A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében vasárnap mutatták be a Kőrösi Csoma Sándor legendás gyalogos utazásától megihletett Pengő Zoltán Ötmillió lépés Erdélytől Ladakig című könyvét. Munkatársunk nem csak úti élményeit osztotta meg az eseményen a hallgatósággal, előítéleteket bontott le és megfogalmazott néhány szentenciát is.

„Meg sem fordult a fejemben, hogy utazásommal úgymond a nemzetet szolgáljam. (…) Azt sem éreztem, hogy küldetést teljesítenék. (…) Áldozatot sem hoztam, az én értelmezésem szerint. (…) Ami indulásra sarkallt, az lényegében egy vágy volt, amit Kőrösi Csoma Sándor legendás utazása ihletett, vágy a kaland, a kihívás után” – írja lefegyverző őszinteséggel Pengő Zoltán újságíró az Ötmillió lépés Erdélytől Ladakig című könyvében, amelynek bemutatóját vasárnap tartották a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében.

Kapcsolódó

Közéletről, pátosz nélkül – Kolozsváron is bemutatták Markó Béla verseskötetét

Közéleti utalásokkal és önéletrajzi elemekkel teli „sztorizó költészetnek” nevezte Markó Béla az utóbbi években született verseit, amelyből Egy mondat a szabadságról címmel 2020 tavaszán jelent meg verseskötet a Pesti Kalligram Kiadónál.

Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Markó Béla irodalom

Ismert, hogy a Maszol munkatársa 2019. szeptember elsején indult el gyalog Nagyenyedről, hogy Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain haladva elérjen Indiába. Számtalan kaland, többszörös újratervezés után sikerült lezárnia az utazást, és 2020. március 15-én, a világjárvány elterjedése idején repült haza az ázsiai országból. A baróti Tortoma kiadó Világjáró erdélyiek sorozatában megjelent könyvében a tapasztalatait foglalja össze, könnyeden, humorosan megírt, de számtalan háttéranyaggal, hivatkozással ellátott úti beszámoló formájában.

Pengő Zoltán 197 napig gyalogolt, 4062,63 kilométer megtétele után ért véget az útja. A visszatérése után készült interjút itt, a Maszolnak írt útinaplóját itt olvashatják.

Munkatársunkat Márton Evelin rádiós újságíró kérdezte a Bánffy-palotában tartott könyvbemutatón. Kettejük között egy jó hangulatú, sokszor derültséget keltő beszélgetés alakult ki, amelyből a hallgatóság nem csak a gyalogos világjárás viszontagságairól, az utazó személyes benyomásairól tudott meg érdekességeket: Pengő Zoltán a helyére tett több olyan sztereotípiát, amelyek bennünk, erdélyiekben az ázsiai országokról kialakult.

Kőrösi életrajza volt a „kezdeti löket”

Az újságíró elmondta, serdülőkorában, Kőrösi Csoma Sándor életrajzát olvasva kapta meg a „kezdeti löketet” ahhoz, hogy megtegye a magyarság eredetét kereső tudós által bejárt utat. A kilencvenes években született meg benne a gondolat, elinduljon gyalog Indiába, de ez nem volt a megfelelő időszak egy ilyen utazáshoz. A 2019-es év végül kiváló alkalom volt erre, ugyanis kereken 100 évvel korábban, november 24-én indult el Kőrösi Csoma Sándor Nagyenyedről. Munkatársunk is Nagyenyedről indult, s mint fogalmazott, „frászt kap a fesztivizmustól, de megérintette”, hogy a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője látta el útravaló gondolatokkal, és még egy székely zászlót is kapott ajándékba.

Pengő Zoltán bevallotta, „öntudatlanul” és felkészületlenül vágott neki az útnak, de nem hősködésből járt el így, a lelki alkata ilyen. A történtek azonban végül őt igazolták. „Meg sem fordult például a fejemben, hogy beoltassam magam különböző betegségek ellen, bár a nagykövetségeken megérdeklődtem, hogy milyen vakcinákra lenne szükség. Másfelől azt gondoltam, hogy egy ilyen hosszú útra lehetetlen fizikailag felkészülni” – idézte fel az útja előtti időszakot.

Még egy strapabíró cipőt sem szerzett be magának. Egy több mint tíz éves lábbelivel indult útnak, ami már Nagyszebenben használhatatlanná vált. Volt nála egy szandál, amivel kibírta a Törökország szívében lévő Sivas városáig. Isztambulban beszerzett egy átlagos cipőt, ezzel gyalogolt el Teheránig. „A felszerelésem tehát fapados volt, de senkinek nem ajánlom az én stílusomat” – jegyezte meg.

