Teljes körű templomfelújításra készül a Szilágysámson községhez tartozó mocsolyai református gyülekezet, miután a szakértői vizsgálatok feltárták, hogy nemcsak esztétikai hibákról van szó, hanem a vártnál jóval összetettebb beavatkozásra van szükség.

A 232 éves templom története 1794-ig nyúlik vissza, ekkor fejeződött be a két évig tartó építkezés. Lukács Levente helyi lelkipásztor elmondta, az Isten háza eredetileg református templomnak épült, nem egy korábbi létesítmény bővítése. A jelenlegi épület egy XV. századi római katolikus kápolna helyén áll, így a hely vallási jelentősége még régebbi időkre nyúlik vissza.

Az elmúlt évtizedekben bár voltak kisebb beavatkozások – 1998-ban külső felújítás, 2004-ben fűtésrendszer beszerelése, 2008-ban ablakcsere, 2012-ben pedig a torony és a kerítés újrafestése –, átfogó, az épület szerkezeti állapotát érintő munkálatokra nem került sor.

A problémák jelei már évekkel ezelőtt megmutatkoztak, de sokáig nem tűntek súlyosnak. „Amikor 2020-ban ide kerültem, már láttam hajszálrepedéseket, de a nagyobb repedések az elmúlt egy évben jelentek meg” – mesélte a lelkipásztor. A helyzet súlyossága akkor vált egyértelművé, amikor részletes felmérések kezdődtek: topográfiai vizsgálatok, geodéziai fúrások, valamint statikai és építészeti elemzések.

A szakemberek megállapították, hogy az épület enyhén, mintegy egyfokos dőléssel az udvar irányába elmozdult, és ennek következménye a falakon megjelenő egyre nagyobb repedéshálózat, valamint a toronydőlés.

Veres Gábor alpolgármester, aki helyi lakosként is közelről követi az eseményeket, megerősítette: a romlás üteme felgyorsult. „Ma már ott tartunk, hogy akár öt centiméterre is elvált a torony a templomtól, ami már szemmel látható és ijesztő” – fogalmazott.

A szakértők tanácsára a lelkész és az alpolgármester egyszerű módszerekkel is figyeli a mozgást. A repedéseket gipsszel rögzített, megjelölt üvegdarabokkal kötötték össze, hogy lássák, történik-e további elmozdulás. Az eredmény egyértelmű volt: több helyen rövid időn belül a gipsz elrepedt, leesett, az üveg pedig elmozdult. „Ez azt jelenti, hogy az épület folyamatos mozgásban van” – tette hozzá az alpolgármester.

Nem kockáztatnak

A szakvélemények szerint az egyik fő ok a több mint kétszáz éves alap meggyengülése. Emellett az időjárási szélsőségek, a szárazság és a csapadékos időszakok váltakozása is hozzájárulnak a talaj mozgásához. A környéken egyébként nem egyedi jelenség a hasonló károsodás: sok, hatvan évnél régebbi ház repedezik.

A kialakult helyzet miatt a gyülekezet kénytelen volt meghozni a nehéz döntést: biztonsági okokból nem használják a templomot. Az istentiszteleteket jelenleg a gyülekezeti házban tartják. „Nem áll fenn közvetlen életveszély, de nem kockáztathatunk” – hangsúlyozta Lukács Levente. A következő lépés az épület stabilizálása. A szakemberek szerint a felújítás előtt elengedhetetlen a támfalak kiépítése és az alap megerősítése, hogy megállítsák a további elmozdulást. Ez azonban jelentős anyagi terhet ró a gyülekezetre. A teljes felújítás költsége elérheti az 1,5 millió lejt, amely magában foglalja a tető, a belső tér, az elektromos hálózat és a fűtés korszerűsítését. A legsürgetőbb beavatkozások, az alap és a szerkezet megerősítése mintegy 500 ezer lejbe kerülnének.

A gyülekezet eddig önerőből és adományokból próbált előrelépni. A szükséges dokumentáció elkészítésére a hívek és a Zilahi Református Egyházmegye támogatásával összegyűjtöttek 65 ezer lejt, emellett az idei állami költségvetésből Seres Dénes parlamenti képviselő közbenjárásával 50 ezer lejt irányoztak elő.

„Van egy kezdőtőkénk, és pályázatot is benyújtottunk. Reméljük, hogy már idén nyáron elkezdhetjük a munkálatokat” – mondta Veres Gábor. A helyzetet nehezíti, hogy a templom nem szerepel a műemlékek listáján, így bizonyos pályázati lehetőségek nem elérhetők. Ennek ellenére a közösség nem adja fel. A mintegy háromszáz fős gyülekezet, amelyből néhányan külföldön élnek, továbbra is aktív és összetartó.

Aktív gyülekezet

Az elmúlt időszakban számos rendezvényt szerveztek, amelyek jól mutatják, hogy bár a gyülekezet nem nagy létszámú, mintegy 315 főt számlál, akik közül 67-en már nem a településen élnek, mégis aktív és élő közösségről van szó. Amint a lelkész mesélte, a Hazatérés vasárnapján több mint kétszázan vettek részt, de rendszeresen tartanak egyházmegyei rendezvényeket, gyermek- és ifjúsági alkalmakat, konferenciákat, nőszövetségi és presbiteri találkozókat. „Mindez azt bizonyítja, hogy egy életképes, aktív és összetartó közösségről van szó, amely most nehéz helyzetbe került” – fogalmazott Lukács Levente. Az önkormányzat támogatásával jelentős fejlesztéseket valósultak meg: felépült a gyülekezeti ház, elkészült az új kultúrotthon, jelenleg ravatalozó épül.

A templomban körülbelül 210–220 ülőhelyes, az épület alapterülete 26×7 méter. Berendezésének jelentős része, a szószéktől a padokig a 232 évvel ezelőtti időkből származik, ezért a felújítás mára nemcsak indokolttá, hanem időszerűvé vált. Sorsa bár még bizonytalan, a helyiek elszántsága töretlen. „Úgy gondolom, hogy minden közösség életében kiemelten fontos szerepet tölt be egy gyülekezési hely, így a templom is. Ebben az esetben ez különösen hangsúlyos, hiszen a falunak ez az egyetlen temploma. Éppen ezért számunkra kiemelten fontos, hogy felújítsuk, és a gyülekezet visszaköltözhessen az Isten házába, hogy ott folytathassa nemcsak a közösségi, hanem a lelki építkezést is” – fogalmazott a lelkész.

A jövőre reménységgel tekintenek. A zsoltáros szavaival élve, hiszik, hogy ahogyan eddig is megtartotta és segítette őket az Isten, úgy a továbbiakban is maradandóvá teszi munkájukat. Bár tudják, hogy ezen a földön semmi sem örök, mégis abban bíznak, hogy a 232 éve álló templom, amelyben generációkon át magyar nyelvű igehirdetések hangzottak el, és amely a református és magyar identitás fontos hordozója volt, még hosszú ideig szolgálhatja a közösséget. Céljuk, hogy az örökséget, amelyet őseiktől kaptak, megőrizzék, és továbbadhassák az utánuk következő nemzedékeknek.