A Balázs-Bécsi házaspár vezeti évek óta a gyergyócsomafalvi Mocorgók Néptáncegyüttest. Nagy odaadással készítik fel a gyerekeket karácsonyi előadásokra, nyári táborokra, gálaműsorokra, de tavaly egy komoly táncelőadást, Jerika kövének legendáját is sikerült megálmodniuk és színpadra vinniük. Nem is olyan egyszerű amatőr néptánccsoportot vezetni, ha szívét-lelkét beleadja az ember – ez látszik Balázs-Bécsi Orsolyán és Csabán is. Próbáról próbára készülnek, meg kell tanítaniuk a gyerekeknek a tánclépéseket, össze kell rakniuk a koreográfiát, de magát az előadást is. Ezek mellett zenészekről, technikusokról is gondoskodnak, viseleteket varrnak, díszletet terveznek, énekeket tanítanak, és ami a legfontosabb: összetartják a gyerekeket, megszerettetik velük a népi világot. A néptáncoktató házaspárral beszélgettünk népviseletekről, turnékról, pályázatokról és jövőbeli tervekről.

2016-ban még a Maros Művészegyüttes tagjaiként kapták a felkérést Balázs-Bécsiék, hogy tanítsanak 86 táncolni vágyó gyereket Csomafalván. Sokan voltak, ráadásul nagyon lelkesek, ez adta az erőt, az energiát, hogy komolyabban foglalkozzanak a tánccsoporttal – emlékezett vissza Balázs-Bécsi Orsolya. Három hónap alatt összeállítottak egy karácsonyi előadást, amit az ottani Művelődési Házban adtak elő. Nagy kedvet kapott táncolni a többi gyerek is, pár hónap elteltével csaknem 180-ra nőtt a létszám. Ez sajnos a járvány ideje alatt megváltozott. A tehetetlenség és bizonytalanság miatt az együttes tagjainak száma visszacsökkent nyolcvanra. Ennek ellenére, rengeteg munkájuk van az oktatóknak, hiszen nemcsak Gyergyócsomafalván tevékenykednek, még Gyergyóújfaluban, illetve -Alfaluban is tanítanak táncolni gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

A pár év alatt szinte minden Kárpát-medencei tájegység jellegzetes figuráit megtanulták a gyerekek. Tudják a szilágysági, mezőségi, kalotaszegi, vajdaszentiványi táncokat, de a gyergyói, csíki, székelymezőségi és széki táncokat is – csak hogy felsoroljunk néhányat.

Arra, hogy miként választják ki a következő megtanulandó táncot, Balázs-Bécsi Csaba válaszolt. Elsősorban megnézik, megállapítják a figurák nehézségi szintjét és felmérik a gyerekek képességeit. Egy ötéves kisgyereknek hiába tanítanának kalotaszegi legényest, mert ahhoz legalább tizennyolc évesnek kell lennie, hogy szépen, elegánsan, férfiasan tudja megcsinálni – jegyezte meg az oktató. A kiscsoportok népi mondókákkal, gyermekjátékokkal kezdik a néptánc megismerését, folyamatosan beleviszik a tapsokat, dobogtatásokat, lépéseket, és mindezt addig építek felfelé, amíg meg nem érnek egy adott tájegység táncaira a gyerekek.

A Mocorgók Néptáncegyüttes nagycsoportjának tánctudási szintje már ott tart, hogy csak az elkötelezettségen és az időn múlik, melyik lesz a következő térség, aminek figuráit és lépéseit elsajátítják.

