Felújították a Szilágy megyei Kraszna községhez tartozó Ráton református templomát, amely gyöngyszemként tündököl a helység központjában.

Teológiai éveit követően, négy éve érkezett a faluba Biró Botond lelkész, aki szinte azonnal hozzálátott a közösség életének felpezsdítéséhez, majd pályázatokat nyújtott be, hogy korszerűsítse Isten házát.

A tavaly elkezdődtek a munkálatok: a templom belső felújítására a magyar kormánytól a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül kaptak támogatást, míg a templom külső felújítását a román kormány, a helyi önkormányzat és más támogatók segítségével sikerült kivitelezni.

Ennek apropóján hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen Bogdán Szabolcs esperes igehirdetését a 127. Zsoltár első versére építette: „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői”. Elmondta: a mai nap az örvendezésé, hiszen az öröm, a hálaadás hozta össze mindnyájukat, mert megújult és gyönyörű lett nemcsak belül, hanem kívül is a rátoni gyülekezet temploma, ezért van, miért hálát adni, örvendezni. Továbbá kiemelte: „mi, emberek, magunktól semmire sem lennénk képesek, ha az Úr nem munkálkodik, mert csak az általa megáldott szorgalom tud gyümölcsöket teremni.”

Az esperes szerint a hívő ember tudja, hogy nem élhet az Isten áldása, segítsége, cselekedete nélkül, és a legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor kihagyjuk terveinkből, önállóan akarunk eljárni. Nem elegendő az emberi akarás, tudás, erő, szükségünk van az ő vezetésére, áldására, mert minden építés, felújítás, csak általa lesz áldott, és a közösség építése is csak vele lesz eredményes – hangsúlyozta. „Mi az Úrral építettük fel ezt a hajlékot, segítségével kirendelte a forrásokat pályázatok formájában, emberi hozzájárulás által. Az építés, felújítás önmagában még nem minden, következik az őrzés folyamata, ami sokkal nehezebb, mint az építés, mert állandó éberséget feltételez. Igaz ez nemcsak épületekre nézve, hanem a lelkiekre is, őrizni kell azt, ami elkészült, és néha ez kemény küzdelmet jelent” – fogalmazott.

Hozzátette: a gyülekezet ereje soha nem a számokban rejlik, nem ez határozza meg, nem a nagy tömegeket nézi Isten, hanem, hogy mi van a szívekben, és a legfontosabb a gyülekezet lelkiállapotának temploma. A felújított templom látványos, hiszen az épületeket könnyebben lehet azzá tenni, a lelki munka, az emberi életek, szívek változása, gyógyulása viszont nem ilyen, és nemcsak egy kőépület újulhat meg, hanem az emberi élet is – mondta.

Az igehirdetést követően Biró Botond helyi lelkipásztor hálát adott az Úrnak, és megköszönte mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak, hogy otthonossá váljék a kis hajlék.

Seres Dénes RMDSZ-es parlamenti képviselő ünnepi beszédében megfogalmazta, nem biztos, hogy az a nagy gyülekezet, amelynek a nyilvántartásban sok ember van, hanem az, amelyikben telve a templom, és ahova elkötelezett, Istentől félő emberek járnak. „Én úgy értékelem Rátont, hogy egy nagy gyülekezet, hiszen nagy gyülekezet módjára tudta megvalósítani mindazt, amit elképzelt”.

Elmondta, abban a szerencsés helyzetben van, hogy az elmúlt 30 évben végig tudta kísérni ennek a gyülekezetnek az életét. Ott lehetett, amikor parókiát, imaházat javítottak, amikor emlékhelyet állítottak a hősöknek, és nem egyszer templomjavító, hálaadó ünnepségen vett részt. Jelen volt azokon az eseményeken, amelyeket az „őrzők” végeztek az évek során, az idősek találkozóján, szeretetünnepségen, és tanúja lehetett, hogy a helybéliek mindannyiszor hozták a múltból mindazt, amire alapozni lehet, ezért tisztelet és megbecsülés jár. A jövő nemzedékének azt üzente: a példát vigyék tovább, és ha a templom megújulásra szorul, hívő, becsületes magyar emberek módjára segíteni kell.

