Három könyvének születéstörténetéről mesélt szombaton délután a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Gárdos Péter író, filmrendező.

A Bánffy-palota udvarán megrendezett pódiumbeszélgetésen Büchler Andrásnak alig-alig kellett közbevetnie egy-egy kérdést, amikor Gárdos Péter a szülei megismerkedésének és szerelmének történetét feldolgozó Hajnali láz című könyvéről és fimjéről mesélt.

Az egész egy szomorú dátummal indult: 1998. augusztus 2-án megcsörrent a telefon, hogy igyekezzen, ha még életben szeretné látni apját, Gárdos Miklóst. A halál kegyes volt hozzá, mert a szívinfarktus villámgyorsan elvitte, a hátra maradók – felesége és két fia – számára pedig az volt a legjobb terápia, hogy elkezdték összeszedni, csoportosítani dolgait. Így került elő egy Menny csokisdobozból két köteg, szalaggal átkötött levél, összesen 130 darab, amit 1945 augusztusától 1946 áprilisáig váltottak szülei.

A két fiatal, Miklós és Ágnes Bergen-Belsenből menekült meg, és 2000 kilométerre egymástól ápolták őket Svédország különböző szanatóriumaiban. Miklóst felkészítette svéd orvosa a halálra, olyan súlyos tüdőbetegséggel szabadult a lágerból, hogy 6 hónapot adtak még neki. A férfi ennek ellenére eldöntötte, hogy az életet választja, és ennek legjobb módjának azt találta, hogy hátramaradó idejében megnősül. Elkérte a Svédországban ápolt 117 magyar zsidó fiatal nőnek az elérhetőségét, pénzt kért borítékra és bélyegre, és mindeniknek írt egy bemutatkozó levelet. A kör egyre szűkült, míg végül csak Ági maradt.

Gárdos Péter elmesélte Kolozsváron, hogy a levelezésből egy csomó dolgot tudott meg magáról is. Így nyert értelmet az a történet is, amikor 12 évesen élete legnagyobb pofonját kapta az apjától. Iskolából hazafelé menet a fiúk rendszerint megverték társukat, Weisst, aminek egy alkalommal Gárdos apja is szemtanúja volt házuk ablakából. Amikor arról kérdezte fiát, hogy miért, a gyerek Péter azt válaszolta, azért mert zsidó. Ekkor csattant a pofon, és a felvilágosítás, hogy „te is zsidó vagy”.

Miért rejtegették előle származását? Miért nem meséltek arról, ami velük történt? – keringtek a fejében a kérdések.

Választ ezekre a kérdésekre az 50 év után előkerült levelekből kapott. És azonnal el is határozta, hogy a történetet megfilmesíti.

Viszont 7 évig egyetlen betűt se tudott leírni. Annyira fejbe kólintotta a történet, hogy a görcsöt nem tudta feloldani. Vadul faggatta az anyját, hogy miért nem mesélt soha róla. Az anyja elkezdett mesélni, tűpontosan, „olyan volt, mint amikor az ember kihúzza a kádból a dugót és elkezd ömleni a víz”.

„Miért nem mesélted el, ha ennyire részletesen emlékszel mindenre?” – jött a kérdés, amire a válasz csönd volt. Szívesen feltette volna apjának is a kérdést, hogy miért nem mesélte el soha csodálatos szerelmük történetét.

A Hajnali láz eddig már 42 országban jelent meg, és a szerző számára is egy fejlődéstörténetet jelentett a könyv kiadása és fogadtatása. „A legfontosabb, ami változott, az apámhoz való viszony. Egy csomó dolog világossá vált számomra a zsidóságommal, a szüleimmel kapcsolatban. A velem való viszonyában nagyon fedett volt” – fogalmazott Gárdos, aki szerint az apja soha nem volt elégedett semmivel, amit írt, amit készített. „Apám soha nem dicsért meg úgy, ahogy én igazán szerettem volna. Azért nem írtam meg hamarabb a Hajnali lázt, mert az volt az érzésem, hogy az apám nem bízott bennem, hogy képes vagyok megfelelőképpen megírni”- vallotta be a kolozsvári közönségnek.

