Nagyenyed és a környék magyarsága történelmi pillanatként élte meg a 2024. október 27-i átadóünnepséget, amelyen Kató Béla püspök hirdette az igét. Az impozáns református templom restaurálása öt évig tartott és több mint 4 millió euróba került.

A felújított templom Dél-Erdély egyik legjelentősebb műemléke, amelyhez kiemelt egyháztörténeti események kötődnek. Falai között jött létre 1564-ben az Erdélyi Református Egyház a lutheri és kálvini egyház különválásával. Ugyanekkor itt választották meg Erdély első magyar református püspökét, Dávid Ferenc személyében. Nagyenyed 1780-1849 között az Erdélyi Református Egyház püspöki székhelye volt.

A nagyenyedi templom otthont adott 11 országgyűlésnek és 49 zsinatnak, amelyeken fontos döntések születtek. 1646-ban ebben a templomban rendelte el a zsinat a presbitériumok felállítását és ugyanabban az évben itt mondták ki a nemzeti iskolák indítását. 1682-ben az enyedi templomban állították fel a Supremum Consistoriumot, a ma is létező Igazgatótanács elődjét, a világiakból és egyháziakból álló bizottságot.

Történelmi szempontból jelentős eseménynek számít, hogy 1551. július 19-én ebben a templomban éjszakázott utoljára a magyar korona Izabella királynő tulajdonában, másnap átadták a Habsburgoknak.

Az erdélyi református egyház bölcsője

Vasárnap délután zsúfolásig megtelt Erdély nagymúltú istenháza, amely Nagyenyed központját uralva, mintegy jelképes őrtornya a város és a környék magyarságának. A fennkölt, háromórás ünnepség magas rangú egyházi és világi elöljárók jelenlétében zajlott.  

A liturgia első részét Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese végezte el, az igehirdetés szolgálatát pedig Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki a hálaadás fontosságát hangsúlyozta, az 50. Zsoltárok könyve 14. és 15. verse alapján: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”.

A püspök kiemelte: az elmúlt években Erdélyben mintegy ötszáz templomot újítottak fel, lassan lezárul a folyamat és „nekünk csak egy feladatunk maradt, a hálaadás, ami a köszönetnek a kifejezése”. A felújított templommal együtt, amely szebb, mint valaha, a híveknek is meg kell újítaniuk a fogadalmat, hogy nem szakadnak el a gyülekezettől, a magyar közösségtől. „Ötször szinte elpusztult ez a templom, de ebben a gyülekezetben mindig volt feltámadás, és ha ma mi ezt elhisszük, akkor ez fog megvalósulni a jövőben is” - mondta Kató Béla, aki legvégül megáldotta a felújított templomot.

Tóth Tibor László nagyenyedi lelkipásztor megköszönte a támogatásokat és elmondta: 2023-ban, amikor felbontották az 1873-ban készült toronygömböt, ő is elkészített egy időkapszulát, amelyben a templom múltját és jelenét ismertette, és ennek tartalmát idézte az ünnepségen.

Köszöntőjében Kolumbán Vilmos püspök-helyettes is az enyedi templom egyháztörténeti jelentőségét méltatta: „Kevés olyan templom van, amely felérne Nagyenyed templomának történelmével”. Ez a templom tud a legtöbbet az erdélyi református egyház történetéről, hiszen itt tartottak közel ötven zsinatot és falai között jött létre 1564-ben az Erdélyi Református Egyház.

Megható szavakat intézett az egybegyűltekhez Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztály-vezetője, aki enyedi származású lévén, itt kapott „gyökereket és szárnyakat”. „Legyen e teljesen megújult templom messze világító fáklyája mindannak, ami továbbélteti a közösséget” – mondta. Beszédében megemlékezett Potápi Árpád Jánosról is, Enyed elkötelezett támogatójáról, akinek emléke előtt egyperces néma csenddel emlékezett a gyülekezet.

