meglátása szerint mindazok, akik ott, azon a településen élnek és ott járnak-kelnek, mindannyian reményt kaphatnak abból, hogy ez a kúria megújult. Annak idején minden és mindenki megsínylette a kommunista diktatúrát, minden tönkrement, lepusztult, és ez nagyon rá tud telepedni a közösség lelkületére a lelkipásztor szerint. Itt volt ez a Jakó-kúria, Micske meghatározó épülete, és az emberek látták, ahogyan pusztul. És mégiscsak helyre lehet állni! Most láthatják, hogy az elveszettnek hitt kúria is megújult, és ez reménnyel tölthet el mindenkit, hogy a legnehezebb időkben is van remény a talpráállásra – magyarázta a lelkipásztor.

Bekapcsolják a vallási turisztikai körbe

A pályázati kiírásnak megfelelően az épületnek meg kell őriznie az emlékház jellegét, tehát mindenképp lesz egy állandó kiállítás a Jakó-családnak és főleg Jakó Zsigmondnak állít emléket, a többi terembe pedig különböző rendezvényeket szeretnének meghonosítani. Farkas Zsolt elmondta még, szándékaik szerint a kúriát be akarják kapcsolni abba a vallási turisztikai körbe, amelynek keretében a legfontosabb református műemlékeket mutatják be azoknak a turistáknak vagy érdeklődőknek, akik az egyházkerület hegyközszentmiklósi – egyébként néhány éve felépített és átadott – termálfürdőjébe érkeznek kikapcsolódni vagy gyógykezelésre. A fürdőtől egynapos kirándulás keretében megtekinthető például szilágypéri műemlék református templom, vagy a sződemeteri mellette a Kölcsey-emlékházzal, Nagykárolyban a műemlék templom vagy a Károlyi-kastély, Tasnádon a templomban még most zajlanak a munkálatok, de este, visszaérkezés előtt útba esik Micske és a Jakó-kúria – sorolja az előadótanácsos hangsúlyozva: az elsődleges cél az volt, hogy mentsék meg az épületet az enyészettől. Most, hogy ez sikerült, már lehet ötletelni azon, hogy mit és hogyan terveznek majd ott.

Azt egyébként ma is lehet tudni, mert Jakó Klára ebben tudott segíteni, hogy melyik helyiség nagyjából mi volt, és az is ismert, hogy melyik volt Jakó Zsigmond dolgozószobája, ebben rendezik majd be az emlékkiállatást.