A Szilágy Megyei Tanács alelnöke, Szilágyi Róbert István az egybegyűltekhez szólva elmondta: a templom, a gyülekezet az egyik legfontosabb intézmény a társadalomban, életünkben, mert itt hálát lehet adni mindazért, amit a hétköznapokban megélünk, amit kaptunk, és azt kívánta, hogy mindig legyen tele Isten háza, a helybéliek vigyék tovább az értékeket, gyarapodjanak, és még sokszor találkozzanak e szent helyen.

A köszöntéseket követően rövid kulturális előadás következett, szavalatok, énekek hangzottak el, majd Kovács István községi polgármester hozzátette: aki bőven vet, bőven is arat – „a helybéliek bőven vetettek, így csodálatos dolgok születtek”, majd azt kívánta, ezután is bőven vessenek: szeretetet, alázatosságot, megbocsátást, magyarságot, és akkor bőven lesz aratás is.

Az istentisztelet után a templomkertben magnóliafacsemetét ültettek, mert abban van a lehetőségek ígérete, kemény virág, és a túlélés érdekében alkalmazkodnia kell, ezért a hosszú életet képviseli – mondták.

A rátoni templom és gyülekezet

2010-ben 200 éves volt a templom, ami már a negyedik református templom a faluban, előtte kisebb fatemplomok épültek, amelyek elvesztek az idők folyamán, a jelenlegi viszont megmaradt. A lelkész elmondta: a felújítás során részlegesen leverték a belső fal vakolatát, majd újravakoltak, talajvízelvezetést végeztek, festettek, új nyílászárókat szereltek be, bútorzatot cseréltek, felújították a szószéket és az úrasztalát, valamint tervben van a fűtésrendszer kiépítése is, ami remélhetőleg az idén megvalósul, hogy nagyobb esemény, keresztelés, esketés, karácsony ünnepe idején lehessen fűteni.

Jelenleg 132-en szerepelnek a gyülekezet nyilvántartásában, az újszülöttektől a legidősebb korú testvérig „mindenből van egy kevés”. Gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, presbitereknek külön-külön bibliaórákat tartanak, és a fiatal házasok számára is szerveznének, mert a gyermek születése után néha a szülők elmaradnak a közösségből, így viszont továbbra is aktív tagok maradhatnak – vélte a tiszteletes.

A népességfogyás Rátonra is jellemző, az egyetemisták többnyire a városokban maradnak, mert olyan szakokat választanak, amivel a faluban nem tudnak elhelyezkedni. A gyülekezet egy összetartó közösségből áll, erre törekednek mindannyian, minden alkalom, tevékenység, amit együtt végeznek, csapat- és közösségépítő, mert általa találkoznak, ismerkednek, beszélgetnek. Nem az internetes tartják a kapcsolatot, ugyanis az időseknek ehhez egyrészt nincs hozzáférésük, másrészt a közösség attól közösség, ha tudnak egymásról, érdeklődnek, hogy kivel, mi van, és ez csak találkozás során valósulhat meg. „Amikor az emberek elzárkóznak, a távolmaradást, a saját otthonukat választják, nem a közösségi alkalmakat, emiatt nem tudnak igazán a közösség ajándékában részesülni, annak tagjaivá válni, mert nincsenek jelen, s így nem tudják, hogy mi van a közösség többi tagjával, nem tudnak segítő kezet nyújtani, testvér lenni, ezért nagyon fontos az együttlét, a találkozás egyrészt az Istennel, másrészt az emberekkel” – fogalmazott a szatmári születésű Biró Botond.

A kis gyülekezetnek megvan az előnye: családias, ismerik egymást, a lelkésznek többször van lehetősége meglátogatni a híveket, évente akár többször is. Amint vallja: az igazi értékekért sokszor áldozatot kell hozni, ami bár sokszor nem könnyű, de életet mentő, megújító és megtartó.