Ilyés Szabolcs, a RegioConsult ügyvezető igazgatója, felvázolta a templom felújításának főbb állomásait. A szakember elmondta: voltak, akik megkérdőjelezték a kivitelezés sikerét és több tényező késleltette a munkálatokat, de végül csodálatos végeredmény született meg. „Egy ilyen műemléket 60-80 évente ildomos felújítani, én pedig azt remélem, hogy ennyi év után ismét lesz erő a közösségben, hogy ezt megtegye” – mondta.

Cseke Attila szenátor kihangsúlyozta, hogy az enyedi templom több tekintetben egyedi, hiszen meghatározó történelme van, sajátos stílusjegyeket visel magán - a román kori alapoktól a késő gótikán át a késő barokkig - és példátlan az az összefogás is, amellyel megteremtették a felújításhoz szükséges  forrásokat.

Nicolae Mărginean, a Központi Fejlesztési Iroda kommunikációs igazgatója elismerően szólt a felújításról és a templomot egyenesen katedrálisnak nevezte, mert „azzá teszi a lelkülete és a szellemisége”.

Köszöntőbeszédében Lőrincz Helga, a nagyenyedi RMDSZ elnöke, utalt arra, hogy az elmúlt nyolc esztendő alatt a magyar érdekeltségű épületek szinte mindenikét – a kollégiumot, a Betlen utcát, a római katolikus és a református templomokat – restaurálták Nagyenyed központjában, és erre a rendkívüli teljesítményre a 13 százaléknyi magyar közösség volt képes. „Minden, ami magyar, a helyén áll felújítva, és ezért csak hálásak lehetünk. Hálásak kell lennünk a Jóistennek, hogy mi lehetünk azok, akik életet viszünk ezekbe az épületekbe. Ez a mi dolgunk és ezt hálával tesszük” – mondta a politikus.

Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta: a templom tőszomszédságában található iskola és annak közössége megpróbálja teljesíteni hivatását és ebben segíti és erősíti a hite.

Az ünnepségen jelen volt az egyházközség egykori lelkipásztora, Pásztori Kupán István Gergely, aki Isten áldását kérte a felújított templomra.

Az ünnepséget szavalatok és zenei előadások színesítették. Fellépett a gyülekezet és a kollégium kórusa, a kollégium furulya zenekara, utóbbiak Szabó Zsombor zenetanár irányításával. Különös élményt jelentett Rigmányi István operaénekes fellépése, akit orgonán kísért Kolcsár Péter zongoraművész. Alkalomhoz illő pastorale orgonajátékot hallhattunk továbbá Basa Anna kántor, kórusvezető jóvoltából. Szőcs Noémi, a Kolozsvári Színművészeti Egyetem hallgatója Kárpáti Tibor Gyönyöt az Embernek című versét tolmácsolta, Rostás Angéla képzős diák pedig Áprily Lajos Enyedi csend-jét szavalta el, énekeltek Fülöp Hanna és Sipos Mária Beatrice diáklányok.

Pusztítás és ujjászületés

Az ünnepi istentiszteleten több felszólaló számára is elkerülhetetlen volt az Erdély minden tragédiáját megszenvedő enyedi templom történetére való utalás.

A viszontagságos idők nyomai már az épület változatos stílusjegyein is szembeötlőek. Román stílusú az 1222-1239 között épült torony, egyszerűsített késő-gótikus templom-külső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint adott az egyszerűsített késő-barokk háromhajós templombelső. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. A stíluskeverék magyarázata, hogy a város templomával együtt ötször lett elpusztítva és mindig a kor építészeti stílusának megfelelően lett újjáépítve.