Elindulása előtt különösebb veszélyektől sem tartott, legalábbis az emberek részéről nem, mert alapvetően bízik az embertársaiban. Az úti tapasztalatai megerősítették ezt a szemléletét. „Pozitív tapasztalataim voltak, utam során 99 százalékban csak segítő szándékú emberekkel találkoztam” – jelentette ki Pengő Zoltán. Kommunikációs gondjai azonban bőven akadtak. Törökországban például nehezen talált olyan embereket, akik tudtak angolul.

A napi 30-35 kilométer gyaloglás nem fizikai, hanem lelki szempontból jelentett számára megpróbáltatást. Munkatársunk felidézte, hogy amikor a világjárvány kényszerítő körülményei miatt meg kellett szakítania az útját, pszichésen elérte már a teljesítőképessége határait. „Nem volt bennem plusz energia, ami hajtott volna. Addig sem volt mindig leányálom, de én élvezettel csináltam, örömet találtam benne” – magyarázta.

Iránba soha többé nem térne vissza

Pengő Zoltánt Iránban érték a legdöbbenetesebb negatív élmények. Mint elmondta, az volt az érzése a rengeteg feketébe öltözött ember láttán, hogy az egész ország gyászol, és ez pszichésen megviselte. „Iránban röhejes a személyi kultusz, groteszk a nemek közötti viszony, fellélegeztem, amikor kiléptem az országból, és megfogadtam, hogy ide soha többé nem térek vissza” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az ellenérzései nem az iráni emberekhez kapcsolódnak, mert végig nagyon jó bánásmódban részesült, még a hatóságok részéről is.

Kapcsolódó

Gárdos Péter: „Nem tudom magamban tartani az engem körülvevő történeteket”

Három könyvének születéstörténetéről mesélt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Gárdos Péter.

Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Gárdos Péter

Az újságírót Indiában elsősorban a higiéniai körülmények döbbentették le. Szavai szerint az ázsiai ország egy „ökológiai katasztrófa”, lakói pedig azért nem zavarják ezek az életfeltételek, mert ebbe születnek bele. Felidézte, hogy Indiában 24 órán keresztül vonatozott hálókocsiban, középosztályhoz tartozó emberekkel, és az utazás felénél már egy szemétdomb közepén zötykölődtek, mert útitársai minden hulladékot ledobtak a földre. Az óvárosokban pedig az utcákon folyik a szennylé, és európai embernek nem ajánlatos ott vizet inni.

Törökországban azonban kimondottan jól érezte magát az utazó. Mint mondta, nem voltak előítéletei, de számára pozitív meglepetés volt, hogy az ország lényegesen fejlettebb Romániánál. Egy alkalommal egy kávéházban a török beszélgetőtársai megkérdeztek tőle, hogy szerinte beléphetnek-e az EU-ba. „Szerintem Törökország gazdasági szempontból már rég felzárkózott Európához, legalább húsz évvel megelőzi a közúti infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás terén Romániát” – jelentette ki Pengő Zoltán.

„Torz szemüvegen át szemléljük a világot”

Munkatársunk az ázsiai országokkal kapcsolatos európai sztereotípiákat is lebontotta. Leszögezte: a keletiek állítólagos tunyaságának semmi köze nincs a valósághoz. „Isztambulban például vasárnap foltoztattam meg a rövidnadrágomat, könnyedén találtam nyitva tartó szabóműhelyt. A törökök reggel nálunk később kezdik a napot, de később, sötétedéskor végzik. Serény emberek. Ugyanez volt a benyomásom Iránban, ahol tunyasággal nem találkoztam. Az indiaiak pedig szegények, de látástól vakulásig dolgoznak” – részletezte az újságíró.

Pengő Zoltán az úti tapasztalataira alapozva egy szentenciát is megfogalmazott. Szerinte mi, erdélyiek nagyon torz szemüvegen át nézzük a világot, amikor arról álmodozunk, mikor fogunk Ausztria szintjére jutni. „Elfelejtjük, hogy milyen jó körülmények között élünk a világ kilencven százalékához képest. Ha folyton Ausztriát vagy Svájcot tekintjük modellnek, magunkat nyomorítjuk meg” – jelentette ki.

A hallgatóságból érkező kérdésre, hogy mit nem sikerült megvalósítania az útjához kapcsolódó elképzeléseiből, munkatársunk elmondta: szeretett volna eljutni Indiában Zangláig, ahol Kőrösi Csoma Sándor tanult, de ez objektív okokból nem sikerült. Zangla az időjárás miatt hosszú hónapokig megközelíthetetlen hegyvidéki település, és nem tudta az alkalmas időszakot kivárni. Ezért utazott végül Dardzsilingbe, ahol Kőrösi Csoma Sándor nyugszik.

„Tagadhatatlan, hogy nem sikerült minden úgy, ahogy elterveztem, de igazából elégedett vagyok. Nem emberfeletti, de teljesítmény volt ez az út, örülök, hogy végigjártam” – összegzett Pengő Zoltán.