Ennek tudható be, hogy tavaly össze tudtak állítani a Gyergyószárhegyi Kulturális Központ, különösen Kolcsár Béla igazgató segítségével egy teljes táncelőadást, Jerika kövének legendáját, amivel másfél év alatt 35 fellépést tudhat maga mögött az együttes. „A Mocorgók már olyan szintre kerültek, hogy megbírtak volna egy táncelőadást. Utánanéztem, hogy milyen helyi legendák vannak, miket nem dolgoztak fel még táncelőadásként. Így találtam rá Jerika kövének legendájára, a Székely Legendárium oldalán. Több helyről is megérdeklődtem a történetet, elsősorban a csomafalvi idősektől. Ez egy nagy dráma a gazdagságról, a gyermekek feláldozásáról az anyagi javakért cserébe. Ezért is van az, hogy az előadás egy unoka-nagytata párbeszéden alapszik, így meséljük el a legendát. Szerettünk volna egy boldog véget adni az előadásnak, ezért a kisgyerek megkérdezi a nagytatájától, hogy mi lett volna, ha nem áldozzák fel a vezérházaspár fiát. Így jött be az előadás végére a lagzi, a gyerek, a boldog befejezés. Törekedtünk arra, hogy ez a sok negatív szereplő valahogy feloldozást kapjon, hogy ne legyenek túl gonoszok” – tette hozzá Balázs-Bécsi Orsolya.

Jerika történetét több erdélyi településen, eseményen is bemutatták, egyebek között az Erdélyi Táncház Találkozón, Marosvásárhelyen a Maros Művészegyüttes 65. születésnapjának alkalmából, Kolozsváron a Szent István-Napi Néptánc Találkozón, de ezek mellett több erdélyi turnén is részt vettek a táncosok. Sőt még Magyarországot is megjárták az előadással. „Nagy dolog, hogy amatőr együttesként ilyen helyeken tudtunk fellépni. Udvarhelyen még amatőr együttes nem tartott önálló műsort mindaddig, amíg meghívtak minket a Jerikával. Addig csak a hivatásos együttesek léptek fel” – tette hozzá az oktatópár.

Az előadásokhoz a népviseletek nagyrészét pályázati pénzekből varratják, de az egyszerűbb és nem annyira drága ruhadarabokhoz a szülők fizetik az anyagot, a néptáncoktató házaspár pedig az udvarukon álló kis műhelyben megvarrják ezeket. Egy erdélyi amatőr néptáncegyütteshez képest nagyon jól állnak a viseletekkel – jegyezték meg. A Csoóri Sándor Alap nyújtja a legnagyobb segítséget számukra, már harmadszor nyerték meg a pályázatot. A megkapott összeget viseletekre költik, erre van most igazán szükségük. A fiúk viseletét is szeretnék kiegészíteni még. Ez a prioritás, színpadon sokat számít – jegyezte meg Balázs-Bécsi Orsolya. Oktatásra is lehetne szánni ezeket az összegeket, de amíg a szülők támogatják a gyerekeket, addig a népviseletekre gyúrnak. Természetesen a helyi önkormányzatok is segítenek. Gyergyócsomafalván helyet biztosítanak a táncpróbáknak, Gyergyóújfaluban pedig fizetik a gyerekek táncbérletének felét.

Az együttes legutóbb a Csoóri Sándor Alapból nyert pályázati díjat nyolc teljesen új kalotaszegi lányviseletre költötte, Mérában varratták, így teljesen autentikus – tette hozzá Balázs-Bécsi Orsolya. Kibővítik a lányviseleteket, nemsokára tizenkettő lesz belőlük. Régebb egy konfirmáló lánynak tizenkét viselete volt, ha mi is kibővítjük a ruhatárunkat, akkor az egész együttesnek annyi lányviselete lesz, mint egykor konfirmáló lánynak – jegyezték meg viccesen.

Noha még biztos, hogy színpadra állnak a Jerika kövével, az új folklórműsoruk már 90 százalékban kész van. Az Édesanyám sok szép szava címet így magyarázta Balázs-Bécsi Orsolya: „Ez az ének Erdély szinten minden egyes tájegységén megtalálható más-más dallammal, de sok a jelentősége ennek a dalfoszlánynak is. Eddig a Mocorgók Néptáncegyüttes rengeteg energiát fektetett bele minden projektbe, de ezzel az előadással a szülőknek, különösen az édesanyáknak szeretnénk megköszönni a sok fáradozást.” Egy kicsit sírós, megható előadás táncokkal, balladákkal és versekkel fűszerezve. Balázs-Bécsi Csaba azt is elárulta, hogy már csak finomítani kell néhány helyen, de tervezik az előadás bemutatóját megtartani valamikor februárban.

(A szerző a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem másodéves, újságíró szakos hallgatója.)