Az első pusztítás az 1241-42-es tatárbetörés volt, a második 1599-1600-ban esett meg, amikor Mihály vajda Havaselvéről betört, serege sokfelé pusztítást Erdélyben. Ennek a pusztításnak áldozatául esett az enyedi vártemplom és az egész város. A harmadik pusztítás dátuma 1658 volt, előzménye II. Rákóczi György fejedelem megfontolatlan lengyel koronaszerző próbálkozása és a Porta büntető hadjárata. Ekkor pusztult el Gyulafehérváron a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított Collegicum Academicum, az értékes könyvtár és Erdély egyetlen akkori patikája. A pusztítók a tatár kánnal az élen Enyedet is elérték, szerencsére egy hirtelen felhőszakadás a gyújtogató pusztítás méreteit csökkentette.

A negyedik pusztítás 1704. virágvasárnapján, március 16-án ment végbe, amikor Rabutin osztrák generális parancsára Tiege ezredes martalóc csapatával megtámadta a várost. Küldöttség élén Pápai Páriz Ferenc professzor kegyelmet kért a városnak, sikertelenül. Az összecsapásban körülbelül 200-an estek el, melyből 18 kollégiumi diák, emlékművük a Sétatéren található. Ekkor szakadt  be a tüzes gerendák súlya alatt a templomhajó csúcsíves, kőbordás mennyezete és 16 évig fedetlen maradt, majd 1720-ban gerenda- és deszkamennyezetet építettek. Csak később, 1795-1805 között építették be a késő-barokk háromhajós templombelsőt, a karzatokkal. Az akkori tragédiát Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című novellájában örökítette meg.

Az ӧtӧdik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849. január 8-dikáról 9-re virradó éjszaka történt, amikor a katonai védelem nélkül hagyott városra tört az Érchegység fellázított román lakossága. Egyetlen éjszaka 800 embert, főként asszonyt, öreget, gyereket mészároltak le, de a mínusz 27 fokos hidegben bujdosók is szinte kivétel nélkül megfagytak, így az áldozatok száma szinte megkétszereződött. A Bethlen-kollégiumot, annak könyvtárát és a templomot feldúlták, kegytárgyait, értékeit elrabolták, levéltárát megsemmisítették.

Esztétika és funkcionalitás

A mostani felújítás nyomán soha nem látott pompájában ragyog Nagyenyed temploma. A kiemelt, A-kategóriás műemlék szakszerű felújítása azonban egy viszontagságos folyamat volt, ennek részleteit Balogh Éva, a RegioConsult tanácsadói és pályázatmenedzsment iroda igazgatója ismertette.

A vártemplom helyreállításáról 2015-ben született döntés. A projekt megvalósítása a Regional Consulting & Management projektmenedzsment, az UTILITAS CCPDRPC SRL tervező, valamint az Ostentum SRL technikai segítségével zajlott.

A rehabilitáció elsősorban az Európai Unió forrásaiból valósult meg, a Regionális Operatív Program 2014-2020 keretén belül. A finanszírozási szerződést 2017. június 15-én írták alá az akkori Regionális Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumával mint irányító hatósággal és a Közép Regionális Fejlesztési Ügynökséggel, mint közreműködő szervezettel. A kivitelezési szerződést a versenypályázati eljárás után, 2018. július 25-én kötötték meg a Decorint SRL építőipari vállalattal.

 A munkálatok 2018. szeptember 3-án kezdődtek, és a projekt befejezésének határideje és tényleges megvalósítása 2023. december 8-a volt. A projekt tervezett összköltsége közel 18,5 millió lej volt, ebből 14,5 millió lej uniós forrás, 2,5 millió lej hazai hozzájárulás és közel 1,5 millió lej lej önrész. Az előre nem látható költségek miatt az egyházközségnek további, mintegy  2 millió lejt kellett előteremtenie. Ezt a többletfinanszírozást Magyarország Kormánya biztosította a Bethlen Gábor Alap által.

A 2015-ben indult munkálatok számos kihívással néztek szembe, például a 2019-es világjárvánnyal, amikor a munkálatok egy ideig szüneteltek. A pandémia után, amikor a projekt újraindulhatott, az építőipart sújtó árrobbanás valamint a munkaerőhiány jelentett újabb nehézséget.

