Nem akartak online eseményt, ezért kivártak, és nem január 22-én, a magyar kultúra napján adták át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért járó díjakat, hanem „jól megkésve”, a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten tartották meg a gálát. A szombat esti immár a 9. díjátadó volt: László Noémi költőt, műfordítót, Zoltán Béla festőművészt és Felméri Cecília filmrendezőt díjazták.

A díjazottakat már korábban nevesítette az RMDSZ, de a díjátadó ünnepségre csak most került sor a járványhelyzet miatt. Kelemen Hunor beszédében felidézte, hihetetlen gyorsasággal forgatta fel a pandémia az életünket, de ez a hirtelen megváltozott állapot rávilágított bizonyos dolgokra.

„Rá kellett döbbennünk, hogy milyen kicsi az ember, olykor mennyire jelentéktelen, hogy mennyire törékeny az az egyensúlyi állapot, amiben életünk telik, és amiről hajlamosak voltunk, és talán még ma is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy igazából sérthetetlen. Rá kellett ébredünk, hogy a 21. századi öntelt, magabiztosnak mutatkozó, mindenben felületes – kivéve a mértéktelen fogyasztást, mert abban nagyon is alapos –, védtelen és sérülékeny, inkább önző, mint szolidáris, önmagát nem ismerő és a hibát mindig másban kereső lények vagyunk” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.

Kelemen Hunor az elmúlt év áttekintésében reflektált arra is: voltak, akik az ismeretlen helyzettel szembesülve hiteles segítség és eligazító tudás hiányában az összeesküvés-elméletekben találtak maguk számára válaszokat. De reményre ad okot, hogy hihetetlen emberi erőfeszítést és teljesítményt is láthattunk, és talán jobbak is lettünk, de ezt ma még ne mondjuk ki nagyon hangosan, tette hozzá.

„Az elmúlt másfél esztendő megviselte a kulturális intézményeket és próbára tette az alkotó embert, legyen ő író, költő, színész, zenész, képzőművész, táncművész, és a sort hosszan folytathatnám” – fogalmazott a szövetségi elnök, hozzátéve: ugyan az alkotói munka többnyire magányos tevékenység, mégis csak szükség van a közönségre, a befogadóra. Az ember képes alkalmazkodni a kultúra online térbe való költözéséhez is, de „mégis visszavágyunk abba a világba, amelyet kénytelenek voltunk elhagyni, feladni, és amely pontosan úgy, ahogy ismertük, megszoktuk, minden bizonyára nem fog egyhamar visszatérni”.

Az RMDSZ elnöke, Románia miniszterelnök-helyettese utalt a nagyváradi kulturális intézmények körüli átszervezésekre is, amelyeket a Bihar megyei önkormányzat költséghatékonyságra hivatkozva eszközölne. Kelemen Hunor szerint ez egy „előre bejelentett kulturális gyilkossági kísérlet”, „egy lassan készülő merénylet”, amit meg kell akadályozni.

Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárságának főosztályvezetője beszédében elmondta, a kultúra szeretetét szüleitől örökölte, otthonukban mindenhol könyvek voltak, „a falakon néha nehéz volt helyet találni egy ki tudja honnan begyűjtött festménynek”. Hozzátette, az „átkos korban” egyfajta ellenállási mérce is volt, hogy kinek van több, titkosabb könyve, festménye, szobra.

„Nagyszerű programkínálattal, kiváló szerzőkkel már a tízedik kolozsvári ünnepi könyvhét ez. Öröm mindnyájunknak, hogy egyre több a fiatal – még esetenként nálam is évtizedekkel fiatalabbak. Jönnek mögöttünk nagyszerű alkotók, sokan, csak mi bírjuk elegendő idővel mind megismerni őket” – osztotta meg gondolatait Brendus Réka.

A filmművészet kategóriában díjazott Felméri Cecíliáról Virginás Andrea irodalom- és filmesztéta mondott laudációt. A filmrendező a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, „a kelet-európai női filmalkotók fontos képviselője”. Animációival és kisjátékfilmjeivel hívta fel magára a figyelmet, de egy idő után nyilvánvalóvá vált a nemzetközileg is nagyon sikeres rövidfilmjei révén, hogy Felméri Cecília kilépett „a lány, aki bábozik és bájos animációkkal foglalkozik” szerepköréből, hangzott el. A Sapientia film, fotó és média szakán, majd a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Film- és Színházművészeti Egyetemen tanult. Első nagyjátékfilmje, a magyar-román koprodukcióban készült Spirál tavaly ősszel a zsűri különdíját nyerte el a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon.

Az est másik díjazottja, Zoltán Béla festőművész „nem a hírnévért, az ismertségért” fest, hanem azért, mert neki ez jó, mert nem tudna enélkül meglenni – vélekedett méltatója, Részegh Botond képzőművész, aki emlékeztetett arra is: 2019-ben saját erőből megnyitotta a Dyptich art space-t, ahol kiváló művészeket mutat be. Zoltán Béla a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen diplomázott, hiperrealisztikus festményeiről vált ismertté. Jelenleg Bukarestben él és alkot, számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt.

Az irodalom kategóriában díjazott László Noémi József Attila-díjas költőtől, műfordítóról Márton Evelin író mondott laudációt. László Noémi a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok főszerkesztője, de volt a Helikon szerkesztője és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke is. A 90-es évek óta rendszeresen ír gyermekverseket, hiszen nála a gyermekek nemcsak közönségként léteznek, hanem mint belőle szóló beszélők. Felnőtteknek szóló versesköteteket is publikált, a tavaly megjelent Műrepülés egy, a költő, képzőművész és nyomdász együttes próbálkozása arra, hogy a verseket és képeket olyan könyvvé, tárggyá formálják, amely méltó helyet vív ki magának a magyar irodalmi hagyományban.