Elkezdett nyomozni apjáról, és sok minden a tudomására jutott. Mivel az apja szenvedélyes gyűjtő volt, sokat segítettek a megtalált dolgok abban, hogy összerakja apja rejtett személyiségét. „Eltette a súlyjegyeket, amiket a mérleggép kidobott. Őrizte a röntgenfelvételeket, amik halálra ítélték. Megtaláltam apám önéletírását is, ami valósággal fejbe kólintott”.

Ezt írja benne: „én Bergen-Belsenben hullákat égettem”. A Sonderkommando tagja volt. Miklós 1944 novemberében, 23 évesen került Bergen-Belsenbe, ahol napi 5 deka kenyérrel többért elégette a mellőle elpusztult zsidó barátait. „Ezt soha nem mesélte el, se nekem, se az anyámnak” – mondta Gárdos Péter. Így értette meg, hogy miért nem tudhatta meg 12 éves koráig, hogy zsidó. „Azért nem mesélt róla, mert erről nem lehet beszélni. Ezt a dolgot leöntötte egy bazaltréteggel, és ezt nem lehet felhozni, senkivel se nem lehet megosztani. A pofon volt az egyetlen pillanat, amikor kitört egy pillanatra a bazaltrétegből, de aztán többé soha az élete során” – tette hozzá.

Ötven évvel később fia Budapest legjobb tüdőgyógyászával nézette meg az apja röntgenfelvételét. Az orvosi diagnózis megerősítette apja sztoriját: a nagyon súlyos betegségnek 1946-ban 87 százalékos volt az elhalálozási rátája. „Nem halt meg, azért maradt életben, mert a szerelem átvitte a tűfokon, ami a halál felé vitte volna” – hiszi a filmrendező.

A beszélgetőtárs Büchler András az édesanyáról, Ágnesről kérdezte. Hogyan reagált arra, hogy szerelme története világszerte ismertté vált.

A nő 6 hónapon keresztül mesélte el fiának szerelmük történetét, iszonyatos pontossággal. Ebből 7 év után készült el a 100 oldalas forgatókönyv, amit elsőként az édesanyjának adott oda. „Olvasd el estig, s akkor felhívlak” – mondta az idős nőnek. Este 8-kor: „Megtiltom, hogy ezt feldolgozd! Te azt írod, hogy én meg akarom tagadni a zsidóságomat, én ezt nem akarom, ez a legfontosabb az életemben!” – kiabált vele anyja a vonal túlsó oldaláról.

Gárdos Péter ekkor elővette a szakszerűen rendszerezett levelek közül azokat, amelyekben anyja arra próbálja rávenni udvarlóját, hogy térjenek át a református hitre. Nagy csönd a válasz a vonal túlsó végén, majd az anyja vallomása, hogy ő ezekre a részletekre egyáltalán nem emlékszik.

Miért nem emlékszik egy ilyen, nagyon fontos fejezetre az életéből az a személy, aki iszonyatos pontossággal tudott elmesélni 50 évvel korábbi, teljesen jelentéktelen eseményeket?

Az anyja 50 évig sikeresen nyomta el magában ezt a számára szégyenletes történetet, amivel ő most szembesítette. Ágnes zokogásba tört ki és arra kérte fiát, hogy a főszereplő nevét változtassa meg, így lett a könyvbeli nő neve Lili. Nemrég egy vasárnapi ebédnél jött a kérdés: „Nem lehetne visszaváltoztatni Ágira”, zárta a beszélgetés Hajnali lázról szóló részét Gárdos Péter.

A feszes program miatt rövidebben sikerült szót ejteni a szerző másik két könyvéről is, a Királyi játékról és a Hét mocskos nap című kötetekről.

A Királyi játék, a polihisztor Kempelen Farkas történetét dolgozza fel. A bécsi udvar alkalmazásában levő férfi briliáns aggyal rendelkezett, felfedezéseivel elkápráztatta a világot. Így fejlesztett ki egy sakkautomatát, a Törököt is, amellyel – a császár utasítására – 2 éves európai körútra indult. Az automata mindenhol osztatlan sikert aratott, minden játszmát megnyert. Feltevődik a kérdés, mi volt a titka? Esetleg egy törpenövésű sakkzseni rejtőzködött a gépben? A Királyi játék az európai történelem egyik legkülönösebb hatalmi svindlijének izgalmas és megrázó története.

„A család tele van extrém emberekkel, a történeteket nem tudom magamban tartani” – zárta a kolozsvári pódiumbeszélgetést Gárdos Péter.