A munkálatok során technikai nehézségek is felbukkantak nemegyszer, például, a tető felbontása után kiderült, hogy hiányzik a teljes vízvető rendszer, a cserepek egy habarcsrétegre voltak helyezve, így új vízvető létrehozása vált szükségessé. A tetőszerkezet fából készült részei jelentősen megrongálódtak, ezért két új koszorút terveztek.

A felfedezett történelmi feliratok helyreállítása és kiemelése is fontos része lett a munkának, különösen a diadalív felületén található feliratoké.

Első lépésként a templom tetőszerkezetét újították fel, különös tekintettel a szentély és a sacristia területére, ahol a régi tetőfedő anyagokat teljesen eltávolították. Az elavult és sérült szerkezeti elemeket kicserélték, majd az új tetőszerkezetet cserépfedéssel látták el. A sacristia és a templomhajó között elhelyezkedő lépcsőház tetőjét fémlemezzel fedték, hogy biztosítsák a megfelelő védekezést az időjárás viszontagságai ellen.

A homlokzatokon is jelentős munkálatok történtek: eltávolították a régi vakolatot, majd megtisztították a falakat és helyreállították a hézagokat, különösen a szentély és a sacristia területén. A külső homlokzatokon végzett munkák mellett a belső falakon is felújításokat végeztek. A boltozatok és belső falak vakolatát eltávolították, majd megtisztították a kőelemeket, és új vakolatréteget vittek fel, amelyet végül festéssel zártak le. A templom belső terének egyes részein, például a templomhajóban, a faragott kőelemeket is restaurálták, hogy visszaállítsák eredeti állapotukat.

A templom szerkezeti megerősítése érdekében a boltozatokat is megerősítették, és a sacristia korábbi faszerkezeteit rekonstruálták. A fapadlókat a galéria szintjén újították fel, míg a földszinten kőburkolatot alkalmaztak. A technikai hálózatok kiépítése során külső és belső vízelvezető csatornákat is telepítettek, hogy javítsák a templom vízelvezetési rendszerét.

A szentélybe új vitráliumokat építettek be, amelyek nemcsak esztétikai értékkel bírnak, hanem a fények és árnyékok játéka révén spirituális atmoszférát is teremtenek a templomban. Megtörtént a padok teljes cseréje a templomhajóban és a karzaton is.

A felújítás során nemcsak a templom külső és belső terei, hanem a torony is jelentős restaurálási munkálatokon esett át. A torony teljes belső szerkezete alaposan helyreállításra került, mivel az idő múlásával elhasználódott elemek, különösen a faanyagok és szerkezeti kötések, veszélyeztették a torony stabilitását és biztonságát. A restaurálás során a sérült vagy elavult elemeket gondosan kijavították, illetve kicserélték, mindvégig ügyelve a történelmi hitelesség megőrzésére és az eredeti szerkezeti megoldások megtartására.

Külön figyelmet kapott a harangok felújítása is, amelyek a templom és a közösség szimbolikus és szakrális elemei. A harangok mechanikai alkatrészeit modernizálták, beleértve a rögzítő rendszereket és az ütőszerkezeteket is. A felújításnak köszönhetően a harangok ismét a régi pompájukban szólalnak meg. Az orgona tisztítása és karbantartása szintén szakértelmet igénylő feladat volt, amelyet tapasztalt orgonaszólisták és szakemberek végeztek el.

A teljes felújítás során végig kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a munkálatok ne csupán esztétikai, hanem szerkezeti és funkcionális szempontból is maradandó javulást eredményezzenek. A templom történelmi értékeinek megőrzése mellett a modern szükségleteknek megfelelően is fejlesztették az épületet, biztosítva, hogy a következő generációk is élvezhessék ezt a kulturális és szellemi örökséget.